Emily Wright látogatása a nyírfa lepárlónál
Volt már valaha olyan élményed az életben, amikor visszanéztél, és azt kérdezted: „Ez tényleg megtörtént? Tényleg?” Komolyan? Velem ez történt ma. Itt vagyok a hotelszobámban, épp most értem vissza Kane-ből vezetés után, és teljesen le vagyok nyűgözve.
Épp befejeztem a táskába pakolást, hogy elindulhassak Kane-be, Pennsylvania államba. Olyasmi ez, amire már nagyon-nagyon hosszú ideje vártam. Azon voltunk, hogy megtaláljunk egy igazi, tiszta nyírfát. Magammal szeretnélek vinni, hogy te is tanulhass, és átélhesd ezt az álmot, amely végre valóra vált. Gyere velem! Végre megcsináljuk!
Szóval megérkeztünk Pittsburghbe. Havazik, szóval egy összkerékmeghajtású járművet keresünk. A Nationalnél nem volt autó, ezért úgy döntöttünk, hogy az Enterprise-t próbáljuk ki. Az Enterprise mellett döntöttünk. A National „testvércége”. Most két és fél órát kell vezetnünk Kane-ig, Pennsylvania államba. Azt hiszem, nem készültünk fel eléggé erre a hideg időre. Általában szeretek jó fehérjét, gyümölcsöt, zöldségeket és vizet venni. Veszek 12 üveg vizet, és hatot ide teszek. Ó, ez sem lesz elég! Ben szeret késő éjjel a pittsburghi Walmartban vásárolni.
Hajnali fél három van itt, szóval muszáj aludnom egy kicsit. Korán reggel indulunk, úgyhogy veszem a Serenity stiftet, és bedörzsölöm az orrom alá. Nagyon izgatott vagyok a holnap miatt, ez lesz a legjobb nap, alig várom, hogy megmutassam nektek.
Itt vagyunk a Kane-kúriánál. 1896-ban épült Thomas Kane tábornoknak, és a története egészen hihetetlen. Ez egy aranyos kis panzió, szóval ha vezetők által szervezett eseményre jössz, itt is megszállhatsz. 15 szobájuk van, és reggelit is kínálnak. Minden egyes szobának saját kis „egyénisége” van, ahol a történelmi műalkotásokat is megnézheted, és tényleg úgy érzed, mintha visszaléptél volna az időben. Már jó ideje nem használták.
Nagyjából öt és fél órát aludtam. Éppen most kentem ciprus illóolajat erre a szememre. Nézd meg a különbséget e között a szemem között és a kezeletlen másik szemem között. A ciprusolaj igazán jót tesz a nyirokkeringésnek.
Annyira izgatott vagyok, mert végre elmehetünk megnézni a nyírfa lepárlót. Majdnem egy éve nyitottuk meg, de én sajnos nem tudtam elmenni, szóval azóta várok, hogy végre láthassam. Láthatom a Woodside Oils-t, és azt is, hol desztillálják a mi nyírolajunkat. Láthatom azt a helyet, ahol „megfejtettük a kódot” – itt, az Allegheny Nemzeti Erdőség szívében.
- Szóval ez az egész 8 évvel ezelőtt kezdődött Ben. És meséltél nekem a kísérletekről, hogy nem tudtunk olajat kinyerni a megtalált nyírfából.
- Tudtuk, hogy a megfelelő fák a megfelelő helyen állnak, de küzdöttünk azzal, hogyan nyerjük ki az olajat.
- Amikor van egy elképzelésünk, amikor látunk egy célt, és nem vagyunk hajlandók feladni, az ajtók kinyílnak – és ezért vagyunk ma itt, hogy felfedezzük, hogyan állt ez az egész össze.
- Emily vagyok, örülök, hogy találkoztunk! Nagyon vártam, hogy találkozzunk! Te biztosan Royce vagy.
- Én vagyok Royce.
- Be kell jelentkezned.
- Rendben, természetesen.
- Azért van ez, hogy megmutassa, honnan jöttek az emberek?
- Igen.
- Meg is van.
- Igen, persze! Abszolút!
- Ez a gyönyörű, vadonatúj darunk, amit körülbelül két hete szereltünk be. Nagyjából 10 napba telt, mire felállítottuk és beállítottuk.
- Előtte hogyan oldottátok meg a...
- Előtte egy teleszkópos rakodót használtunk.
- Értem.
- Az elég körülményes és nem is annyira biztonságos.
- Igen, biztonsági szempontból...
- Igen. A daru egyszerűen felemeli itt, és szépen átviszi oda.
- A daru visszahozza, szóval így jön be.
- Ez friss. Az egész kéreg...
- Az egész csak a kéreg.
- Igen, ez nagyon finom. Tudod, azt kértük ezektől az emberektől, hogy a lehető legfinomabb, porszerű állagra darálják. Szóval minden fakitermelő tudja, mennyire fontos az ütemezés. Nem állhat kint hónapokig, mert az olaj kárba vész.
- És mi történik a fa többi részével, a közepével?
- Az megy oda, ahová eredetileg is szánták: egy aprítékgyártó üzembe. Ahol aztán feldolgozzák, és papírt készítenek belőle.
- Rendben. Tehát, mivel nekünk a kéregre van szükségünk, a fa belseje a papírgyárakba kerül, és azt is hasznosítják.
- Mi „kikölcsönözzük” a kérget, „megfürdetjük”, kivonjuk belőle az illóolajokat, aztán... visszaadjuk a Földnek, és mindenki ellátási lánca zavartalan marad.
- Így nincs semmilyen hulladék, sőt, valójában egy teljes értékláncot hoztunk létre.
- 8–12 órán át gőzöljük.
- Tehát ez igazából inkább egy gőzfürdő.
- Pontosan az, mint egy forró szauna.
- Így van.
- Mennyi növényi anyag fér bele?
- Nagyjából 3 800 font (kb. 1 725 kg).
- Mennyi olajat nyertek ki belőle?
- Nagyjából egy kilótól másfél kilóig változhat.
A legtöbb elválasztónál azt látod, hogy az olaj a tetején gyűlik össze, a víz pedig az aljára süllyed. A nyírnál ez fordítva van, mert az olaj molekulasúlya nagyobb. Az olaj az aljára süllyed. 3 800 fontnyi (1 725 kg) nyírfakéreg ennyi olajat ad. Körülbelül egytized százaléknyi a kinyerés. Reméljük, hogy idővel javítani tudunk ezen a hozamon. Folyamatosan tanulunk, újítunk, de éppen ezért olyan értékes ez az olaj.
- Ez volt az a próba-desztilláló, amivel elindultunk. Az elején bárhová vittük is az anyagot, túl sok idő telt el. Mire az anyag odaért, az olaj már elveszett belőle. Csak akkor kezdtük megérteni a megoldást, amikor ezt a próba-desztillálót Kane-be hoztuk, és láttuk: igen, lehet nyerni olajat, de nagyon rövid idő áll rendelkezésre a fa kivágásától addig, hogy lefejtsd a kérget és feldolgozd. Ezt a történetet sokszor el szoktam mesélni. Azt a kétórás utat tettük meg, hogy találkozzunk Skippel, és az egész két órában azon aggódtam, hogy mi lesz, ha visszafelé már rossz hírekkel jövünk. Tudod, éreztem, hogy ha ez nem sikerül, akkor rossz hírt kapok. És olyan pozitív találkozónk volt Skippel, hogy új erőt adott nekünk. Onnantól azt mondtuk: rendben, meg tudjuk csinálni.
- Skip, Emily vagyok! Már nagyon régóta vártam, hogy találkozzunk.
- Igen, hát itt vagyunk.
- Épp arról beszéltünk, hogy majdnem elvesztették a reményt, aztán találkoztak veled — köszönjük, hogy eljöttél. Rendben, és ez micsoda?
- Ez nyírfakéreg-olaj 1958-ból.
- Komolyan? Ki desztillálta ezt?
- Az apám.
- Tényleg? Kinyithatom és megszagolhatom?
- Persze.
- Amikor kipakoltuk a házát, találtam egy gallonos üveget, így ezeket kis fiolákba töltöttem. És annyi volt, hogy mindegyik testvéremnek jutott belőle.
- Ez itt egyszerűen gazdag és meleg illatú. Egyszerűen nem akarom, hogy ez elvesszen vagy megsérüljön — ez tényleg kincs.
- Igen. Amíg meg nem csinálták ezt vegyipari úton, a metil-szalicilátot — addig így állították elő.
- Nyírből jött?
- Igen, nyírfából készült. Ízesítőként használták, cukorkákhoz, üdítőkhöz, Birch Beer-hez.
- Ezek a lepárlók már nincsenek meg — mi lett a nyírfakéreg iránti kereslettel?
- Az a kereslet 1959-1960 körül eltűnt. Amikor már képesek voltak a metil-szalicilátot vegyiparilag előállítani.
- Szintetikus, ember által gyártott anyag szemben a természetes, fákból, növényekből származóval. A testünk érzi a különbséget.
- Ez az olaj a nyírfakéreg-lepárlónkból jött a Fűrészáru Múzeumban.
- Mi ez a kép?
- Az egy 1942-es International katonai teherautó, az amerikai tengerészgyalogságtól, és apám azt használta az erdőben. Az egész lepárlót fel tudta rakni rá.
- Mindent kézzel csináltak.
- Ezeket használták, amikor a fákat vontatták be. Figyeld a finom fogazatot. Elkezdték az ívet vágni, és ezért van rajta két fogantyú.
- Szóval már 11 éves korodban lepárlókat építettél apáddal. Te gépelted le ezeket?
- Igen.
- Ezt emlékezetből írtad?
- Igen. A Wellsboro-i erdészeti csoport hívott fel, és azt kérdezte: „Skip, tudnál építeni egy nyírfalepárlót?” Emlékszem, hogy apámmal dolgoztam, amikor 8 éves voltam, és ő éppen egy nyírfalepárlót állított össze — szóval azt mondtam, hogy igen, azt hiszem, meg tudom csinálni. Ha megállsz, és csak arra az időszakra, azokra a pillanatokra gondolsz, amit csináltál, akkor rengeteg minden eszedbe jut.
- Szerintem ebben különleges vagy. Nem hiszem, hogy mindenki emlékszik ennyi részletre.
- Nos, rendben, én már mindent előkészítettem. Elmentünk a Pennsylvaniai Fűrészáru Múzeumba, és ott építettük meg.
Szóval Skip végiglapozta ezt a történelemkönyvet, amely tele van cikkekkel. A közös története az apjával. Az emlékezete hibátlan, minden méretre, minden részletre pontosan emlékszik. Skip ezeken a leírásokon, ezeken az 1950-es évekből származó régi lepárlókon keresztül be tudta nekünk mutatni az egészet. És ez engem nagyon boldoggá tesz, mert visszahozhatjuk ezt az örökséget.
- Most az Allegheny Nemzeti Erdőbe megyünk. Megnézünk néhány nyírfát, valószínűleg tölgyet és cseresznyét is. Itt történik minden.
- Átlagosan ekkora anyagot szerzünk be, de amikor mindent kezdtünk, ekkora méretű fát takarítottunk be.
- Hány éves ez a fa? Valószínűleg 15 éves.
- Az év folyamán ez igazán…, amikor a „hántolási” szezonról beszélünk… Így be lehet vágni.
- Elképesztő.
- És aztán könnyen le lehet húzni a kérget.
- Ennek olyan illata van, mint a gyömbérsörnek.
- Igen, pontosan.
- Az erdészünkkel voltam. Letört egy darab nyírfát, és azt mondta: „Szagold meg!”. Én pedig azt mondtam: „Te jó ég!” És ez volt az, ami igazán elindította bennem a gondolatot, hogy „Várjunk, mit is csinálunk valójában?” Ez egy régi fakitermelő út, és azt lehet látni, hogy itt, az erdőben mindenhol szeret nőni a fekete nyír. Az út mellett nő, aztán besűrűsödik, és végül kidől. Számos alkalommal kellett hasonló területre jönnöm, mint ez a miénk, és ez lehetett akár másfél mérföld hosszú is, és minden apró fát ki kellett vágnom az út mentén. Semmire sem tudtuk felhasználni őket.
- Egyszerűen veszendőbe mentek, szóval otthagytátok őket az erdő talaján?
- Igen.
- Most viszont jó hasznát vesszük a nyírfának, és már ezektől a kisebb fáktól is remek olajtartalmat kapunk. Így értéket teremtünk a nyírfáknak. Lehetővé tesszük, hogy a nagyobb értékű fafajták is növekedjenek. Ahogy betakarítjuk, a természetesen újranő, és lehetőséget ad az erdő megújulására. Ez mindenki számára előnyös.
Szeretnélek visszavinni az időben, hogy megértsd, miért érzem ma ezt a rengeteg érzést, és miért vagyok ennyire hálás, ennyire tele elképesztő érzelmekkel. 1998-ig megyünk vissza. Ekkor léptem be az illóolajok világába, és abban a cégben, ahol akkor dolgoztam, volt egy hamisítási ügy. Felbéreltem egy tanácsadót, és azt mondta nekem: „Emily, van egy probléma a nyírfával.” „Ez a nyírolaj teljesen mesterséges.” „Nem, az nem lehet” – mondtam. „De igen, ez mesterséges” – válaszolta. „Honnan tudod?” Akkoriban csak gázkromatográfiás elemzést alkalmaztak. „Látod azt a kis ‘farkat’ a csúcs alján? Az a metil-szalicilát jele, ez a kicsi elnyúlás azt jelzi, hogy ez mesterséges metil-szalicilát.” „Lényegében azt mondta, ha ezt eladjátok, én leleplezem a céget, mert mérgező terméket forgalmaztok.” Így 1998-tól kezdve elkezdtem keresni a nyírolajat. Mindenhol kerestem, de sehol sem találtam. Senki sem forgalmazott tiszta nyírolajat. Aztán 2008-ban megjelent a doTERRA. Azt derítettük ki, hogy a nyírolaj készítésének művészete az 1960-as évek környékén eltűnt. Rájöttek, hogyan állíthatják elő a metil-szalicilátot laboratóriumban. Sokkal olcsóbban tudták előállítani. Hogy rövidre fogjam, a megfelelő emberek mindig akkor jönnek, amikor valami nagyot keresünk. És amikor nem adjuk fel, azok az ajtók kinyílnak előttünk. Megcsináltuk! Megcsináltuk! Így aztán tavaly szeptemberben a doTERRA piacra tudta dobni a világ első és egyetlen kereskedelmi forgalomban desztillált nyírolaját. Mindent leteszteltünk, ami a piacon volt, és minden vagy mesterséges volt, vagy wintergreen, vagy wintergreen, amelyhez mesterséges metil-szalicilátot adtak. Semmi sem az, aminek mondják. Egész nap Kane-ben lehettem, meglátogathattam Skipet, Royce-t. Találkozhattam a fantasztikus munkatársainkkal, és saját szememmel láthattam, hogyan jön ki az olaj a lepárlóból. Elképesztő volt. A fellegekben járok. Nem tudom, átérzed-e ezeket az érzéseket a képernyőn keresztül, de ez az egyik legkedvesebb napom. Soha nem felejtem el ezt a napot. Ha van egy álmod, egy víziód, amely olyan hatalmas és nagy… És néha azt gondolod: „Nem tudom, hogyan fogom ezt valaha elérni…” Ne add fel azt az álmot. Haladj előre, küzdj mindeneddel, amivel csak tudsz. Lehet, hogy – mint nálam – ez 25-26 évig is eltart. De ez rendben van, ez rendben van. Mert megéri, és elképesztő, hogyan nyílnak ki az ajtók és ablakok előtted. Nagyon szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy velem voltatok ezen az úton, tele vagyok hálával. Alig várom, milyen új lehetőségek jönnek.
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
Termékbeszerzéshez (nagyker áron) keress meg: írj emailt, vagy messenger üzenetet!
Barátsággal:
Szabolcs
email: szabolcs.komaromi at gmail.com
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.
Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.
Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!
