Hit, áldozatvállalás és a doTERRA küldetése: szolgálat (Dr. David Hill - Feel Convention, 2025. Brüsszel)
Copyright © Komáromi Szabolcs
Dr. David Hill visszatekint a vállalat indulására, megosztja személyes élményeit az illóolajokkal kapcsolatban, beszél a kitartásról, az áldozatvállalásról és arról, hogy a valódi siker számára nem a pénzről, hanem a másokért tett jóról szól.
Köszönöm. Nagyon örülök, hogy újra láthatlak benneteket. Nagyszerű érzés ismét Európában lenni. Foglaljatok helyet. Mindjárt elsírom magam. (Taps.) Tudjátok, mulasztás lenne a részemről, ha nem szánnék egy pillanatot arra, hogy megköszönjem nektek. Nehéz felfogni, hol tartunk most, ebben az időszakban, a doTERRA történetében. Már hosszú ideje nem láttam azt a Genesis-videót. Kendra, aki velem dolgozik, egy-két héttel ezelőtt behozta az irodámba, és újra megnéztem. Azt hiszem, utána csak ültem, és egy darabig sírtam. Úgy érzem, a doTERRA története rendkívül gazdag és különleges. Úgy érzem, a doTERRA egy egészen különleges helyet foglal el a világban. Ez különösen igaz arra a közösségre, amely a doTERRA körül kialakult, és arra is, ahogyan mindannyiunk életének részévé vált a saját céljainkban és törekvéseinkben. Ma reggel nagy örömmel hallgattam a történeteiteket. Sokan meséltetek arról az útról, amelyet bejártátok a doTERRÁ-val. Arról, hogyan erősödött meg a hitetek benne, és hogyan nyújt választ olyan sok ember számára világszerte. Mielőtt megosztanám veletek a gondolataimat, szeretném elmondani, milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek és beszélhetek hozzátok. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem csupán az én gondolataim. Ezek a partnereim gondolatai is. Egy közös szemléletet képviselnek arról, mit kellett eddig megvalósítanunk, és mit kell még megtennünk a doTERRÁ-ban. Azoknak a nevében is beszélek, akik fáradhatatlanul dolgoznak velünk nap mint nap. Tudom, hogy ismeritek Kirk Jowers-t. Tudom, hogy ismeritek Mark Jr.-t, valamint az itteni irodai csapatot is. Mindannyian fantasztikus munkát végeznek. Ezért közösen szeretnénk kifejezni a hálánkat és a köszönetünket felétek. Nagyra értékeljük azt az erőfeszítést, amelyet ti is beletesztek a munkátokba, és azt a törődést, amelyet más emberek felé tanúsítotok.
Amikor a doTERRÁ-ra gondolok, mindig érdekes visszatekinteni arra, hogy mennyi mindent sikerült elérnünk. És arra is, milyen elképesztő mértékben valósultak meg ezek az eredmények. Ki gondolta volna annak idején, amikor elindítottuk a doTERRÁ-t, hogy az illóolajok ekkora hatással lesznek ennyi ember életére? Ki gondolta volna, hogy ennyi embert késztetnek majd gondolkodásra, és ennyi életet változtatnak meg? Az egyik dolog, amiért személy szerint rendkívül hálás vagyok, az az, hogy az illóolajok megítélése teljesen megváltozott. Egykor szinte ismeretlenek voltak. Ma viszont sokan természetesnek tartják őket, szükségesnek érzik a használatukat, és egyre inkább beépülnek az egészségmegőrzésbe, az orvoslásba és mindabba, amit értékesnek tartunk. Nemrég beszélgettem Dr. Russell Osguthorpe-pal, akit sokan közületek is ismertek. Megosztotta velem, mennyire hálás azért, hogy a doTERRA részese lehet. Erre emlékeztettem őt egy közel tizenhárom évvel ezelőtti ebédünkre. Akkor egyszerűen felállt az asztaltól, és kiviharzott. Kuruzslónak nevezett. Azt mondta, szégyenletes, amit csinálok, és semmi értelme nincs. Azt hiszem, mindannyian átéltünk már ehhez hasonló helyzeteket valamilyen formában.
Sokat gondolkodtam azon, mit szeretnék ma megosztani veletek. Három dolgot mindenképpen el kell fogadnunk, ha a doTERRA közösségéhez tartozunk. Remélem, mélyen a szívetekben érzitek, milyen értéket jelent számotokra a doTERRA. Remélem, érzitek, milyen fontos szerepet tölt be az életetekben. Hiszen lehetőséget ad arra, hogy ne csak a saját életeteket változtassátok meg, hanem azokét is, akikkel kapcsolatba kerültök. Azokét, akiket most szeretettel vesztek körül. És azokét is, akikről a jövőben ugyanilyen szeretettel fogtok gondoskodni. Ha a doTERRÁ-ra gondolok, úgy érzem, három dolgot kell felismernünk. Az első, hogy a doTERRÁ-nak a saját ügyetekké kell válnia. Nem lehet kívülállóként figyelni. Nem lehet csak a pálya széléről nézni, ahogy mások építik. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos számotokra. És azt kell mondanotok magatoknak: Elég fegyelmezett vagyok ahhoz, hogy a doTERRA valódi értéket jelentsen számomra. Van helye az életemben. Nagyon gyakran megkérdezik tőlem, miért fontos még mindig számomra a doTERRA. Hiszen öregszem. Reggelente felkelek, jól érzem magam, és azt gondolom: „Micsoda jó érzés önmagamnak lenni!” Aztán belenézek a tükörbe, és rögtön azt mondom: „Nem is… egyáltalán nem olyan jó.” Furcsa dolog megöregedni. Ugyanakkor csodálatos érzés ott tartani, ahol most tartok. Azért fontos számomra a doTERRA, ugyanazért, amiért nektek is.
Ma reggel a feleségem nem érezte jól magát. Illóolajokat használtam rajta, hogy segítsek neki jobban lenni. Tegnap viszont én voltam rosszul. A feleségem használt rajtam illóolajokat, hogy segítsen nekem. Ez semmiben sem különbözik a ti történeteitektől. A ti tapasztalataitok és az enyémek ugyanarról szólnak. Az, akik vállalatként vagyunk, kitörölhetetlen. Időnként hallok olyan beszélgetéseket, hogy itt az ideje továbblépni a doTERRÁ-n. Hogy meg kell találni a következő nagy lehetőséget. Őszintén szólva, amikor ilyet hallok, számomra ez csak üres szólam. Egyszerűen nem tudok elképzelni semmit, ami erőteljesebb lenne annál, amit a doTERRÁ-ban már létrehoztunk. És annál sem, amit még a jövőben létre fogunk hozni. Ezért szeretnélek bátorítani benneteket... Köszönöm. Örülök, hogy legalább hárman értékeltétek ezt a részt. Szeretnélek bátorítani benneteket... (taps) Most már késő. Most már tényleg késő.
Azt szeretném kérni tőletek, hogy maradjatok rendíthetetlenek a helyeteken. Nem lesz mindig könnyű. Nem lesz mindig izgalmas. És nem lesz mindig szórakoztató sem. Van ugyanis egy másik alapelv is, amelyet el kell fogadnotok, ha sikeresek akartok lenni a doTERRÁ-ban. Számomra a siker nem azt jelenti, hogy mennyi pénzt keres valaki. A siker azt jelenti, hogy mennyi jót tesz másokkal. Ha hosszú távon sikeresek akarunk maradni a doTERRÁ-ban, el kell köteleznünk magunkat az áldozatvállalás mellett.
Amikor újra megnéztem azt a videót, hallottam, ahogy Emily a táncórákról és a sportolásról beszélt. Arról, hogy ezekre nem volt pénz. Mindig mosolygok ezen a részen. Számomra ezek luxusnak számítottak. Nem ez volt a legnagyobb kihívásunk. A legnagyobb kihívás az volt, hogy senki sem hitt abban, amit csinálni akartunk. És ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmunkat, mindent fel kellett adnunk, amink addig volt.
Emlékszem, amikor először kezdtem komolyabban foglalkozni az illóolajokkal, még a saját édesanyám is odajött hozzám. A magánrendelőmben addig keményen dolgoztam azért, hogy elismert szakember legyek. Mindig a lehető legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni a pácienseimnek. Amikor azonban az illóolajok felé fordultam, édesanyám nagy szeretettel ezt mondta nekem: Mi történt veled, fiam? Miért adnál fel mindent a semmiért? Akkor nem tudtam választ adni erre a kérdésre. Csak azt éreztem, hogy ez a helyes út. Később édesanyám a páciensem lett. Az illóolajok segítségével olyan változást tudtam elérni nála, amire korábban nem voltam képes. Érdekes, hogyan érnek össze végül a dolgok.
Mélyen hiszem, hogy nincs olyan ember, akinek az illóolajok ne tudnának valamilyen értéket adni. Hiszem, hogy mindenki számára hasznosak lehetnek. Persze sok csalódás is ért már ezen az úton. Voltak időszakok, amikor azt kérdeztem magamtól: Hogyan lehetséges, hogy embereknek tudok segíteni a világ minden táján, miközben azoknak, akiket a legjobban szeretek, sokszor olyan keveset tudok tenni? Sokféleképpen kell majd áldozatot hoznotok. Azért, mert mások nem hisznek benned, vagy azért, mert te magad nem hiszel önmagadban. Talán olyan vagy, mint én. A legtöbb reggel úgy ébredek, hogy teljesen alkalmatlannak érzem magam. A legtöbb reggel úgy kelek fel, hogy nem is értem, miért hallgatna bárki arra, amit mondok. Nem vagyok az illóolajok szakértője. Egyszerűen csak valaki vagyok, aki szereti őket.
Édesanyámon, akinek az élete végén nagyon sokat tudtam segíteni az illóolajokkal... Éppen Japánba repültem. Amikor leszálltam, visszakapcsoltam a telefonomat. Azonnal megszólalt. A feleségem hívott. Azt mondta: Haza kell jönnöd. Az édesanyádról van szó. Azonnal visszaszálltam egy repülőre, és amilyen gyorsan csak tudtam, hazarepültem. Onnan pedig siettem haza, amilyen gyorsan csak lehetett. Amikor megérkeztem, édesanyámat már eszméletlenül találtam. Csendben feküdt az ágyában. Nagyon dühös voltam. Azért voltam dühös, mert előző nap még beszéltem vele. Arról beszélgettünk, milyen dolgokat fogunk együtt csinálni. Hová fogjuk elvinni. Édesapám néhány héttel korábban hunyt el. A feleségemmel együtt gondoskodtunk a szüleimről. Azt mondtam édesanyámnak: Anya, ne aggódj. Mi vigyázni fogunk rád. Erre ő azt válaszolta: Édesapád nélkül ezt nem tudom végigcsinálni. Néhány nappal később kiderült, hogy igaza volt. Amikor beléptem a szobájába, az egész családom köré gyűlt. Elénekeltük a kedvenc dalát. Ezután a családtagjaim magunkra hagytak bennünket. Ott maradtam kettesben az édesanyámmal. Már nem tudott beszélni. Nem tudott kommunikálni velem. És ismét nagyon dühös lettem. Dühös voltam, mert nem tudtam segíteni rajta. Aztán hirtelen rádöbbentem. De igen. Tudok. Elővettem a kedvenc illóolaját. Kettő is volt, amit különösen szeretett. Az egyik a Deep Blue volt. Őszintén szólva egy idő után már szinte megutáltam. Öt éven keresztül Deep Blue illata lengte be az egész házunkat, miközben édesanyámat és édesapámat ápoltuk. A másik kedvence pedig a tömjénolaj volt. Annak ellenére, hogy édesanyám már nem tudott kommunikálni, elővettem a tömjénolajat. Bekentem vele a talpát. És elmondtam neki, mennyire szeretem. Bocsánat... Tudjátok, mi ebben a legnehezebb? Egyáltalán nem akartam elmesélni nektek ezt a történetet. Tényleg nem. Néhány pillanattal később édesanyám meghalt. Segítettem neki? Ó, nem mentettem meg az életét. De lehetőségem volt elbúcsúzni tőle. Elmondhattam neki, hogy szeretem. Őszinte szeretettel és törődéssel fejezhettem ki iránta az érzéseimet.
Az illóolajoknak különleges erejük van. Képesek összekötni bennünket valami igazán rendkívülivel. A saját életutadon neked is sokféle áldozatot kell majd meghoznod. Ilyenkor gyakran eszembe jut egy idézet, amelyet évekkel ezelőtt kívülről megtanultam.
Theodore Roosevelt mondta:
'Sokkal jobb nagy dolgokra vállalkozni, még akkor is, ha az utat kudarcok tarkítják, mint azok közé a szegény lelkek közé tartozni, akik sem nagy örömöt, sem nagy szenvedést nem ismernek, mert egy szürke félhomályban élik az életüket, ahol sem győzelem, sem vereség nincs.'
Legyetek bátrak abban, amit tesztek. Maradjatok rendíthetetlenek abban a meggyőződésetekben, hogy az illóolajok értékesek. Remélem, bíztok a doTERRÁ-ban. Remélem, hisztek abban, hogy a nehézségek ellenére... Annak ellenére, hogy időnként hibázunk... Annak ellenére, hogy néha figyelmen kívül hagyunk dolgokat... Ezek soha nem szándékosak. Nem rosszindulatból történnek. Ki fogjuk javítani őket. Helyre fogjuk hozni őket. És tovább fogunk haladni. Mára egy több milliárd dolláros, világszinten működő vállalattá váltunk. Egy ilyen szervezetet nem könnyű irányítani. Nem könnyű működtetni. És nem könnyű pontosan olyanná tenni, amilyennek eredetileg elképzeltük.
Évekkel ezelőtt emlékszem, hogy Dave Stirling bejött az egyik megbeszélésünkre. Dave-nek volt egy jellegzetes szokása. A hüvelykujjával és a mutatóujjával mindig a másik kezének hüvelyk- és mutatóujja közötti bőrrészt dörzsölte. Amikor ezt csinálta, tudtuk, hogy két dolog egyike következik. Mindig vele szemben ültem, így jól láttam. A beszélgetés témájától függően ilyenkor néha odasúgtam Corey Lindley-nek, aki mellettem ült: Jobb, ha most abbahagyod a beszédet. Dave mindjárt helyre fog tenni. Dave ilyenkor gyakran csak ennyit mondott: Ez így nem helyes. Majd elmagyarázta, hogyan látja ő a helyes megoldást. Máskor viszont azért csinálta ezt a mozdulatot, mert valami igazán aggasztotta. Egyszer bejött egy megbeszélésre. Elkezdte dörzsölni a kezét, majd azt mondta: Van egy aggodalmam. Ez még a doTERRA korai időszakában történt. Azt mondta: Attól tartok, hogy idővel elveszítjük azt a szívet és lelket, amely egy kis vállalatot jellemez. Azt is hozzátette: Attól is félek, hogy nem tudjuk megőrizni a doTERRA kultúráját. Azt az értékrendet és szellemiséget, amelyre a doTERRA épül. Hosszasan beszélgettünk erről azon a megbeszélésen. Majd a következő hetekben újra és újra előkerült a téma. Rengeteg ötletünk volt. Talán ezt kellene tennünk. Talán az működne. Lehet, hogy el kellene indítanunk egy külön programot, amely ezt támogatja. Végül azonban rájöttünk, hogy egyik ötlet sem jelent valódi megoldást. Néhány héttel később Dave ismét bejött egy megbeszélésre. Megint elkezdte dörzsölni a kezét. Majd azt mondta: Megvan a válasz. Mindannyian kíváncsian kérdeztük: Mi az? Hiszen addig nem sikerült megoldást találnunk. Erre ő így felelt: A válasz nem bennünk van. Hanem bennetek. Mindannyiótokban. Gyakran beszélünk arról, hogy mi a doTERRA öröksége. Beszélünk arról az értékrendről, amely szerint élünk és dolgozunk.
A saját tapasztalataim alapján megtanultam, hogy mindannyian ugyanarra a három dologra vágyunk. Mindegy, hol élünk. Mindegy, milyen körülmények között élünk. Mindannyian ugyanazt a három dolgot szeretnénk. Az első, hogy tudjuk: Számítunk. A második, hogy érezzük: Valahová tartozunk. A harmadik pedig az, hogy tudjuk: Valódi különbséget jelentünk valaki életében. Ez az a gondolat, amely igazán meghatározza a doTERRA kultúráját. Ez határozza meg, kik vagyunk a legmélyebb lényegünkben.
Helen Keller egyszer azt mondta:
'A világ legszebb és legértékesebb dolgait nem lehet látni vagy megérinteni. Csak a szívünkkel lehet igazán érezni őket.'
Ma sokatoktól hallottam, hogy a doTERRA szívéről beszéltek. Arról, hogy a szívetekkel éreztek. Ennek a rendezvénynek is ez a neve. Feel. Eljutni erre a felismerésre, ki-ki a saját útján és a saját mélységében.
Néhány nappal ezelőtt a feleségemmel több Wellness Tanácsadóval is találkoztunk. Mindig azt hiszem, hogy most majd észrevétlen tudok maradni. De ez valahogy soha nem sikerül. A minap templomba mentünk. Ez egy vicces történet. A feleségemmel egy olyan templomba látogattunk el, ahol már régen nem jártunk, mert mostanában máshová járunk istentiszteletre. Ahogy beléptünk, néhány gyülekezeti tag felismert. Azonnal felálltak a helyükről. Odajöttek hozzám. Közös fényképet szerettek volna készíteni. Én pedig azt mondtam: Nem lehetne ezt inkább az istentisztelet után? Nagyon szívesen beszélgetek veletek akkor. Erre azt mondták: Csak lenne még egy-két kérdésünk. Közben már elkezdődött az istentisztelet. Kialakult egy hosszú sor. Mindenki fényképezkedni akart. Hadd adjak egy tanácsot. Ne csináljatok ilyet. Tényleg nem jó ötlet. És hadd mondjak még valamit. Mi nem vagyunk különlegesebbek nálatok. Nem vagyunk egyedibbek. Semmiben sem különbözünk tőletek. Mi egyszerűen csak hittünk abban, hogy lehet valamit másképp csinálni. Lehet másképp csinálni. Lehet többet tenni. Mi magunk határozhatjuk meg, milyen eredményt szeretnénk elérni.
A minap találkoztam néhányatokkal, akik wellness tanácsadóként voltatok jelen. Köszönöm, hogy odajöttetek és köszöntetek. Ott hallottunk egy megható történetet egy fiatal hölgytől, akit Annának hívtak. Anna Katherine. Találkoztunk néhány barátjával is. Jodie-val. És még két másik emberrel. Mindjárt eszembe jut a nevük. Tina és Ali. Elnézést kérek, ha nem jól ejtettem ki a nevedet, de azt hiszem, Ali volt. Igaz? Izraelből érkeztél. És elmesélt nekünk egy nagyon megható történetet. A feleségemmel éppen a házassági évfordulónkat ünnepeltük. Ahogy sétáltunk az utcán, a feleségem azt mondta: Nem igazán vagyok éhes. Te az vagy? Azt feleltem: Nem, én sem igazán. Erre ő azt mondta: Talán mégis ennünk kellene valamit. Így benéztünk ennek az étteremnek az ablakán. Azt gondoltuk, talán ez megfelelő lesz. Ekkor Anna Katherine észrevett minket. Kijött hozzánk, és megosztotta velünk a történetét. Anna, előre is elnézést kérek, ha olyat mondok el, amit nem szerettél volna. Ha így van, majd később haragudj rám. Mesélt a férje elvesztéséről. Arról is beszélt, hogy milyen otthonra talált a doTERRA közösségében. És hogy milyen sokat jelentenek számára azok a jó barátok, akik szeretik és támogatják. Amikor elbúcsúztunk, valamit még nem tudtál. A feleségemmel még sokáig beszélgettünk rólad. Arról, hogy mit képviselsz. Pontosan ez az a jóság, amely áthatja az egész doTERRA közösségét. Mindannyiunk felelőssége, hogy mindig nagylelkűek legyünk. Hogy mindig kedvesek maradjunk. Hogy akkor is a helyes utat válasszuk, amikor az a legnehezebb. Még akkor is, amikor a legnagyobb kihívást jelenti.
Van egy mondás, amit a gyermekeimnek és a családomnak gyakran ismétlek. Az unokáim különösen nem szeretik, amikor ezt mondom nekik. Ezt a leckét még évekkel ezelőtt az édesapám tanította nekem. Amit nem fizetsz meg valamilyen módon, azt igazán értékelni sem tudod. Az életben sokféleképpen fizetünk a dolgokért. Nem igaz? Néha pénzzel fizetünk. Ahogy néhány perccel ezelőtt is hallottuk valakitől, aki egy értékes leckét pénzügyi veszteség árán tanult meg. Máskor az energiánkkal fizetünk. Az emberekkel való kapcsolatainkkal. Vagy azzal a szolgálattal, amelyet mások felé nyújtunk. Éppen ezek azok a dolgok, amelyek mélyen gyökeret vernek bennünk. Nemcsak a doTERRA értékét fedezzük fel saját magunk számára. Hanem azt is, milyen különleges érzés egy nálunk sokkal nagyobb közösség részének lenni. Dave Stirlingnek igaza volt. A jövő a ti kezetekben van. Bárcsak az enyémben lenne. De öregszem. Még nem fáradtam el. Még nincs vége a küldetésemnek. De azt hiszem, 65 évesen egészen jól tartom magam.
Nemrég elmentem orvoshoz. Az egyik kedvenc hobbim a repülés. Nagyon szeretek repülőgépet vezetni. Szinte minden repülés közben ugyanaz az érzés fog el. Repülök, akár egyedül vagyok, akár ül mellettem valaki. És magamban mindig ezt kérdezem: Ki gondolta, hogy rám kellene bízni ezt? Ez egyáltalán nem tűnik jó ötletnek. Nem biztos, hogy ezt egyedül kellene csinálnom. Pilótaként időről időre kötelező alkalmassági felülvizsgálaton részt venni. És az orvosi vizsgálatokat is rendszeresen meg kell ismételni. Így hát elmentem az orvosi vizsgálatra, hogy megtarthassam a repülési engedélyemet. Az orvos rám nézett, és ezt mondta: Dave, nem töltötted ki, milyen gyógyszereket szedsz. Azt válaszoltam: Nem szedek semmilyen gyógyszert. Erre azt mondta... Sosem fogom elfelejteni ezt a mondatát. Ez így nem egészséges. Azt feleltem: Én úgy gondoltam, éppen az a jó, hogy nincs szükségem gyógyszerekre. Ő pedig ezt mondta: Nem, ez nem jó. Ideje lenne elkezdened gyógyszereket szedni. Megkérdeztem: Miért? Azt válaszolta: Most ugyan nincs magas koleszterinszinted. De mi lenne, ha egyszer mégis lenne? Ez valóban megtörtént. Erre azt mondtam: De nincs. Ő pedig így felelt: Tudom. Ezért felírok neked egy sztatint, hogy soha ne is legyen. Azt válaszoltam: Ez nem megelőzés. A doTERRA egy egészen más szemléletet képvisel. Azt valljuk, hogy felelősséget kell vállalnunk a saját jóllétünkért. Legyen szó anyagi helyzetünkről. Az érzelmi egészségünkről. A lelki életünkről. Vagy a testi egészségünkről. Amennyire csak lehet, nekünk magunknak kell aktívan részt vennünk ezekben a folyamatokban.
Óriási áldás és kiváltság, hogy a doTERRA világszerte megváltoztatta azt, ahogyan az egészségügy az illóolajokra tekint. Sokan vannak közöttünk ma is, akik ennek az élvonalában járnak. Köszönjük, hogy itt vagytok. Ti vagytok azok, akik az orvostudományban és az egészségügyben bátran képviselitek az illóolajok alkalmazását. Ti jártok az élen. Ti vagytok a változás élharcosai. És annak a szemléletnek a képviselői, amely egyre inkább meghatározza a világ jövőjét. A doTERRA rendíthetetlen. Szívem minden erejével mondom nektek: A doTERRA nem fog letérni erről az útról. Amíg én itt vagyok, biztosan nem. És ha változunk is, az csak előre vezető változás lesz. Nem azért, mert eltávolodunk attól, amiben eddig hittünk. Hanem azért, mert egyre többet tanulunk. Egyre jobban megértjük azt az értéket, amelyet a doTERRA képvisel. Remélem, mindig megőrzitek a bizalmatokat a doTERRA iránt. Remélem, hogy az utatok csodálatos lesz. Értelmet ad az életeteknek. És eredményeket hoz. Azt kívánom, hogy a doTERRA-ban megtaláljátok azokat a válaszokat, amelyekre éppen szükségetek van. Bármilyen területen is keressétek őket. Remélem, hogy teljes szívből magatokénak érzitek a doTERRA családját. Őszintén szólva mindig lenyűgöz, amikor Európába jövök. A világon sehol máshol nem találkozom ennyire sokféle kultúrával. Ennyire sok országgal. Ennyire sok nyelvvel. Ennyire különböző élettapasztalatokkal. Mégis ma mindannyian teljes egységben ülünk itt. Ugyanazért a célért dolgozunk.
Még egy gondolatot szeretnék megosztani veletek. Kérlek, ne értsétek félre. Nem rólam szól. Hanem arról, amit jelképez. Ez egy vers, amelyet régen megtanultam kívülről. Sokszor felidézem magamban, mert mindig emlékeztet arra, milyen felelősségünk van. Így hangzik:
Lehetnénk-e mindannyian hídépítők? Tudnánk-e túllátni azon, ahol éppen most tartunk? Lehet, hogy éppen most éled a doTERRA utad legszebb időszakát. Lehet, hogy még csak most indultál el. És az egész jövő előtted áll. Mindig emlékezzünk arra, hogy a doTERRA öröksége. A doTERRA maradandósága. Amelyről ma reggel is többször hallottunk. Nemcsak azon múlik, hogy mit teszünk. Hanem azon is, hogy mindannyian együtt építjük a jövőt. Lépésről lépésre. Úgy, hogy közben azokra is gondolunk, akik majd utánunk érkeznek. Az az örökség, amelyet rájuk hagyunk, talán a legnagyobb lehetőségünk. A jövőnk fényes. Rengeteg olyan cél vár még ránk, amelyet el fogunk érni. Nagy dolgokat fogunk még véghez vinni. Vannak terveink, amelyeken már most dolgozunk. És lesznek olyanok is, amelyekről ma még nem is tudunk.
Saját magam, az üzlettársaim és a doTERRA minden munkatársa nevében szeretném elmondani: Teljes elkötelezettségünkről biztosítunk benneteket. Továbbra is mindent meg fogunk tenni azért, hogy mi is a lehető legjobban hozzátegyük a részünket. Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy veletek együtt haladhatunk ezen az úton. És örömmel tekintek arra, hogy a jövőben még több közös élmény vár ránk. Izgatottan várom, hogy a következő napokban még több időt tölthessek veletek. Köszönöm, hogy ma reggel együtt lehettem veletek.
Copyright © Komáromi Szabolcs
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
Termékbeszerzéshez (nagyker áron) keress meg: írj emailt, vagy messenger üzenetet!
Barátsággal:
Szabolcs
email: szabolcs.komaromi at gmail.com
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.
Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.
Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!
