A világ nagyhatalmai gyarmatosították az agyunkat - Szász Máté a Rádió1-ben
Copyright © Komáromi Szabolcs
forrás: Rádió1 YouTube (2026.08.14.)
- Juli talált egy nagyon érdekes információt, egy nagyon érdekes cikket egy hamarosan megjelenő új könyvről, a Digitális Fenevadakról. Ez a címe. És hát a kedvenc neurobiológusunk, Szász Máté írta ezt a könyvet. Ő ugye már nagyon sokszor volt nálunk, sokat beszélgettünk vele. És arról szól ez a könyv, hogy most micsoda terhelés éri egy ember agyát. Például ezeken az okos eszközökön keresztül. Hogy például egy csak egy ilyen egy ilyen apróság, hogy ma több információt dolgoz fel az agyunk egy nap alatt, mint 500 éve például egy király egész életében föl kellett, hogy dolgozza. Ugye azért mondjuk a királyt, mert nyilván neki rengeteg dolga volt egy ország igazgatásában. Egy egész életen keresztül ő nem kapott annyi információt, mint amit most mi egy nap alatt megkaptunk.
- Ha arra gondolsz, hogy hogy telik el egy napod, hogy hogy mennyit van a telefon a kezedben, hogy mennyi információ jut el hozzád, és hogy ebből mi marad meg, semmi. Tehát hogyha most fel kellene idéznem, hogy egyébként napközben addig ameddig itt mondjuk a szünetekben pörgettem a telefont, hogy azok közül mi az, ami beakadt és mi az, ami átment és megmaradt, semmi. Az ég adta egyvilágon semmi. Egyetlen részt sem tudok felidézni. Ha ha nézed ezeket a Reels videókat, vagy nézed ezeket a kis ilyen kis szösszeneteket, kis ilyen kis cikkeket, amiket csak így átpörgetsz, hát most én bajban lennék.
- Mondjuk különbséget kell tenni aközött, hogy tudatosan keresel valamit és arra ránézel, ráolvasol, vagy pedig ez a pörgetés, amit te mondasz, ott ugye eteted az agyad. Eteted az újabb információval, esetleg, hogyha érdekel egy ilyen kis reels videó, akkor megnézel belőle 15 másodpercet, de általában kettő után ezeket dobjuk. És egyébként nem csak innen jön egy csomó, hanem belegondoltok abba, hogy most mennyi minden inger jön például a külvilágból, hogy annak idején csak 100 éve anyánk, nagyanyánk bement a boltba, volt egyfajta kenyér, meg egy mit tudom én, egy tej, és akkor azt hazahozta. Ma bemész, és végtelen kínálat, és ez mind-mind ugyanúgy stimulálja az agyat.
- És hát ugyanzokat a a mechanizmusokat indítja be, mint 500-1000 évvel ezelőtt, ugye a küzdj vagy menekülj. Tehát, hogy ugyanazokat a stresszorokat triggereli a szervezetben. Teljesen mindegy, hogy ez most a kardfogú tigrissel küzdesz, vagy egyébként a reels videókkal. Állandóan készelétben tartja a szervezetedet, csak most állandóan jönnek ezek a stresszorok, és nem tudod őket kikerülni. Úgyhogy ez a legnagyobb probléma ezzel, hogy á folyamatosan hergelve van az agyad, és nyilván nem erre vagyunk kitalálva.
- Itt van velünk Szász Máté. Jó reggelt, Máté. Helló!
- Jó reggelt! Sziasztok! Sziasztok! Nagyon jó felütéseket hoztatok be.
- Meg ráadásul az, ahogy te ezt a könyvet megírtad, vagy legalábbis amit mi most így látunk belőle, az nekem nagyon emberközelivé tette. Én imádom ezeket a példákat, amiket te hozol. Például ezt, hogy 500 évvel ezelőtt ugye egy királynak egész életében nem jött infó. Fölkészült erre a mi agyunk?
- Nem, egyáltalán nem készült föl. Ezért az eleve az emberi szervezet nem áll készen a 21. századra. Tehát annyi minden új behatást és toxin és új igénybevétel van, hogy erre az evolúció kevés volt ráadásul főleg azért, mert a legnagyobb változások az elmúlt 10-12 évben történtek. És gondoljatok bele, hogyha összegezni szeretnénk, hogy mi az Isten történt az agyunkkal, akkor mondjuk olyan mondatok jutnak az eszemből, hogy a pillanatnyi öröm kultusza, vagy a vagy a gyors olvasás és a gyors értelmezésnek a kultusza. Ugye gondoljunk bele a mennyiségbe, az információmennyiségbe. Az ember ujja naponta 93 métert scrolloz átlagosan a telefonjának a képernyőn. Ez az amerikai szabadságszobor magassága a talapzattól. Nem a szobor, a talapzattól kezdve. Hát ennek már van sportértéke. Csoda, hogy van még új lenyomatunk. Az életéből egy átlagos ember összesen hat évet tölt a social média bőgészével. Ez azért durva, mert a családunkkal összesen kettő évet beszélgetünk. De figyelj, egy egyetemi diploma megszerzéséhez elegendő 0,7 év. Egy olimpiai érem megszerzéséhez nulláról 1,8 év befektetett munkára van szükség. Az azt jelenti, hogy a social média használat elvesz tőled élete során kilenc darab diplomát, négy olimpiai érmet és három családot. Azt gondolnád, hogy cserébe kapsz érte valamit? Viszont az aktív social média használók 40%-a érzi úgy, hogy az élete sokkal rosszabb, mint másoké.
- De akkor miért csináljuk?
- Azért, mert nem tudjuk letenni. Azért, mert úgy van kialakítva az algoritmus, a FOMO, a fear of missing out, az annyira erős, hogy nem tudjuk letenni, és ráadásul küzdünk vele, mert kialakult a szociális összehasonlítgatás, és igazából erről szól a social media ha jobban belegondolsz. Nem azért mész föl, mert annyira akarod tudni, hogy mit evett a szomszédod tegnap reggel az étteremben a brancsban, hanem ez a rohadt szociális összehasonlítgatás, az, hogy állandóan magadat komporálod a többiekhez. Én most itt vagyok kint egy ötcsillagos szállodában a tengerparton. És ha lefényképeztem volna reggel, ahogy a feszített tükör vagy üveg korlát mögött kell föl a nap a tengeren, akkor mindenki azt gondol, hogy ú basszus hagyom ez a Szász, biztos kőgazdag, meg biztos, hogy egész életét így tölti és ugye nincsenek tisztában a negatívumaimmal, hogy begyulladt az achilleszem, hogy kiújult a teniszkönyököm. Tehát nem látjuk, nem látjuk a másik oldalt, és ez nagyon-nagyon masszívan növeli például a depressziónak a kockázatát. És ezért van az, hogy főleg a fiatalok fáradtak és magányosak. És ezt csinálja velünk ez a folyamatos összehasonlítgatást, és ez az irgalmatlan mennyiségű adat, ami lebombázza a szervezetünket. Gondoljatok bele abba, hogy a szemed másodpercenként kettő leírt szót ismer fel. Akármerre mész a városban, hirdetőtáblák, feliratok, displayek, mindenhol. Most már az okos órád is cseszteti az agyadat, a telefonod is cseszteti az agyadat. Másodpercenként kettő leírt szót ismersz föl. Hát hol volt ez 30 évvel ezelőtt? Hát sehol. Az agyadnak napi 35.000 egyedi döntést kell meghozni. Ez régen ilyen 2-4000 volt. Hát az agyunk erre nincsen fölkészülve. Hát nyomorult prefrontális kortexunk nem lett hatszor akkora az elmúlt 10 évben. És ugye ez az információs zaj, ami belebukik egy ilyen döntési fáradtságba, ez azért van, mert minden egyes ilyen mikrodöntés stressz a szervezetednek. Egy mikrostressz és kortizol emelkedik, megemelkedik a kortizol, megemelkedik az adrenalin szintje, és ez anatómiailag átalakítja az agyat. Nem viccelek szó szerint anatómiailag. Három hónap alatt kimutatható. Úgy képzeld el, hogy például az agynak az a kérgi része, ami a tudatos gondolkodásért felel a prefrontális kortex, az elkezd zsugorodni. A memóriának a kialakulásért felelős úgynevezett hipokampális régió, elkezd zsugorodni. Azok a területek, amik a félelemért, a rettegésért, a szorongásért felelnek, például az amigdala, az meg elkezd megerősödni és csökken az értelmi tanulás képessége, és több lesz a szorongás. Csináltak egy olyan kutatást az Egyesült Államokban, hogy az önkénteseknek a fejére föltettek egy ilyen virtuális szemüveget, ahol amiben állandóan ment a GPS. Tehát gyakorlatilag mindig megmutatta neki ez a virtuális GPS, hogy merre kell mennie. Három hónap után az agyában azok a területek, amik a térkép térbeli leképezéséért feleltek, tehát a fejedben lévő térkép az összezsugorodott.
- Figyelj csak Máté, az miért van, hogy ugye egy csomó izom az a testünkben, ha stimuláljuk, tehát ha edzünk, akkor erősödik. Az agy esetében ez miért nincs?
- Ez nagyon jó kérdés. Az agyunk esetében is erősödik az a rész, ami stimulálsz. Tehát hogyha lemész az edzőterembe és a bicepszre edzel, akkor nem a vádid fog erősödni. Az agyunkban a social média nem a kognitív terület, tehát hogy a social média nem mély elvonó elgondolkodásra késztet téged. Nem. A social media az alapvető primitív érzelmeidre hat, és a félelmeidre hat, és az irigységedre hat. És ezért van az, hogy ezeket a területeket erősíti. Ráadásul van egy folyamat, ami rendkívül aggaszt, úgy hívják, hogy kognitív outsourcing. Ennek az a lényege, hogy az agy az lusta és spórolós. Próbál kiszervezni mindent, amit ki tud szervezni. És hogyha neki nincsen szüksége a memória funkcióra, mert minden megtalálható a világhálón, akkor nem fog megjegyezni semmit. És a bevezető beszélgetésben említettétek azt, hogy egy csomó mindent elolvastatok ma reggel is, semmire nem emlékeztek. Ez így van. Ezt a kutatók igazolták, hogy az agy úgy működik, hogy elolvasol valamit, de ha az agyad tudja, hogy az ott el van mentve valahol a világháló megtalálható és bármikor rákereshető, nem fogja megjegyezni, nem fogja egyáltalán megjegyezni. Ezért van az, hogy a szemed folyamatosan futja az információkat. Van egy ilyen ilyen mint egy gyors étkezés, tehát egy ilyen szellemi McDonald's gyakorlatilag. Állandóan impulzív, pillanatnyi és gyors örömöket keresünk ezekben az információkban, de semmit nem jegyzünk meg belőle, mert az agyad tudja, hogy nem kell megjegyezni, mert ott van leírva. És ezért van az, hogy a memória képessége leépül, és a fiatalkori gyakorlatilag rezerv kapacitásunk, ami ugyan egy normál agy, az többszörösen képes annak, mint amit fölhasználunk, azért, hogy kialakuljon egy extra kapacitás, hogy a későbbiek során életünk vége felé, amikor már amúgy zsugorodik az agyunk, pusztulnak az idegsejtek, még akkor is működőképesek maradjunk. Na ez nem alakul ki. És ezért mondják azt, hogy arra számítanak a kutatók, hogy a mostani fiatalok 50-60 éves korunkban olyan aggyal fognak rendelkezni, mint most egy 90 éves.
- Azt mondtad az előbb, hogy három hónap social média használat után már látszik ez a fajta leépülés. Ezt vissza lehet valahogy gyúrni?
- Nem. Ez nagyon fontos kérdés volt és nagyon jó, hogy föltetted. Jelen tudásunk szerint az idegrendszer úgy működik hogy egy felnőtt embernek az agya már nem regenerálódik. Tehát vannak képességek amiket megszereztél fiatalkorodban, remélem anyukák hallgatják ezt az adást rendkívül fontos hogy a gyermeked agya 16-18 éves koráig még fejlődik. Ne adj a kezébe okos eszközöket. Ne nyomasd neki a Facebookot, ne nyomasd neki a YouTube-ot. Engedd, hogy használja az agyát, mert akkor még föl tudja építeni. Ezt úgy kell elképzelni, mintogyha az agyad 16-18 éves koráig tudna izmosodni, és onnan már csak sorvadni. És az a baj, az agy úgy működik, hogyha egyszer begipszeled a lábát, tudod, három hónapra, és nem engeded mozogni, ott leépülnek az izmok, és az már nem fog viszont visszaépülni. Az agy nem olyan, mint a combod, nem fog visszaépülni.
- De Máté, én úgy bírom ezeket a tanácsokat, hogy ne add a kezébe. De te tényleg hiszel abban, hogy egy 14 éves gyereknek mondhatod azt, hogy hogy nincs okostelefon? Van még ilyen szerinted?
- Én tartok otthon egy 14 éves gyereket, egy 12 éves, egy 10 meg egy 8 éves gyereket is. És tudom, hogy gyakorlatilag napi lövészárók háború és kalapáccsal a párnám alatt alszom. Való igaz, hogy az embernek fel kell készülnie, mert ugye nagyon nagy rajtuk a nyomás tehát nagyon-nagyon szeretnék megszerezni ezeket az eszközöket.
- És egész egyszerűen a 14-es évesnek, aki minden nap hazajön a suliból és azt mondja, hogy apa, mindenkinek van, van akinek négy éve van, nekem nincs, egyedül ciki vagyok.
- De tudod mi van Feri? Az van, Feri, bocs, hogy beleszólok ebbe. De hogy most dől el ezekben az években, hogy kiből lesz a szellemi elit. És ez a durva benne, tudod, hogy most így igen, lehetsz ugye jó szülő, aki kielégíti az azonnali vágyait a gyerekednek, és azt mondja, hogy tessék, itt van, had szóljon. És utána pedig amikor majd 30 éven keresztül fog ott állni a szőnyeg szélén, hogy miért nem tudott az életben olyan sikereket elérni, amire vágyik, amit látott végig a social médiában, tudod, amiről szó volt, hogy ez majd neki össze fog csak úgy simán jönni, akkor utána majd akkor kire fog haragudni?
- Pontosan és gyakorlatilag ezt kellett megmagyarázom a fiamnak is, hogy fiam nem. Tehát nyomógombós telefont kapott, régi klasszik nyomógombós telefont. Elmagyaráztam neki, hogy neki nem kell okosabbnak lenni. A többek úgyis hülyébbek lesznek. Tehát most csak várnia kell, tehát nem kell feltétlenül képezni magát, csak várnia kell és úgy is ő lesz a vakok között a király, a félszemű. De valóban ez borzalmasan nehéz, de nekünk be kellett vezetnünk egy ilyen ilyen digitális házirendet gyakorlatilag a számítógépre, az online játékokra, mindenre, ami digitális elképesztő módon be tudja szippantani őket. És ez rendkívül módon leépíti a kognitív kapacitásaikat. Ugye egyik az, hogy használja ezeket az eszközöket, a másik az, hogy állandóan multitaskingolnak. Tehát a fiatalok 96%-a folyamatosan másodlagos képernyőt is használ. Tehát nézi a tévét, de ha teheti, akkor a telefonján közben még scrollozik, meg még kommentál valamit a Facebookon. Egy átlagos ilyen fiatal naponta 1.200 alkalommal vált a képernyők között. 1.200 alkalommal. Ez a kognitív kapacitásának a 40%-át elviheti. 40%-kal egy demens embernek nem csökken a kognitív kapacitása.
- De milyen jó ügyfélszolgálatos lesz belőle. Hát több felületen is tud egyszerre dolgozni.
- Ha megérti a feladatot, ugye.
- Ha nem érti meg a feladatot, de legalább nem alakul ki benne tartós stressz, mert nem emlékszik rá.
- Máté ez nem lehet, hogy egyébként errefelé kell, hogy ez egy rossz menekülés lesz a részemről már érzem, hogy egy kicsit errefelé kell alakuljon a világ? Ugye ezt nagyon sokan mondják, akik a másik oldalon állnak, hogy de most erre lesz szükség, hogy egyszerre tudjál multitaskingolni.
- Nem. Erre azért nem lesz szükség, mert a feladatok megértéséhez és végrehajtásához továbbra is fókuszált figyelemre van szükség. Csak erre egyre kevésbé leszünk alkalmasak. Munkáltatóként ezt látom, ahogy egyre nehezebb a fiataloknál, hogy mondjam, hasznosan kitölteni a munkaidőt, egyre többször kell nekiugrani egy feladat megértéséhez és megoldásához, és egyre többször van az, hogy valakinek elmagyarázok egy problémát és egy feladatot, és egy hét múva kiderült, hogy semmit nem értett meg belőle. És ez óriási probléma. De van egy másik nagy probléma, ami szintén ehhez az a irgalmatlan szocial média nyomáshoz kapcsolódik, hogy teljesen megváltoztatta az önbecsülésünket, és kialakult az algoritmus szülte identitás. Tehát nem csak a kognitív képességeink romlanak, hanem megváltozik gyökeresen az, amit saját magunkról gondolunk.
- Arra vonatkozólag van mérőszám, vagy van kutatás, hogy az a rengeteg inger, mert te most csak tényleg a socialt emelted ki, az a rengeteg inger az mit okoz, és az mennyivel több, mint mondjuk egy 100 évvel ezelőtti embernél, ami ma ér bennünket?
- Hogyne, természetesen. Ugye maga az adatmennyiség, ami ér minket, annak a globális adatmennyiségnek a nagyságát megpróbálták megbecsülni már 26 évvel ezelőtt a Berkley-nek a kollégái, kutatói, és arra jutottak, hogy évente az emberiség egy-két exabájtot, azaz milliárd gigabájtot állít elő. Ez éri az agyunkat. 14 évvel ezelőtt, a tizenvalahány évvel később 14 évvel ezelőtt az IBM ezt megismételte és az évi egy-két exabájtból napi 2,5 exabájt lett. Majd tavaly volt ismét egy kutatás, napi 400 exabájtot hozott ki. Ez azt jelenti, hogy az évi 1-2-ről napi 400-ra nőtt, 400 exára nőtt, milliárd gigabájtra nőtt ennek az adatnak a mennyisége, és ez az, amit gyakorlatilag átpréselnek, áttolnak az agyunkon.
- Amire az agy továbbra is képtelen, mert nem tudott ekkorát ugrani.
- Nem, ezt a mennyiséget nem vagyunk képesek. Ráadásul van egy óriási változás az információ feldolgozásnak a folyamatában. Én ugye neurobiológus vagyok, és a neurológusok ezt nagyon meglepődve tapasztalták. Korábban, tehát mondjuk még az én gyerekkoromban is az információ feldolgozásnak volt egy ilyen szentháromsága, ilyen hármas szabálya. Az első szabály az az, hogy az információ mindig kevés volt. Gondolj bele, amikor nagypapa ült a kertben, magozta a cseresznyét, nem túl sok információ jutott el hozzá. Éppen ezért ami eljutott hozzá, az értékes volt. És most jött a második szabály, hogy ami eljutott hozzá információt, az releváns volt. Tehát például releváns információ az, hogy meghallod, hogy csönget a szódás. És az információfeldolgozás a harmadik szabály az volt, hogy a releváns információ cselekést váltott ki a nagypapából. És ez a három, tehát a kevés információ, a releváns információ és a kiváltott cselekvés, ez együtt alakította ki az agyában azt az örömérzetet, amit ma már ugye dopaminfelszabadulásnak hívunk. Ugye az a kellemes várakozás, ez az izgalom, hogy fú, kiszaladok és megveszem a szódát. Ez akkoriban tökéletesen működött. Ha ma amikor naponta 35.000 döntést hoz az agyunk, ma amikor naponta másodpercenként két szót látunk leírva vagy kimondva, akkor az agyunk ezekre a hurkokra már képtelen. Átalakult az agyunk beidegződése, tehát az információ feldolgozás útvonala. Ma már sok információ van, egyáltalán nem releváns, és nem kell, hogy cselekvést kiváltson ahhoz, hogy dopamin kiáramlást idézzen elő. Tehát pusztán az, hogy meglátok egy új képet, egy új videót, teljes mértékben irreleváns számomra, de dopamin kiáramást okoz az agyamban. Tehát amikor az agyam lapozza a Facebookot, akkor indul a hajó észak örülnek a vasutasok. Tehát körülbelül ilyen típusú összefüggéseket látsz. Semmi köze nincsen egymáshoz. De ehhez hozzászokott, és ennek is örül.
- Ennek hozadéka az, hogy egyébként a fontos információt se fogjuk megjegyezni, ugye? Mert mindent dobunk el.
- Abszolút, igen. Tehát egyrészt mindent dobunk el, másrészt az agyunk nem képes kiszűrni az irgalmatlan mennyiségű irreleváns információból a releváns információkat, mert ez a szűrés ez egy nagyon komoly kognitív teljesítmény és erre nem képes. És ezért egészen elengedi ezt a feladatot, és amúgy az értelmi képességei nagy mértékben lecsökkennek, mert amúgy az információnak volna egy olyan feladata az agyunkban, hogy kötegekbe rendeződjön, architektúrába rendeződjön és kontextus álljon össze.
- De hogy lettünk mi ilyen nyomorultak gyerekek, hogy van egy ilyen csodálatos szerkezet bennünk, mint az agy, aki ezt ráadásul tudja is, hogy rosszat csinál azzal, hogy pörgeti és fölül annak...
- Ez tök egyszerű, Feri, de az egész arról szól, hogy mindig az volt az üzenet az első naptól kezdve, hogy haladj a korral, haladj a korral, ne maradj le, haladj a korra, nem ez volt? És akkor amikor bejöttek az új technológiák, akkor ugyan tehát ugyanez volt, hogy minél tájékozottabb minél jobban tudd használni az eszközt, annál jobban profitálsz a világból.
- Nézzétek, az agyunkat kolonizálták, tehát gyarmatosították. Ugye gondoljatok bele, hogy a világ nagyhatalmai, amióta emberiség, az emberiség, időnként összeállnak a térképasztal fölött, és megnézik, hogy mit lehetne elvenni, mit lehetne gyarmatosítani, és az ókorban és a középkorban földrészeket fedeztek fel, és vettek el az inkáktól, indiánoktól, afrikaiaktól, mert akkor abban volt a pénz. Aztán később a gyarmatosítás mondjuk a gyapotmezőkért folyt, meg a tengeri útvonalakért, aztán később a kőolaj meg az egyéb ilyen szén meg ilyen ásványi lelőhelyekért. És amikor a Földet már ilyen tekintetben gyarmatosítottuk és einstandoltuk, akkor kellett ismét valami, ami ami a gazdaság hajtómotorja lehet az olajon meg a szénen kívül, és gyarmatosítani lehet. És ránéztek a térképre a nagyok, és megállapították, hogy nincs már több terület, kivéve az emberi elmét. Az emberi elme még gyarmatosítható, és ezt úgy hívják, hogy figyelemgazdaság. Most ne valami elvont összeesküvés elméletre gondolunk. Ezt úgy hívják, hogy figyelemgazdaság. Ez egy létező és leírt dolog. Az általunk kialakított figyelem, az hogy mi olvassuk a social médiát, az növeli az adott felületnek a reklámértékét. Gyakorlatilag 4 milliárd ember naponta 5 órát figyel.
- Jó. Mi a jövő? Mi a jövőkép? Mert ezt értem, hogy a figyelmet azt el lehet adni. Reklám, ebből pénzt csinálunk, tehát a gyarmatosítás megvan. Mi a jövőkép?
Mondjuk 20 év múlva.
- Mondok egy pozitívumot és mondok egy negatívumot. Kezdem a negatívummal. A negatívum, ami számomra a legaggasztóbb, az az, hogy teljesen átalakult a társadalomnak a szerkezete az alapértékek. És ezt most ezt most nem nem egy ilyen ilyen vallásos valami mondhatja belőlem, de gondoljatok bele abba, hogy hogy az önbecsülésemnek a forrása megváltozott. Ugye korábban ugye az önbecsülésedet azt mindig a környezeted visszajelzései adják. Korábban az az öt-hat ember, aki körülöttem élt és engem a legjobban ismert, az volt ennek a forrása praktikusan a családon. Ma viszont 15.000 tök ismeretlen ember, akiről semmit nem tudok. A másik ilyen probléma, hogy az erkölcsi koordináta-rendszer globálisan felborult. Azért gondoljatok bele abba, volt egy nagy kutatás, nagy antropológiai kutatás. Kutatók 10 éven keresztül gyakorlatilag átfésülték a Földbolygót az északitól a déli sarkig, és 60 különböző kultúrát vizsgáltak meg, és azt nézték, hogy a morális iránytű, az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz mennyire különbözik egymást. És az derült ki, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy hova születtél, születésed óta, tehát egy fél éves gyereknek a fejében is már van egy morális iránytű, és ez mindenkinek ugyanabba az irányba mutat.
És megállapítottak hét olyan cselekedet, amit globálisan mindenki pozitívnak értékel. A család segítése, a közösség építése, az, hogy szívességet viszonozni kell, a bátorság, az önfeláldozás, a kitartás. És most figyelj, az idősek, a nagyobb tudásúak tisztelete. Nem mondom el mindegyiket, és az utolsó meg az etikus tulajdonszerzés. Most gondold el azt, hogy mondjuk a nagyobb tudású tisztelete mennyire jön át a social médiában, amikor tudományellenesség van mindenhol.
Az idősebbnek a tisztelete mennyire jön át? Gyakorlatilag az történt, hogy a amikor te megszülettél, már néhány hónapos korodban az agyadban elkezdett kialakulni egy koordináta-rendszer, ami a cselekedetek és az embereket két irányba osztotta. Jó vagy rossz irányban van. Jó cselekedet és jó ember, rossz cselekedet és rossz ember. Amikor találkozol social médiával, rájössz, hogy ez a korordináta nem létezik, mert van a népszerű, van a népszerűtlen. Teljesen mindegy, hogy te jót vagy rosszat tettél, csak egy dolog számít. Akkor kapsz megerősítést, ha népszerű vagy, akkor lesz sok lájkod és sok kommented.
Na most kérdezek valamit. Kitartással és a közösség segítésével és a családod segítésével tudsz népszerű lenni a social médiában?
- Á felejtsd el, tizedannyi lájk van.
- Hát igen, tehát az algoritmusok a negatív cselekedeteket jutalmazzák. És amikor a 2000-es években a Facebook bevezette azt, hogy nem csak lájkolni lehetett, hanem tudod szomorkás arc, ölelgetős, puszilgatós meg nem tudom térdelő guggol és állósor, minden volt tudod ezekből a különböző lájkokban. Akkor ehhez rendelt a Facebook algoritmus egy értéket, és a mogorva arc, tudjátok, van az a haragos arc, amit akkor teszel oda, hogyha haragszol arra a valakire, az ötször annyi pontot ér a social média algoritmusában, mint a sima like. Tehát utáltasd meg magad, és híres leszel. Utáltasd meg magadat.
- Csináltak egy ilyen kutatást azzal kapcsolatban, hogy ezek a férfiak, akik ugye ezt a nagyon toxikus maszkulinitást képviselik az interneten, akiket ugye most már néhányukat le is csukták meg ilyesmi, alázd meg a nő, szerezd meg a lóvét, lépj tovább, tisztelet izé satöbbi. És tulajdonképpen az van, hogy ugye nyilván van egy réteg, aki vevő erre, de most azt nem akarom ragozni, ez egy milyen intellektusan megáldott réteg, vagy milyen apa hiánya van, vagy honnan jön ez a dolog, de hogy alapvetően azért szerintem adaptálódott a társadalom a jelenlegi social médiához, és most már azért egy csomó dologban szűrnek, tehát hogy kritikusabbak lettek, és hogy szerintem nem kifejezetten az van, hogy ez egy ilyen ez egy ilyen lefelé száguldó megállítatlan a hajó, vagy autó, hanem az van, hogy azért kitermelődnek olyan emberek is, akik pontosan már azt sem hiszik el, amit látnak.
- Ez abszolút így van. Tudjátok az a probléma, hogy felismerni azt, hogy rosszul érzem magamat, felismerni ennek az okát, hogy ez a social média, és szakítani azzal, az nem ugyanaz. Az való igaz, hogy egyébként a kutatások azt mutatják, hogy a Z generáció magányos. A Z generáció 91%-a vallotta magát magányosnak és nemrég volt az IPSOS-nak egy felmérése az Egyesült Államokban. Teljes lakosságnak a 26%-a érezte úgy, hogy pszichésen egészséges. Tehát négy emberből három maga is úgy érzi, hogy pszichésen segítségre szorul. Ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége az online teret, a social médiát jelöli meg szenvedéseinek az okaiként. Csak nagyon nehezen tud róla lecsatlakozni, mert ott zajlik az élet. Ott zajlik az élet. És a kommentnek hatalma van. Én rengeteg trollkodást kaptam, mert ugye csúnya vagyok. Rengeteg kommentet kaptam arra, hogy benga vagyok meg mekkora meg szőrős, meg kopasz meg satöbbi. Bármennyire is próbálod magad ettől függetleníteni, azért azt el kell ismerni, hogy a pozitív komment az erősíti az önbizalmat, a negatív pedig rombolja. És mi a baj a kommentekkel? Hogy a top kommentelők, tehát akinek a legtöbb energiája és ideje van arra, hogy téged kommentáljon, az milyen típusú személyiség? Azok ilyen kedves, joviális, jól szocializált, szocibilis, intelligens? Nem, nem, nem. Azok általában magányos pszichopaták és szociopaták. Olyan emberek, akik az egész világot utálják legeslegbelül önmagukat is. Rengeteg idejük van, mert senki nem áll velük szóba. Lehet, hogy nyugdíjasok, lehet, hogy egy felejthető állásuk van, és ott ülnek egész nap, és ebben élik ki magukat, és ő fogja meghatározni a te identitásodat. A social média algoritmusa ezt nagyon nagy módon támogatja. Ugye egyrészt volt az, hogy a haragos fej több pontot ér, az agresszív komment több pontot ér. Tegyetek egy kísérletet, kommentáljatok be 100x egymás után 100 különböző embernek azt, hogy nagyon szuper dolog, amit leírtál, tökre bírlak, vagy egyszer egy embernek valami ordenáré Isten igazából csúnya dolgot. Melyik lesz a népszerű?
- Hát a persze a második, de mert arra, mert az egy csomó plusz kommentet fog szülni és minél többen kommentelnek, hát egyértelmű, annál jobban fog menni.
- De közben ott van például a humor, tudod, ami a humor az sokszor pozitív. És hiszem, én azt látom, hogy amúgy szerintem a humor az mondjuk pont egy ilyen szürke zóna ebből a szempontból, hogy sokkal jobban odafigyelnek arra, mint mondjuk, a gyűlölködésre. Szerintem tök fáradtak vagyunk a gyűlölködésre.
- Igen, csak az a kérdés, hogy a humor az pozitív vagy negatív, mert a humor mind a kettő lehet. A humort imádjuk, a humorra éhezünk, de az lehet negatív humor is, mert valakit kicikizni, az is lehet humor és sokkal nagyobbat vág.
- Én azt látom, hogy attól függ, hogy hol van a tőkesúlya a dolognak, mert hogyha olyan a humor, hogy az valakit bánt és a másik oldal profitál, az egy az egy réteghumor. Ha olyan a humor, hogy tudod egy általános igazságot fed fel, ami mindenki számára tehát érzékelhető, de nehezen megfogalmazható, akkor az az, ami valójában szerintem népszerű.
- Igen, de ahhoz intelligencia kell. A 10 az 1-hez. Tehát csak nézd meg a humoristákat, akik professzionálisan foglalkoznak ezzel. Hogy azért a humoristáknak a jelentős része azért standupokban, általában valakinek a kifigurázása megy és ez lehet, hogy nem létező személy, vagy nem egy konkrét személy, de valakinek a kifigurázása.
- Én ezt másképp látom, mert az van, hogy ugye sok fajta humor van, mert például van ez a megfigyelés alapú humor, aki ugye csak arról szól, hogy folyamatokat figyel meg, vagy embereket figyel meg, de nem az embereket cikizi ki, hanem a reakciókat. És Magyarországon igazából van néhány ember, aki csinálja ezt a fajta komédiát, amiről te beszélsz, de nem ők a legnépszerűbbek, hanem a legénszerűbbek azok, akik a hétköznapoknak a jelenségeit tudják jól megfigyelni, és azokat tudják kiszínezni.
- Ebben nem vagyok benne, az biztos. Viszont egyet ne felejtsünk el, hogy ez a fajta humor, amiről te beszélsz, ez odafigyelést igényel. Ez időigényes. A mi agyunkat a social média 6-10 másodperces inputokra tervezte. És ezekbe a hat másodperces inputokba nem nagyon tudsz megfogalmazni humoros társadalmi igazságokat. Ráadásul van egy még egy másik nagyon nagy probléma, amiről eddig nem beszéltünk, az az, hogy igazából az algoritmus nem ezt támogatja. Az algoritmus az olyan trendeket támogat, mint például a nárcizmus, az önmutogatás, vagy például a szingli életmód. Tehát gondoljatok abba, hogy ők a figyelmet akarják eladni, és te vagy a termék. Tehát te vagy a termék, ami figyelmet generál, és ezt értékesíti a többi fogyasztó számára. A csinos nők ugye legtöbbször ma már szinglinek állítják be magukat, mert nagyobb figyelmet kapnak a férfiaktól.
- Ez ezer éve így van. A terméket azt úgy lehet eladni, hogyha ugye még kapható.
- Na jó ez egy jó mondás, ezt viszont lopom.
- Például amikor a rockstárok nem vállalhatják fel a feleségüket, szerinted miért nem? És ezek férfiak. Tehát hogy ezek szerintem kicsit sarkos. Plusz, hogy ott van az algoritmus, ami az érdeklődési köröd szerint fogja eléd dobni a tartalmakat. Tehát ha te egy keresztény konzervatív hatgyerekes anyuka vagy, akkor nem fogod látni a fitness influencereknek a a tangareklámjait, mert nem te vagy a célközönség. És hogy ezért ezt azért ne szűrjük ki, mert hogy ez egy tök fontos dolog, hogy mi a szubkultúra, aminek a része vagy.
- Ez abszolút így van, és ez annyira így van, hogy ez a jelenség, amit most mondtál, ez vezet a véleményradikalizációhoz, ez vezet a véleménykamrákhoz, ez vezet a vízhangbuborékoknak a kialakításához. Ezt azért alakították ki az algoritmusok, hogy minél jobban ott tartsanak, de gyakorlatilag a Facebook hírfolyamod az úgy néz ki egy idő múlva, mint egy olyan napilap, amit neked szerkesztenek. Nem egy ilyen digiális Daily Mirror, hanem egy Daily Me, tehát ez csak rólam szól. És az a probléma, hogy a social médiának az algoritmusai elképesztő érzékenyen térképezik fel azt, hogy te mire rezonálsz. Nézzük azt, hogy a görgetésben mikor és hol állsz meg, hány másodpercig.
- Mi a megoldás, ha van van ebben bármi?
- Van ám megoldás, ezt egy pár évvel ezelőtt kezdtük megfigyelni. Képzeljétek, kiderült, hogy a pont a legfiatalabb, a Z generáció legfiatalabb korosztálya elkezdett felhagyni a nagyfokú online jelenléttel. Rájöttek arra, hogy ez nekik nem jó és elkezdtek dacból visszatérni az analog jelenléthez. Például Amerikában és az angliai könyvtárak azt jelentették, hogy váratlan módon elkezdett nőni a könyvtári felhasználóknak a száma. És ezek jellemzően ilyen tizenvalahány éves fiatalok, akik egyre több időt töltenek a könyvtárban, dacból könyveket olvasnak és nem social médiát, sőt ilyen klubokat szerveznek, ahhoz személyesen összegyűlnek és jól érzik magukat egymással. Tehát kialakult kvázi ilyen hippi trend. Kialakult kvázi egy ilyen vissza a múltba típusú trend, ami egyre népszerűbb. És hát ezek az emberek jól érzik magukat, és én azt gondolom, hogy ez a fajta felismerés, ez kimondottan a legfiatalabb generációra tud majd jellemző lenni, és ők lesznek azok, akiknek először lesz lehetőség ebből a mókuskerékből kilépni.
- Akkor viszont mondjuk el már ellenpontként pont ennek az ellenkezőjét. Az a szülő, aki mondjuk a négy éves gyerekét már a babakocsiban a telefonnal nyugtatja le, az mire készülön a következő 20-30 évben?
- Annak nem lesz családja. Ha a babakocsiban telefont adsz a gyereked kezébe, a gyereked tizenvalahány éves korában már nem áll szóba veled unalmas leszel számára. Követelőzni fog. Tehát te leszel a te leszel a fenntartó szerv. Te leszel a pin kód. Ez abszolút így van. Ezt látjuk. A figyelmedért versenyez a család és a figyelmedért versenyez a social média és te szülőként nem tudsz olyan izgalmas és érdekes lenni, mint a TikTok videók. A kognitív képességek pedig rettetesen leépülnek. Hát nézd, nem akarok csúnya dolgot mondani. Ugye egy szállodában vagyok és én is látom a fiatalokat, hogy gyakorlatilag folyamatosan a telefont bújják. Nagyon nehéz velük egyébként szóba elegyedni. Nagyon nehéz megkérdezni tőlük, hogy mit gondolnak. Nagyon nehéz megkérdezni, hogy foglalják össze, hogy mi történt velük a tegnapi nap során.
- Máté köszönjük szépen, hogy beszélgettél velük így a nyaralásod alatt. Érdekes lesz a könyv ez ugye még néhány hetet várni kell rá a Digitális Fenevadak-ra.
- Augusztus vége felé jelenik meg talán 25-én. Nagyon szépen köszönöm.
Copyright © Komáromi Szabolcs
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
Barátsággal:
Szabolcs
email: szabolcs.komaromi at gmail.com
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.
Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.
Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!
