Edna Adan Ismail: Egy nemzet egyesítése reménnyel és gyógyítással | evōlve Konferencia 2021
 |
| Dr. Russell Osguthorpe (balra) Edna Adan Ismail (középen) David Stirling (jobbra) |
Az előadás David Stirling megszólalásával kezdődött, aki a doTERRA szomáliföldi útjáról mesélt. Miután elmagyarázta a vállalat elkötelezettségét a tömjén fenntartható beszerzése iránt, és hangsúlyozta, milyen fontos a betakarító közösségek támogatása, David meghívta a színpadra Dr. Russell Osguthorpe-ot. Dr. Osguthorpe arról beszélt, mennyire égető szükség van egészségügyi ellátásra Szomáliföldön, valamint arról a munkáról, amely a távoli régióban épített Sanaag Szakorvosi Kórház létrehozásához vezetett. Ezután bemutatta a közönségnek azt a kivételes nőt, akivel útjuk során találkoztak: Edna Adan Ismailt.
Edna élete során rengeteg „elsőt” valósított meg. Fiatal nőként Londonban tanult szülésznőnek és ápolónőnek. A diploma megszerzése után úgy döntött, hazatér Szomáliföldre, hogy népét szolgálja – és ezzel az ország első szakképzett szülésznője lett. Később Szomáliföld első női külügyminisztere lett, államfőkkel és világvezetőkkel dolgozott együtt. Nyugdíjba vonulása után teljes életét hazája egészségügyi és társadalmi fejlesztésének szentelte. Ma egy oktató kórházat vezet, és azon dolgozik, hogy Szomáliföld és a környező országok lakosai is hozzáférjenek az egészségügyi ellátáshoz.
Amikor Edna csatlakozott David Stirlinghez és Dr. Osguthorpe-hoz a színpadon, elmesélte, hogyan ismerkedett meg a doTERRA-val: Sheldon Wardwell, a régió stratégiai beszerzési vezetője ellátogatott az irodájába, és kölcsönkért néhány tankönyvet az épülő új kórház számára. Barátságuk innen indult, és azóta Edna a doTERRA fontos támogatója és szövetségese lett a térségben végzett munkájukhoz. „Hálás vagyok, hogy a doTERRA kórházat épített az országomban” – mondta. „Ha valahol igazán szükség volt egy kórházra, hát ott, ahol a doTERRA megépítette. A népem nevében köszönöm.”
Amikor megkérdezték, mi az álma Szomálifölddel kapcsolatban, egyértelműen válaszolt: az oktatás – különösen a nők és lányok számára. Arról beszélt, mennyire fontos, hogy mindenki hozzáférjen iskolákhoz, intézményekhez és lehetőségekhez. Beszéde során többször hangsúlyozta, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő esélyeket kell kapniuk.
Zárásként arról beszélt, mennyire fontos, hogy minden munkát helyesen, lelkiismeretesen végezzünk – kerülőutak nélkül. Amikor hallgatóival dolgozik az oktató kórházban – vagy máshol találkozik egykori tanítványaival –, mindig ezt mondja: „Mutasd a kezed!” Számára a tiszta kéz az orvosi hivatásra való felkészültség jele. Ez a gondolat végigkísérte az egész konferencia további részét is: a felszólalók arról beszéltek, milyen fontos, hogy mindannyian készen álljunk a szolgálatra – a gyógyító kezeinkkel.
"- Tudjátok, muszáj azzal kezdenem, hogy… be kell vallanom…fogalmam sem volt, ki Edna, amikor először találkoztunk utazásunk során, miközben átszeltük azt a vidéket. De valami rögtön feltűnt: szóval... az egész út a semmi közepén zajlott, bokrokon át, eldugott helyeken, és akárhová mentünk, akármelyik faluba értünk, bárkivel is találkoztunk... Mindig volt egy kis kíváncsiság irántunk, a két "gringó" iránt. Aztán meglátták Ednát. És onnantól kezdve hirtelen mintha már nem is léteztünk volna. És én akkor még nem értettem, hogy ő szó szerint sztár ott. És most ezt nem csak úgy mondom – szeretnék most egy állítást tenni, amiről tényleg azt gondolom, hogy igaz: Szerintem nincs még egy olyan ember Szomáliában, akit ennyire ismernének és tisztelnének, mint Edna Adant.
- Én is így gondolom. Dave, a héten korábban Ednával meglátogattunk egy humanitárius központot, ahol szomáliai menekülteket is elszállásoltak. Épp csak beszélgettünk a házigazdákkal, akik körbevezettek minket, amikor az egyik nő hirtelen odaszaladt – felismerte Edna Adant, mintha csak Taylor Swiftet látná.
- Ráadásul maszk mögött is – még így is felismerte!
- Nagyon meghatódtam, alig találom a szavakat… ez óriási megtiszteltetés és kiváltság számomra. Hogy itt lehetek az önök csodálatos országában, és hogy meghívtak erre a nagyszerű doTERRA eseményre. Annyira boldog és hálás vagyok, hogy keresztezték egymást az útjaink. Hogy kórházat építettek az én országomban – méghozzá egy olyan térségben, ahol korábban soha nem volt kórház. És ha valahol valóban szükség volt egy kórházra, hát pontosan ott, ahol ti megépítettétek – ahol a dōTERRA felépítette. Ahol Healing Hands építették azt – az én népem számára. Ezért vagyok hálás és boldog. A népem nevében is szeretném megköszönni ezt a doTERRA-nak és az Amerikai Egyesült Államok nagyszerű népének. Köszönöm!
- Köszönjük!
- Köszönjük, Edna. Szerettünk volna egy kicsit leülni veled beszélgetni – teljesen spontán módon. Őszinte leszek, még csak az első kérdésen túl sem néztem meg ezeket itt. De néhány kérdést mindenképp szeretnénk feltenni Ednának, és szeretnénk, ha ti is hallanátok a válaszait… Kezdem is az első kérdéssel. Ha ez rendben van, Edna… hogyan hallottál először a Sanaag Szakorvosi Kórházról, és mit gondoltál arról, amit a doTERRA ott próbált megvalósítani?
- Nos, én mindig nyitva hagyom az irodám ajtaját a kórházamban. Egy szép napon pedig egy nagyon magas amerikai – egy fiatalember – besétált az irodámba, és megkérdezte: „Bejöhetek?” Mondtam neki, „Persze, nyitva van, jöjjön csak.” És elmondta, hogy épp egy kórházat épít Sanaagban. Én ugye Hargeisában vagyok, Szomáliföld nyugati részén, Sanaag pedig a másik végén van az országnak. Szóval kérdeztem tőle: „Ki építi azt a kórházat? Mit csináltok ott?” És akkor mesélt nekem a doTERRA-ról. Azt mondta: „De igazából szívességet szeretnék kérni.” Mire én: „Ajjaj...” „Szeretnék kölcsönkérni néhány tankönyvet.” Most, nálunk egy tankönyvet kölcsönkérni – hát az olyan, mintha valaki az elsőszülött gyermekemet kérné el. Mondtam neki: „Tankönyveket? Nincs sok, de milyen féléket keresel?” És azt mondta, hogy épp egészségügyi dolgozókat képeznek a leendő kórházhoz. És valaki azt mondta neki, hogy nálunk van egy könyvtárunk néhány tankönyvvel – ezért jött kölcsönkérni őket. Mondtam, „Na jó, odaadom őket, de visszahozod ugye?” És ő: „Igen-igen, visszahozom!” Erre én csak annyit mondtam: „Hát... nagyon remélem!” Elmentünk a könyvtárba, átnéztük, mink van. Azt mondta: „Ebből szükségem lenne egy példányra.” De nekem csak egy darab volt belőle. Mondtam: „Jó, rendben.” És még egyet kért – összesen három könyvet vitt el. Számomra ez egy teljes könyvtárnyi. Ahogy láttam, kisétál a kórházból a könyveimmel, azt gondoltam: „Na, ezeket már soha nem látom viszont…” És képzeljétek: visszahozta őket!
- Ő volt Sheldon. És ugye volt egy kis kontya is, igaz?
- És így jött el az a nap, amikor őt elkezdtem „amerikai fiamként” emlegetni. Így ismertem meg Sheldont. És ma reggel még együtt reggeliztünk. Úgyhogy üzenem Sheldon szüleinek: nagyszerű fiuk van. Tényleg nagyszerű fiuk van.
- Igen, és köszönjük. Edna, ha visszatekintesz az életed során átélt – és bizony nem kevés – kihívásokra: milyen eszközöket, képességeket fejlesztettél ki, hogy képes legyél legyőzni ezeket az akadályokat?
- Nos, én egy nagyon elszánt ember vagyok. Keményfejű, mondhatni makacs.
- Fogalmad sincs, milyen nagyon!
- És amikor látok valamit, amit meg kell csinálni… Én egy olyan országból jövök, ahol a legmagasabb az anyai halandóság, ahol a legalacsonyabb az írni-olvasni tudás aránya, egy olyan országból, amit teljesen lerombolt a háború és a legkevesebb, amit tehettem, hogy építek egy kórházat. És ha ez kihívásokkal jár, akkor is meg kell csinálni. Kitartással, elszántsággal és azzal, hogy követed a szívedet. Ha igazán akarsz valamit, akkor minden akadály ellenére is meg kell csinálnod. Csináld meg!
- Ámen!
- És minél többen mondják, hogy nem tudod megcsinálni, vagy nem szabad megcsinálnod… annál erősebben mondja a lelkiismereted, hogy muszáj megcsinálnod. És te csak csinálod tovább. Amikor befejeztem a kórházamat, megköszöntem azoknak, akik segítettek… de megköszöntem azoknak is, akik azt mondták, hogy nem tudom megcsinálni. Mert ők még elszántabbá tettek engem. Menj utána. Küzdj érte.
- Az az érzésed támad, hogy jobb, ha nem állsz Edna útjába. Ha egyszer eldöntötte, hogy valamit megcsinál, akkor azt meg is fogja csinálni. Az ő könyve lenyűgöző, komolyan mondom. Talán majd meg is osztjuk veletek a címét, és ha tehetitek, rendeljétek meg és olvassátok el – megváltoztatja az ember életét. Engem teljesen lenyűgözött, amikor olvastam, mennyi mindenen kellett keresztülmenned, hogy az első szülésznő lehess, és elhozd a professzionális szintű ápolást és egészségügyi ellátást Szomáliföldre. Mesélj kicsit ezekről a kihívásokról!
- Nos, én Nagy-Britanniában tanultam. Van itt valaki az Egyesült Királyságból? A Hammersmith Hospital volt az én kórházam. Nagyszerű intézmény, nagyszerű tanárok. Európai környezetre képeztek ki, de aztán ’61-ben hazamentem a saját országomba – és ott én voltam mindenük. Az akkori kormánynak 22 hónapba telt, mire fizetést adtak nekem. Hónapról hónapra bementem, és megkérdeztem: „Van már fizetésem?” Azt mondták: „Még ebben a hónapban sem.” Én meg csak annyit mondtam: „Rendben.” Szóval dolgoztam. Nem volt egyenruhám, nem volt fizetésem, nem volt... semmim. De voltak betegeim. És voltak emberek, akiket taníthattam.
- És volt képzésed.
- Igen, volt képzésem. Ha nem kaptam volna azt a képzést, nem tudtam volna tanítani sem. Úgyhogy elkezdtem átadni, amit csak tudtam abból, amit Angliában tanultam – csak épp egy teljesen más környezetben. Nagyon kevés eszközzel, és mindenféle szakmai felügyelet nélkül. Mert az Egyesült Királyságban voltak emberek, akikhez fordulhattam, akik tanácsot adtak, megmutatták mit hogyan kell. Szóval egyszerűen csak megtettem, amit meg kellett tennem, a lehető legjobb módon, ahogy csak tudtam. Hála Istennek, ma már van egy nagyszerű képzőintézményünk – sőt, több is van. Kitűztem magam elé egy célt: kiképezni ezer szülésznőt. Erre az emberek azt mondták: „Mi? Ezer szülésznőt? Komolyan azt hiszed, ez menni fog?” Azt mondtam: „Hát, meg kell próbálni. Beleteszem, amit csak tudok.” És most fejeztük be a képzést hét különböző szülésznőképző iskolában Szomáliföldön – összesen ezren és heten végeztek nálunk. Most már feltöltöttük, vagy legalábbis töltjük az alapokat. Ideje, hogy magasabbra tegyük a lécet. Még tovább kell fejlesztenünk a képzéseket. Oktatókat kell képeznünk, vezetőket kell képeznünk, kutatókat kell képeznünk – annyi különböző szakterületre és szakemberre van még szükség. De először az alapokat kellett gyorsan betöltenünk.
- Meg fogjuk csinálni – veled együtt!
- Hát köszönöm. Szükségem is van rá. Segítségre van szükségem. Oktatókra van szükségem. Tanárokra van szükségem.
- Egy gyönyörű jövőképet vázoltál fel Szomáliföld számára, az egészségügy tekintetében. Megengeded, hogy egy kicsit irányt váltsak, és megkérjelek arra, hogy meséld el nekem – vagyis nekünk mindannyiunknak, melyek azok a konkrét egészségügyi kihívások, amelyekkel főként a nők és gyerekek szembesülnek Szomáliföldön?
- Az újszülöttek olyan anyáktól születnek, akik vérszegények, alultápláltak, és számos tápanyaghiányban szenvednek. Amikor az Önök országaiban az anyák egészségesek és jól tápláltak, egészséges babákat hoznak világra. A mi országainkban sok újszülött születik veleszületett rendellenességekkel, különösen idegrendszeri fejlődési hibákkal. Születnek vízfejűséggel, nyitott gerinccel, vagy veleszületett szívbetegségekkel.
- Fertőzések is, ugye?
- Igen, fertőzések is, mert nem tiszta környezetben jönnek világra. Itt, Önöknél steril eszközök vannak, tiszta, fertőtlenített környezet, van víz, tiszta lepedők, tiszta műszerek. De nálunk a szülést hagyományos bábák vezetik le, akiknek semmi sincs, amivel a kezüket megtisztíthatnák… csak így összedörzsölik a kezüket, és már vezetik is a szülést. Szóval a kihívások számosak, de megpróbáljuk kihozni a legtöbbet abból, amink van. Pár nappal ezelőtt például itt, Önöknél jártam végig rengeteg üzletet, hogy fonalat keressek. Visszaviszem Szomáliföldre, hogy köldökzsinór-kötöző zsinórokat készítsünk belőle, ennyire alapvető szinten működnek nálunk a dolgok. A kihívást az is jelenti, hogy egyszerűen nincsenek elérhető egészségügyi létesítmények. A nőknek sokszor napokat kell utazniuk, hogy eljussanak a legközelebbi egészségügyi központba, és találkozhassanak egy képzett szakemberrel – aki lehet, hogy több száz kilométerre van. Az utak nehezen járhatók, a távolságok hatalmasak, az ország akkora, mint Anglia és Wales együttvéve. Tehát ott vannak a hatalmas távolságok, az egészségügyi szakemberek hiánya, és emellett léteznek olyan káros hagyományos szokások is, amelyek különösen a lányokat érintik. A női nemi szerv megcsonkítása olyan gyakorlat, ami ellen harcolnunk kell – és harcolunk is –, mert ez maradandóan károsítja a lányok testét. Tehát: természeti okok, katasztrófák, aszály, éhínség, szegénység, háború, az orvosi személyzet hiánya, és ha van is rendelő vagy kórház, az gyakran túl messze van. És mindezek tetejére jönnek még a káros hagyományos szokások. Ezekre pedig semmi szükségünk.
- Köszönöm, hogy ezt elmagyaráztad. Egy dolgot szeretnék külön kiemelni abból, amit Edna mondott: amíg itt volt, konkrétan vásárolni ment köldökzsinór-kötöző fonalért. Igen, itt, az Egyesült Államokban járt boltba emiatt. Miközben itt van, megkérdezte: „Nem tudnátok esetleg pár száz yardnyi köldökzsinór-kötözőt adni?” Mi meg azt mondtuk: „Persze, ez megoldható.”
- És akkor ehhez kapcsolódva: mesélj egy kicsit arról, mit gondolsz a Sanaag Szakorvosi Kórházról. Miért olyan fontos ez Szomáliföld számára?
- A Sanaag régió nagyon közel áll a szívemhez, mert édesapám ott dolgozott az 1950-es években.
- Az édesapád orvos volt, ugye?
- Igen, apám orvos volt, és amikor vakáción voltam az iskolából Dzsibutiban, gyakran nála töltöttem az időt. Láttam, mennyit dolgozik, mennyire el van fáradva, és milyen frusztrált néha. Ott és akkor tettem egy ígéretet saját magamnak. Megfogadtam, hogy egyszer építeni fogok egy kórházat. Hogy mikor és hogyan, azt még nem tudtam. De végül évtizedekbe telt, mire meg tudtam valósítani. Amikor visszatértem Szomáliföldre, és felépítettem a saját kórházamat Hargeisában, nagyon sok beteg jött hozzánk Sanaagból is, mert ott nem volt kórház, és borzasztó messze voltak az ellátástól. Ha valahová igazán szükség volt egy kórházra, akkor az pontosan az a hely volt. Ennél megfelelőbb helyet nem is lehetett volna találni. Így valójában egy régi ígéretet teljesítettem: amit magamnak és az emberiségnek tettem. Ezért is éreztem különösen fontosnak, hogy kapcsolatba kerültem a sanaagi kórházzal – személyesen is nagyon sokat jelentett nekem. Mert így több mint félmillió ember juthat ellátáshoz a saját lakóhelyéhez közel, azok, akik korábban teljesen kórház nélkül éltek. Ha valaha is volt hely, ahová kórházat kellett építeni, akkor az pontosan ott van. És köszönöm. Köszönöm nektek, hogy ti ott voltatok és meg is csináltátok.
- Igen, ez egy igazán eldugott, távoli része az országnak. Edna, megosztanád velünk – a doTERRA közösséggel és a jelenlévőkkel – hogy mit remélsz, mit álmodsz Szomáliföld női számára?
- Ó, rengeteg minden van, de a legfontosabb számomra az oktatás. Mert az oktatás adja meg azt az alapot, amire mindent fel lehet építeni. Oktatás, béke, stabilitás, az emberi élet és méltóság tisztelete, és egyenlő lehetőségek mindenki számára – minden szomáliföldi állampolgár számára, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Azt szeretném, ha a lányok is tanulhatnának, ha ugyanolyan hozzáférésük lenne az oktatáshoz, mint a fiúknak. Azt akarom, hogy legyenek női orvosaink, női mérnökeink, női ügyvédeink. Azt akarom, hogy a legjobbat hozzuk ki Szomáliföld asszonyaiból! Mert: meg tudjuk csinálni! A nők is képesek rá! Csak adjatok hozzáférést, adjatok lehetőséget a tanulásra és az oktatási intézményekhez! Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
- Azt hiszem, mostanra ti is kezditek érezni, amit mi is éreztünk. Amikor bejártuk az országot, még nem is fogtam fel, hogy valójában milyen ikonikus ember van velünk. És teljesen mindegy volt, hogy politikai vezetőknél jártunk, nagyvállalkozóknál, vagy egy távoli tömjén faluban a semmi közepén – mindenhol megdöbbenten, lenyűgözve néztek rá az emberek. És most már ti is kezditek érteni, miért. Ez egyszerűen egy...
- Szeretem a népemet.
- …olyan különleges erő.
- Szeretem az embereket. Áldást jelent az emberek életében. De én áldottnak érzem magam. Áldott vagyok, mert vannak barátaim – mint ti – és még sokan mások. Nem tudnám ezt az egészet csinálni nélkületek – a ti imáitok, támogatásotok, bátorításotok nélkül. A ti energiátok tölt fel engem is. Olyan sok a tennivaló odakint… Szóval köszönöm.
- Talán egy utolsó kérdés. Talán még egy utolsó kérdést engedj meg. Ahogy már mondtam, akár még egy órán át is tudnánk beszélgetni, de próbálom eldönteni, melyik legyen… Ez a kettő viszont személyesen is fontos számomra. Arról szól, hogy miért fontos mindent a helyes módon csinálni. És Dr. Oselthrope is említette korábban – nekem az első dolog, ami feltűnt, amikor először láttam Ednát munka közben, az volt, hogy… hát… Edna keze benne van gyakorlatilag minden egészségügyi dolgozó életében Szomáliföldön. De ami rögtön megmaradt bennem: amikor orvosokkal vagy nővérekkel találkoztunk, az első dolog, amit Edna mondott: "Mutasd a kezed." Emlékszem, ahogy odalépett: "Mutasd a kezed!"
- Komolyan, minden nővér egyből így tett.
- És tényleg, minden nővér egyből előkapta a kezét a ruhaujjából, így mutatva. Miért volt ez ilyen fontos? Miért fontos, hogy mindent a helyes módon csináljunk?
- Nos, David, ők egészségügyi szakemberek. A kezemnek tisztának kell lennie, a körmeimnek rövidnek. Nem lehet rajtam gyűrű, ékszer. Ha valaki dolgozni jön, és rajta van a gyűrű, lakkozott vagy hosszú a körme, piszkos a keze – akkor ő nem jött dolgozni. Ha tiszta kezeket látok, tudom, hogy ez az ember jó munkát végez. Kevesebb a fertőzésveszély. Nem akarom, hogy a pácienseink fertőzést kapjanak egy olyan egészségügyi dolgozótól, aki nem mosott kezet, vagy nem vágta le a körmét. Azért vagyunk itt, hogy gyógyítsunk – nem azért, hogy mi legyünk a fertőzés forrása azoknak, akik segítségért jönnek hozzánk. Ha tiszta a kezed, dolgozhatunk együtt. Ha nem, menj vissza, vágd le a körmöd, mosd meg a kezed – és aztán beszélhetünk.
- Talán nekünk is időnként rá kéne néznünk a saját kezünkre, nem igaz?
- Jó ötlet!
- Nos… csak azt szerettük volna, ha ti is megismeritek ezt a kivételes embert. Sokat utazunk a világban, és rengeteg különleges emberrel találkozunk.
De személy szerint még soha nem láttam olyasvalakit, aki olyan hatással lenne egy egész országra, mint Edna Adan Szomáliföldre.
- És David, engem úgy tanítottak, hogy a dolgokat mindig a helyes módon kell csinálni. Nincs más út. Egyféleképpen kell dolgozni: helyesen. Nincsenek rövidítések, nincsenek kiskapuk. Ha kiskapukat keresnék, minek is építettem volna kórházat? Nem tudok tanítani, ha én magam sem a legjobb tudásom szerint dolgozom. Ha nem tisztelem az emberi élet méltóságát, ha nem becsülöm meg azt a bizalmat, amit a pácienseim belém helyeznek – akkor hogy várhatom el, hogy higgyenek nekem? Meg kell becsülnöm őket. Az életüket bízzák rám – a szavaimra is rá kell bízniuk magukat. Így tanítottak engem. És így is kellene dolgoznunk mindannyiunknak. Könyvből dolgozni. A lehető legjobban, a leghelyesebben. Különben ne pazarold az idejüket. Ne pazarold a sajátodat se.
Csinálj mást. De ne foglalkozz betegekkel.
- Köszönjük, Edna.
- Nézzétek meg a könyvét!"
Sheldon Wardwell emlékére (1987 - 2021)
Sheldon Wardwellt sokan ismerték arról, hogy hajlandó volt a világ legnehezebb körülményei között is együtt dolgozni az emberekkel. Az évek során többek között az ENSZ békefenntartójaként szolgált Dél-Szudánban, segített Pakisztánt újjáépíteni egy pusztító földrengés után, valamint dolgozott Ruandában a helyi konfliktusokat követően — ezek csak néhányak voltak a számos életmentő küldetése közül. Élete utolsó éveit Sheldon annak szentelte, hogy életmentő egészségügyi ellátást juttasson el több százezer emberhez Szomáliföld Sanaag régiójában.
Sheldon irányítása és fáradhatatlan helyszíni munkája révén, amely hónapokon át, több éven keresztül zajlott, a doTERRA Healing Hands Alapítvány és más partnerek szorosan együttműködtek a helyi közösséggel a Sanaag Speciális Kórház finanszírozásában és megépítésében. Ez a nonprofit regionális kórház Erigavo városában található – Szomáliföld tömjén- és mirhagumigyűjtő vidékének szívében. A Sanaag Speciális Kórház az első ilyen típusú működő egészségügyi intézmény a térségben, amely ma már életbevágó egészségügyi ellátást képes nyújtani egy olyan régióban, ahol a világon az egyik legmagasabb az anyai és gyermekhalandóság aránya. A kórház hivatalos megnyitása óta – 2021. május 25-én – 2 478 járóbeteget látott el, 403 röntgenvizsgálatot és 107 ultrahangot végzett el, valamint 25 életmentő műtétet hajtott végre, amelyeket korábban csak egy 12 órás úttal lehetett volna elérni a legközelebbi kórházban. A kórház életmentő hatása abban a régióban, amely Sheldon szívéhez különösen közel került, évtizedeken át őrizni fogja az ő örökségét.
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
Termékbeszerzéshez (nagyker áron) keress meg: írj emailt, vagy messenger üzenetet!
Barátsággal:
Szabolcs
email: szabolcs.komaromi at gmail.com
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.
Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.
Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!
