Epigenetika - a forradalmi tudomány (Laura Jacobs és Dr. Brannick Riggs)
Laura Jacobs Double Blue Diamond wellness szakértő és doTERRA USA alapító beszélget Dr. Brannick Riggs-szel az epigenetika fontosságáról. Ismerd meg ezt a mindössze 20 éves, forradalmi tudományt, amely új megvilágításba helyezi a génkifejeződés és az egészség kapcsolatát. Tudd meg, hogyan befolyásolhatja életmódunk, környezetünk és a doTERRA termékek használata génjeink működését, és hogyan veheted kezedbe egészséged irányítását.
"- Brannick Riggs vagyok, a doTERRA International oktatási alelnöke, és ma egy kedves barátom csatlakozott hozzám: Laura Jacobs. Mesélj egy kicsit magadról, Laura.
- Szia, köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy itt lehetek! Tudod, sok mindent lehetne mondani magamról, de ami ennek a közönségnek különösen releváns: büszke vagyok rá, hogy már közel 16 éve wellness tanácsadóként dolgozom. A doTERRA-val kezdtem, és az a szerencse ért, hogy az Egyesült Államokbeli alapító tagok egyike lehettem – a gyakorlati oldalon. Emellett a dōTERRA-nál a „Presidential Double Blue Diamond” rangot is elértem. De ami a legfontosabb: imádok tanítani, és szeretek újító szemlélettel gondolkodni az egészség és a wellness témáiról, különösen a doTERRA világán keresztül.
- Igen, de ez most külön öröm számomra, mert te nemcsak tanácsadó vagy, hanem gyakorló szakemberként is rengeteg tudást hozol magaddal, igaz?
- Valóban, az egészség és wellness témájába úgy kezdtem bele, hogy – tudod, az élet valahogy mindig elénk hozza a szükségleteket, nem igaz? Nagyon hálás vagyok, hogy ezek a szükségletek nyitottá tettek a természetes megoldások iránt. És amikor először hivatalosan is „kifüggesztettem a cégértáblámat”, az – azt hiszem – 19... akkor volt, amikor a negyedik gyermekemmel várandós voltam... ő most nemsokára 29 éves lesz. Szóval 29 évvel ezelőtt hivatalosan is elindítottam a saját holisztikus egészségügyi praxisomat, és azóta több tízezer ügyfélnek segítettem a felfedezés és megoldások útján.
- Igen, jó ilyen beszélgetéseket folytatni veled. Mint tudod, én hosszú éveken át jártam orvosi egyetemre. De az évek során rengeteget tanultam tőled és a te háttértudásodból, úgyhogy ezek a beszélgetések számomra is nagyon élvezetesek.
- És ez kölcsönös. Nagyon értékelem ezt az eszmecserét. Nagyszerű, hogy össze tudjuk kapcsolni a mi két világunkat – pontosan így kellene ennek működnie.
- Így van, teljesen egyetértek. Szóval ma az epigenetikáról fogunk beszélgetni – arról, hogyan lett ez az új „sztártéma” a tudományos diskurzusokban, igaz? Mesélj nekünk egy kicsit erről, és arról, hogyan vált ez ilyen fontos területté!
- Nos, én mindig is tanulni vágyó ember voltam, sőt, szeretek a görbe előtt járni, mindig kutatok valami újat. Az első komoly találkozásom az epigenetikával Bruce Lipton könyvéhez, „A hit biológiája” című művéhez köthető – évtizedekkel ezelőtt jelent meg. Ő már akkor az epigenetikáról beszélt, és úgy mutatta be, mint az új szereplőt a tudományban. Emlékszem, ahogy elmagyarázta: sokáig – bár ugye a DNS-t sem ismerjük oly régóta – úgy gondolták... De ma már annyira elfogadott tudás, amennyire csak lehet, hiszen régebbi felfedezés.Egy időben azt gondolták, hogy a DNS-állományunk nagy része „szemét DNS” – nem hasznos, nincs funkciója. Mert egyszerűen nem tudták, mi célt szolgál. Így jött a képbe az epigenetika – ami szó szerint azt jelenti: „a gén felett” vagy „a génen túl”. Dr. Osguthorpe-nak köszönhetően megismertem egy szuper példát: gondolj a génjeidre úgy, mint egy zongora billentyűire. Van egy zongorám otthon – legutóbb, amikor ránéztem, a billentyűk ugyanazok voltak, mint mindig. Ugyanazok a billentyűk. A génjeink is hasonlóak – állandóak, nem változnak, azok, amik. De nem az számít, milyenek a billentyűk, hanem hogy hogyan játszunk rajtuk – ez a „gén feletti szabályozás”, az epigenetika lényege. Más szavakkal: ez a génkifejeződés, és ez alakítható, formálható. És ez az epigenetika: hogyan fejeződnek ki a génjeink – és ami még fontosabb, hogyan tudunk mi magunk is hatni rájuk.
- Igen, a génkifejeződés, ha az epigenetikáról van szó... Az egyik diplomám mellett genetikai mellékszakirányt is végeztem, de amikor én tanultam, még szó sem esett az epigenetikáról. Ez még a ’90-es évek, ugye?
- Ó, igen. Az még túl korai volt ehhez.
- Mostanra pedig ez egy nagyon izgalmas beszélgetés arról, hogy az, amit választunk – amit beengedünk a testünkbe, az étrendünk, a mozgás, a minket körülvevő környezet – mind-mind befolyásolják, hogyan „játsszuk le a zongorát”, vagyis hogyan fejeződnek ki a génjeink.
- Számomra az egyik első felismerés az volt, amikor – ahogy mindig is szoktam – különböző tekintélyes szakmai szervezetek anyagait tanulmányoztam. És ezek azt állították, hogy bizonyos génkifejeződések mindössze 2–3%-ban vannak genetikailag „meghatározva”... vagyis... nem is tudom, mi rá a pontos szó, talán „genetikailag vezérelt”? Mintha azt mondanánk: „a génjeim tehetnek róla”. Pedig ezek a szervezetek azt mondták: nem, nem! Ez életmódkérdés. Az étrend és az életmód számít. Más szavakkal: a jó hír és a rossz hír is az, hogy mi vagyunk azok az ujjak a billentyűkön, nem a gének. Ahogy élünk, gondolkodunk, táplálkozunk – mi vagyunk a zene részei.
- És akkor felmerül a kérdés: miért kellene egyáltalán foglalkoznunk az epigenetikával? Amikor szóba kerül az epigenetika, sokan úgy vannak vele, hogy „ó, ez túl tudományos”, és valóban: rengeteg tudomány van mögötte. Az ember könnyen „nyúlüregbe” kerülhet, ha mélyebbre ás ebben a témában, és sokan úgy érzik: „ez túl tudományos, úgysem kell nekem ezt értenem”. De miért is kellene foglalkoznunk vele? Van rá egy igazán jó ok.
- Ó, igen – és újra: jó hír, rossz hír – rengeteg mindent tehetünk, hogy befolyásoljuk génjeink kifejeződését. Nem vagyunk az őseink áldozatai – nem vagyunk azok. Lehet, hogy bizonyos „sínpályákat” lefektettek számunkra, de a jó hír az, hogy az evolúció sokkal gyorsabb, mint gondoltuk. Folyamatosan fejlődünk és alkalmazkodunk – a környezetünkhöz, a helyzeteinkhez, önmagunkhoz, az életünkhöz, a generációnkhoz. Mindenkinek ugyanolyan lehetősége van hatni arra, hogyan fejeződnek ki a génjei, mint bárki másnak.
- Egészen elképesztő számomra. Van egy sógorom, akit gyerekként elég súlyosan megtámadott egy kutya.
- Szörnyen hangzik.
- Most hat gyereke van, és mindegyiküknek extrém félelme van a kutyáktól – holott ő felnőttként már teljesen jól elvan a kutyák közelében, semmi gondja velük. Valahogyan, az ő gyermekkori traumája mégis „átöröklődött” a gyerekeibe – bennük is kialakult ez a kutyafóbia. Na és mit tesz ezzel kapcsolatban? Beszereztek egy aprócska kutyust, aki ott van a ház körül, és ezzel próbálja fokozatosan hozzászoktatni a gyerekeket a kutyákhoz. De mindegyik gyerek eleve félelemmel viseltetett minden kutya iránt. Remélhetőleg, ahogy ő segít nekik hozzászokni, az ő gyermekeik már nem fogják ugyanezt a traumás reakciót örökíteni tovább, amikor felnőnek. Szerintem ez egy nagyszerű példa arra, hogyan működik az epigenetika. A kutyatámadás nem a gyerekekkel történt, hanem az apával. Ő viszont felnőttként már jól elvan a kutyákkal. Ennek ellenére mindegyik gyerek örökölte ezt az állatfélelmet. Ez tényleg nagyon érdekes.
- Az amygdala (az agy érzelmi központja) megragadta ezt a traumát, és mélyen „bevésődött” valamilyen formában a szervezet működésébe. (Megjegyzés: az amygdala az agy limbikus rendszerének része, kulcsszerepe van a félelmi reakciók kialakításában.) De itt jön képbe a neuroplaszticitás: újra tudjuk tanulni a dolgokat, át tudjuk írni ezeket az idegpályákat. Nem kell az életünk történetének áldozatai lennünk. Ez a jó hír. És ezért kellene foglalkoznunk ezzel a témával. Igen, mert most már tudjuk, hogy tudunk tenni ellene. És ez az, ami miatt én annyira örülök annak, amit a doTERRA tesztelésekkel csinál. Azt vizsgáljuk, hogyan változik az emberek epigenetikai működése a termékek használata alapján. Ez számomra nagyon izgalmas: hogy mindezt beemeljük ebbe a világba, és megmutassuk, hogy mi magunk is részt vehetünk a „zenében”, amit a génjeink „billentyűin” játszunk.
- Igen, az utolsó témánk az lesz, hogy hogyan kapcsolódnak a termékek mindahhoz, amiről most beszélünk – és hogy ez a következő évek egyik legnagyobb témája lesz. Mert rengeteg komoly adat van már a témában. Izgalmas, és tényleg élvezetes dolog foglalkozni vele. Szóval, akkor vágjunk is bele, jó?
- Csináljuk!
- Mesélek egy kicsit magamról. Az apukám rendkívül intelligens ember, PhD-fokozata van neuroendokrin biológiából. (Megjegyzés: A neuroendokrinológia az idegrendszer és a hormonrendszer kapcsolatát vizsgáló tudományág.)
- Wow! Szerinted ez öröklődik? Benned van?
- Lehet, hogy igen!
- Ha a kutyafóbia öröklődik, akkor ez miért ne? Te ösztönösen okos vagy – ez most sok mindent megmagyaráz!
- Anyukámnak mesterdiplomája van, apukámnak pedig PhD-je. Amikor ő a Purdue Egyetemre járt, az az 1960-as évek eleje volt... Akkoriban az a gondolat, hogy a DNS → RNS → fehérje folyamat valóban működik, még csak feltételezésként létezett. Hiszen Watson és Crick csak 1953-ban publikálták a híres cikküket a Nature-ben, amelyben bemutatták a DNS kettős spirál szerkezetét. Vagyis még tíz év sem telt el a felfedezés óta, amikor apám egyetemre járt. Ugorjunk előre az én orvosi vagy genetikai tanulmányaimhoz: ott már ez volt a szentírás – DNS → RNS → fehérje. De egyetlen szó sem esett az epigenetikáról sem az alapképzésben, sem a mesterképzésben. Ez a téma csak a 2000-es évek elején kezdett felbukkanni a tudományos diskurzusban...amikor elkezdtek megjelenni olyan tanulmányok, amelyek azt mondták: „itt most a természet kontra nevelés kérdéséről van szó”. Tényleg csak a „természet”, vagyis a DNS határozza meg, hogy
- „ez vagyok, mert a génjeim így mondják”?
- Igen. Hogy ez „programozza be”, mik vagyunk és kik vagyunk? Vagy esetleg a környezeti hatások – az úgynevezett „nevelés” – is befolyásolják ezt? Ez tehát csak a 2000-es évek elején indult – vagyis már az orvosi diplomám megszerzése után lett ez a tudományos beszélgetés része. A tudomány fejlődik, és ez most egy teljesen új beszélgetés, nem igaz?
- Érdekes irónia, hogy én 1995-ben hivatalosan otthon indítottam el a saját wellness praxisomat, majd 1996-ban megnyitottam a wellness központomat is. És már a 2000-es évek elején találkoztam az epigenetika fogalmával. Úgy voltam vele: „hé, én ezt már régóta követem!” Ez végig a munkám és a szemléletem része volt: hogy igenis van befolyásunk arra a „zenére”, amit játszunk a saját életünkben – vagyis a génjeink kifejeződésére. Abszolút követlek ebben az idővonalban.
- És elképesztő, mert régen a mi szakterületeink akár egymással szemben is állhattak volna ebben a kérdésben. Mostanra azonban már értjük, hogy igen, öröklünk bizonyos géneket a szüleinktől – de igenis tehetünk is ezek kifejeződéséről. Ez inkább összeköt bennünket, nem elválaszt, nem arról van szó, hogy „én voltam a jó” vagy „te voltál a jó”. Hanem: „na tessék, igazunk volt."
- Az igazság az igazság!
- Így van.
- De, ahogy te is tudod, meg én is: ahogy a tudomány fejlődik, úgy az igazság is változhat, alakul. Amit régen igaznak hittünk, az mára lehet, hogy máshogy jelenik meg a tudatunkban. És csak annyit mondhatok: elképesztő, hogy az elmúlt közel 30 évben annyi minden, amit régen tanultam, újra és újra beigazolódik, hogy valóban igaz. És imádom, hogy ez már annyira közérthetővé és általánossá vált, és hogy közös nyelvet és közös alapot találunk benne. És mi lehetne ennél jobb hely erre, mint a doTERRA, ahol különféle gondolkodásmódok olvadnak össze. Mindannyian más háttérből jövünk, de mind ugyanazt akarjuk: jólétet, egészséget, egyensúlyt. Szóval: hogyan hozhatjuk ezt létre? Hogyan tudjuk ezt megvalósítani?
- Beszéljünk akkor kicsit magáról az epigenetikáról, és arról, hogyan is működik ez pontosan! Az epigenetikát tekintve az életmódunkkal kezdünk.
- Az életmód magában foglalja az étrendet, a gondolatainkat, és például a környezeti méreganyagokat is, rengeteg dolog van, ami befolyásolhat.
- Tehát azzal kezdjük, amit mi „adunk magunknak”: az, amit eszünk, amit gondolunk – minden számít. És ez határozza meg, hogy a génjeink metiláltak (lezártak) vagy nem metiláltak (aktívak) lesznek. A metiláció azt jelenti, hogy a gén „lezárul”, vagyis nem fejeződik ki. A demetiláció pedig azt jelenti, hogy a gén megnyílik, „olvashatóvá válik” – vagyis aktív lesz.
- Az én világomban ezt egyszerűen úgy hívjuk, mint egy kapcsoló ki- vagy bekapcsolása. De hogy ne legyen túl leegyszerűsítő: inkább egy fényerőszabályzó kapcsolóhoz hasonlít – nem csak ki vagy be, hanem fokozatok is vannak. Szóval a demetiláció a kapcsoló „lekapcsolása”? Ezt mondod?
- Nem – a demetiláció az, amikor bekapcsoljuk, mert a gén elérhetővé válik, leolvasható. A metiláció pedig a „kikapcsolás”, vagyis inaktiválás.
- Ami egyébként elég visszásnak tűnik, nem? Tényleg így kellett ezt elnevezniük? Szóval akkor mi is pontosan a metiláció? Mert állandóan halljuk ezt a szót. Például az MTHFR génről – és hogy „ha nem jól metilálsz” De te azt mondtad, hogy a demetiláció az, amikor a gén kifejeződik – tudnád ezt még egy kicsit jobban kibontani nekünk?
🔬 Kiegészítő magyarázat – Metiláció vs. Demetiláció (egyszerűsítve):
-
Metiláció (methylation):
Egy metilcsoport hozzákapcsolódik a DNS-hez → a gén „lezárul”, nem fejeződik ki = gátolt működés. -
Demetiláció (demethylation):
A metilcsoport leválik → a gén „megnyílik”, aktív lehet = génkifejeződés. -
Az MTHFR gén gyakran kerül elő ebben a kontextusban, mert ez szabályozza többek közt a szervezet metilációs képességét. Ha valaki „nem metilál jól”, az hatással lehet vitamin-anyagcserére, hangulatra, immunrendszerre stb.
🧬 Methylation és génexpresszió magyarázata
- Rendben – tehát a metiláció az, amikor a gének „összecsomagolódnak”, lezáródnak, vagyis inaktívvá válnak. Régen ezt nevezték „hulladék DNS-nek” – olyan részek, amikkel „semmit sem csinálunk” – valójában ezek a metilált, lezárt gének. Ezek a szakaszok továbbra is ott vannak, csak éppen nem elérhetők, nem olvashatók, nem aktívak.
- És ugye vannak olyan gének, amiket jobb is lenne „lezárni”, vagyis inaktívvá tenni – jól értem?
- Így van.
- Vannak genetikai lehetőségek, amiket inkább csendben tartanánk, és mások, amiket örömmel aktiválnánk, erőteljesebben.
- Például, ha dohányzunk – ugye? A dohányzás képes demetilálni (aktiválni) egy gént, ami rosszabb tüdőfunkcióhoz vezet, ami aztán gyorsabb tüdőromlást és légzőszervi problémákat okozhat – pusztán azáltal, hogy aktiválódott egy ilyen gén, „felkapcsolódott a kapcsoló”.
- Tehát szó szerint bekapcsolod annak a génnek a lehetőségét, ami negatív hatással van a légzésre – jól értem, ez történik dohányzáskor?
- Pontosan, így van. Mert mindannyiunkban megvan ez a gén.
- Tehát a lehetőség mindenkinél ott van – igaz?
- Igen, mindannyiunknál. Viszont ha soha nem teremtjük meg azt a környezetet, ami aktiválja ezt a gént, akkor nem is fog megnyilvánulni.
🧬 Generációs hatások: epigenetika és öröklődés
- Tudod, mi az érdekes? Genetikával kapcsolatos tanulmányaimban gyakran nézem a generációs mintákat. Például: a férjem nagymamája még nem tudta, hogy terhesség alatt nem ajánlott dohányozni vagy alkoholt fogyasztani. Ő még a 40-es évek elején szült gyerekeket. És az összes gyermeke például nagyon alacsony termetű lett. A következő generáció – vagyis a lánya – már nem dohányzott, de erőteljesen hatott rá a szülők dohányzása. Aztán ott van a férjem – ő sem dohányzik, de most már a génjei „úgy gondolják”: a levegő nem is annyira biztonságos. Olyannyira, hogy nagyon érzékeny lett a szagokra – egy bolt illatszeres sora is túl sok neki. Egyébként is rendkívül kifinomult szaglása van, ami nagyon érdekes. Látható tehát egy genetikai minta: mivel a gének „megtanulták”, hogy a levegő káros, ő túlérzékennyé vált rá. Ez sokszor a második generációs légzőszervi probléma egyik megnyilvánulása lehet. Ténylegesen annak a következménye, hogy a gének „megtanulták”: a levegő mérgező”.
🔄 Gén → RNS → Fehérje → Sejtszintű változás
- Szóval ha innen folytatjuk: a DNS (gén) átíródik RNS-sé – ez az első lépés. Ez lesz az „üzenetküldő” molekula, igaz?
- Rendben, egy pillanatra megakasztanálak. Tehát van a DNS – ami vagy lezárt (bound) vagy nyitott (unbound). És ha nyitott, akkor RNS-t küld – ha zárt, akkor nem. Igaz?
- Így van. Tehát átíródik egy RNS-molekulává, ami egyfajta üzenet.
- Tekintsük ezt egy emailnek vagy üzenetnek, amit az RNS továbbít. Az „átírás” olyan, mintha leírnánk az üzenetet, amit aztán elküldünk. Az RNS aztán eljut egy „fordítóhoz”, ami fehérjévé „fordítja” az üzenetet.
- A fordító azt mondja: „megvan az üzenet – tudjuk, mit kell készíteni.”
- Tekinthetjük ezt úgy, mint a Gmail? Küldök egy levelet, és a rendszer gondoskodik róla, hogy eljusson a címzetthez – valami ilyesmi?
- Pontosan.
- És ez a „címzett” a fehérje – tehát: DNS → RNS → fehérje. A rendszer (mint a Gmail) még egyszer átírja az üzenetet, és eljutattja a címzetthez. Most tehát ott vagyunk, hogy létrejön a fehérje, ami meg fogja változtatni, mit csinál a sejt – igaz?
- Pontosan.
- Tehát a sejten belül megjelennek ezek a fehérjék, és a sejt viselkedése, működése megváltozik.
🧬 Sejtek → szervek → rendszerek: hogyan terjed az üzenet a testben?
A sejtek alkotják a szerveinket, szóval időbe telik, mire az összes sejt „megkapja az üzenetet” és változni kezd – és csak azután történik meg a szerv szintű változás.
- Megtanultam, hogy ezt a folyamatot „transzdukciónak” nevezik, amikor a sejt feldolgozza és értelmezi az üzenetet. A sejt tehát nemcsak fogadja, hanem értelmezi is az üzenetet, és ennek hatására megváltoztatja a működését – igaz? És ha ez egyfajta „kulcsmolekula”, akkor a sejt maga is küldhet további üzenetet, ami nagyobb léptékű változást indít el.
- Abszolút – ez attól is függ, milyen rendszerről beszélünk, ugye?
- Szóval, amit mondasz, az az, hogy az egész test egy nagy beszélgetés, nemde?
- Pontosan – a sejtszintű változás szervi szintű változáshoz vezet, a szervi pedig rendszerszintű változáshoz. De ez általában nem egyik napról a másikra történik – kivéve, ha igen. Lehet gyors is, lassú is – igaz?
🌀 Gyors vagy lassú válasz: mitől függ?
Beszéljünk erről – mesélj kicsit erről a gyors vagy lassú válaszreakcióról. Erről már volt szó köztünk.
- Oké, de akkor fordítsuk le ezt az olajaink világára – jó? Mert én ezt folyamatosan látom, és szerintem sokan nem értik, miért különböző a hatás különböző embereknél. Mondjuk négy ember használja ugyanazt az olajat. Az egyik azt mondja: „Hűha, elképesztő!” – egyszer-kétszer használja, és máris lenyűgözi. A másik: „Adj egy kis időt – pár hét, és már én is érzem a hatását.” A harmadik: „Semmi. Nem érzek semmit.” És hetek, hónapok múlva is ugyanez: „semmi különös.” A negyedik pedig azt mondja: „Ez az olaj nem az én barátom – nem volt kellemes a tapasztalat.” Pedig ugyanazt az olajat használták – nem az olaj változott meg. És a mi világunkban mindig hangsúlyozom, hogy nem más cégek olajairól beszélünk – a sajátjainkról. A legfontosabb: tiszta, következetes, erőteljes hatású – minden, amit elvárunk, megvan bennük. Tudom, hogy számíthatok erre az olajra. Még évjáratok között sincs ingadozás – a doTERRA olyan figyelmes, hogy úgy keverik az egyes olajokat, hogy megőrizzék a kémiai összetétel állandóságát. Tehát nem az olaj a változó – hanem az ember.
🌿 Az olaj mint üzenet: személyes válaszképesség
Tehát egy külső üzenetet kapok – egy külső hírvivő molekulát, amit az olaj hoz magával ami belép az én világomba, és elkezd „játszani a billentyűimen”: „Szia, hoztam egy üzenetet!” És innentől az egyéni képességünk, hogy „fogadjuk az üzenetet”, emberenként eltérő.
- Ez pedig attól is függ, hogy mit tettünk eddig annak érdekében, hogy képesek legyünk fogadni azt.
💡 Miért gyors valakinél és lassú másnál?
- Szóval visszatérve a kérdésedre – a válaszreakció sebességére. Azt látom, hogy vannak emberek, akik olyan „biológiai környezetben” vannak, amit én „bio-terepnek” hívok, ahol a testük azt mondja: „Hozd csak!” – és szinte azonnal reagál az olajra. De például – hány leveled van az inboxodban, amit még meg sem nyitottál? Ne is beszéljünk róla... De a sms-eket például gyakrabban megnyitod, ugye? Akkor miért vagyunk egyes dolgokra gyorsabb válaszreakcióval? Lehet, hogy túlterhelt vagy? A tested túlterhelés alatt áll? Nem tudod feldolgozni az összes beérkező üzenetet, mert egyszerűen nem vagy abban az állapotban. Más esetekben túlreagálunk – amikor minden új „üzenettől” pánikba esünk, és „lángra kapunk”. Magyarán: rengetegféleképpen reagálhatunk ugyanarra az üzenetre.
🎹 A testünk, mint zongora – a harmónia és disszonancia kérdése
- Abszolút. Erre nagyon jó példa a feleségem, aki fantasztikus zongorista. Leül a zongorához, és szinte hibátlanul lejátszik egy darabot első látásra. Egyszerűen elképesztő. De ha a zongoránkat nem tartottuk karban – ha nincs behangolva, vagy ha néhány billentyű beragad –, akkor akármilyen jó is a darab, nem fog jól szólni.
- Ez így van. Ugyanaz a zongorista – de másik zongora. Egyébként nemrég ki is cseréltük a zongoránkat... A régi olyan volt, hogy még lemezzel működött – tudod, azok a kis korongok –, ami már teljesen elavult. Ezért úgy döntöttünk, hogy elengedjük. Néhány billentyű már csak „puffant” – érted, mire gondolok. Valaki játszik, és egyszer csak ott az a hamis, tompa hang... Tehát ha beragadt billentyűnk van, akkor az olyan, mintha ugyanazt az olajat alkalmaznánk, de különböző „billentyűzeteken”. Igaz? És bár a zongorák – és a DNS-ünk – elvileg ugyanazok, az emberek közötti különbségek mégis jelentősek. És ez a különbség határozza meg, hogyan „szól” az adott olaj a testünkben.
- Nem elképesztő?
- Ez egy nagyon találó hasonlat.
🛠️ A test karbantartása: mit tehetünk mi?
- Szóval tényleg oda kell figyelnünk arra, hogy karbantartsuk a „hangszerünket”, azaz a testünket. Csak így tudjuk elérni, hogy az életmódbeli, étrendi vagy termékváltás meg is hozza a kívánt eredményt. Szeretnénk, ha ezek támogatnák a szervezetünket, de ehhez mindent figyelembe kell vennünk. Tartsuk a „hangszert” (a testünket) a lehető legjobban behangolva, hogy valóban élvezhessük a hatást.
🎶 Disszonancia vs. rezonancia – a test visszajelzése
- Nagyon tetszik, ahova tartunk, mert szeretek disszonanciában és rezonanciában gondolkodni.
- Ami megint csak zenei kép, szóval nagyszerűen illik ide!
- És szerintem nagyon természetes, hogy – tudatosan vagy sem – Ha egy új „zongoristát” hozok be az életembe – legyen az egy új olaj, egy étrend-kiegészítő, bármi – Akkor azt figyelem: „hogyan érzem magam tőle?” – több harmóniát érzek? Természetesen így mérjük a dolgokat – érzet alapján. Viszont az emberek gyakran hasonlítják össze a „zongoristákat” – az olajokat vagy hatásokat – egymással.
⚠️ Életmód vs. termékhatás: a koffein példája
Ez egy kényes pont szokott lenni, de beszéljünk a koffeinről. Ha koffeint fogyasztasz – értem, én is szeretem az étcsokit – De a koffein „belepiszkál” a máj méregtelenítési folyamataiba. Szóval ha két ember ugyanazt az olajat szedi belsőleg, mondjuk egy Copaiba kapszulát, és az egyikük teljesen más életmódot vagy étrendet folytat, mint a másik – megint csak: másik „billentyűzet” – és ez más élményt hoz.
✅ Ne csak a terméket nézd – nézd magadat is!
Amit ezzel mondani akarok: nem mindig lehet „kívülről megítélni” egy terméket vagy hatást. A rezonancia – az összhang – rajtatok is múlik, nem csak a terméken. Nem az „olaj hibája”, ahogy nem a feleséged hibája, ha a zongora hamisan szól. A kérdés inkább az: „hogyan vehetnék én is aktívabban részt ebben a folyamatban?” Iszom elég vizet? Eleget alszom? Mit eszem? – ezek is számítanak. Mit tehetek még azért, hogy a „billentyűzetem” (a testem) jobban működjön? Hogy képes legyek befogadni azt a „művészi szintű” hatást, amit az olajok hozhatnak.
😴 A koffein és az alvás – valódi példa
- Ez pont olyan, mint amit említettél: a koffein és az alvás esete. Tudjuk, hogy a koffein blokkolja az adenozint, ami napközben felhalmozódik, és segít elálmosodni este. De ha a koffein miatt elnyomom ezt az üzenetet, akkor nem leszek álmos, és rosszul is alszom. És ha ezután beveszem a Serenity lágykapszulát, az nem fog úgy hatni, mint szeretném. Nem fog annyira hatni, mintha az életmódom is összhangban lenne azzal az üzenettel, amit az olaj küld.
- Tulajdonképpen, amit most mondtál, az az, hogy a koffein versenyzik (más hatásokkal a szervezetben). És amit én mindig is mondtam: az egészség egyenlet kérdése – igen, tényleg így van – tehát az számít, hogy melyik üzenet érvényesül. És hát igen, éjjeli bagoly vagyok, imádom a fekete csokoládét, és előfordul, hogy hajnalig fent vagyok egy prezentáció vagy más határidős munka miatt – igen, ilyen is van –, és hogy eszem-e késő este csokit? Néha igen... És érzékelem-e, hogy ez hatással van a nyugalmi rendszerem hatékonyságára, arra, hogy elérjem azt a nyugtató hatást, amit szeretnék? És most szeretnék kitérni a doTERRA által végzett epigenetikai kutatásokra – amikor látunk egy tanulmányt, és azt látjuk, hogy egyes résztvevők életében valóban elmozdul valami. Nagyon értékeltem, hogy az egyik dolog, amit említettél ezekben a tanulmányokban, az az, hogy a rendszeresen és rendszertelenül alvók más eredményeket mutatnak – jól fogalmazok?
- Teljes mértékben így van. Furcsa módon ez mégis meglepő.
- És hát miért is alszunk rendszertelenül, ugye? Igen… vallomás következik: én is egy rendszertelen alvó vagyok. És szeretném, ha tudnád, hogy teljesen őszintén mondom: ezt a témát most már tényleg szívügyemmé tettem. Vicces is egyben, mert engem kértek fel, hogy tartsak előadást a doTERRA-nál az alvásról – engem? Az éjjeli baglyot? Úgyhogy keményen tanultam, és azt kell mondjam, hogy megváltoztam – jobb emberként jöttem ki ebből a folyamatból. Szeretném, ha tudnád, hogy már hat hónapja dolgozom ezen, és valóban látom az eredményét a Serenity alvás rendszernek (illóolajkeverék, kapszula, stift). Jelenthetem, hogy nagyon kedvező változásokat tapasztaltam, amióta ezt a rendszert használom, és imádom. De azért még mindig folyamatban van a fejlődés – még nem szereztem meg a „rendszeres alvó” jelvényt. Elkezdtem alvómaszkot hordani, szájtapaszt használni – és elkezdtem figyelni, hogy mi más segíthet még az alvási szokásaim javításában. És hogy hogyan lehetnék jobb résztvevője annak, hogy más eredményt érjek el. Rájöttem, hogy ez egy igazán holisztikus megközelítés – nem olyan egyszerű, hogy „na tessék, játssz el szépen ezt a dalt” – mint a feleséged esetében a zongorával. Nem, ez csapatmunka. Nem arról szól, hogy „na, termék, tegyél már boldoggá engem”. Sokkal inkább arról, hogy hogyan tudok olyan környezetet teremteni, ahol egyre nagyobb az összhang – ez lesz az a dallam, amit játszani tudok.
- Amit ebben nagyon szeretek, az az, hogy – és ez sajnos túl gyakran előfordul az orvosi világban – hajlamosak vagyunk szakértőként beállítani magunkat, de az igazság az, hogy mi is csak útitársak vagyunk ebben a világban, ugyanúgy, mint mindenki más. Vannak dolgok, amiket jól csinálunk, és vannak, amikben bizony mi sem vagyunk tökéletesek. Értékelem az őszinteséged, hogy azt mondod: „Figyelj, ezzel a dologgal én is küzdök.” Szerintem ez nagyszerű, mert valójában így kellene működnie: „Nézd, ezek a dolgok nekem segítettek – életmódváltás, termékek stb. – talán neked is hasznosak lehetnek.” És ahogy ezt megosztjuk egymással, együtt tudunk előre haladni, és kölcsönösen emelni egymást, ahelyett, hogy azt mondanánk: „ejnye, ejnye, ezt meg azt kéne csinálnod” – mert az sosem segít igazán.
- Örülök, hogy ezt szóba hoztad – nagyon értékelem. Hogy a lehető legjobban felkészüljek arra a Terra Talk előadásra, több emberrel is interjút készítettem a doTERRA-nál. Tudod, amikor új termékekről kell beszélni, amikkel még nem volt közvetlen tapasztalatod, akkor azt mondod: „Oké, beszélnem kell azokkal, akik tényleg értenek hozzájuk.” Így hát beszéltem Becah Nixon-nal, Alex DaBell-lel, veled is utánajártam mindennek, és rengeteg hasznos tudást szívtam magamba. Lauren Bush is fantasztikus munkát végzett, ő készítette el a doTERRA alvás-tanfolyamát. Még nem volt nyilvánosan elérhető, de én elolvashattam, és úgy éreztem, nagyon jól fel vagyok vértezve ahhoz, hogy elkészítsem az előadást. És aminek nagyon örülök, az az eredmény – például készítettem egy dokumentumot, amiben az összes finomságot leszűrtem egyetlen oldalba, hét fő területre bontva, ahol tényleg mi magunk vállalhatjuk felelősen a szerepünket a jó alvás érdekében. Most már gyorsan oda tudom adni embereknek: „Nézd, fussuk át ezt a hat-hét pontot.” És pontosan ezt tettem saját magammal is. Megvizsgáltam, milyen a szobám – például a sötétítő függönyök. Mindig is szerettem sötétben aludni. Miért lenne ez most más? Amióta ebbe az új otthonba költöztem, másfajta függöny van – és képzeld, nem is alszom olyan jól itt. Aztán úgy voltam vele: „Oké, vehetnék méregdrága motoros redőnyöket, de tetszik, hogy napközben bejön rajtuk a fény – csak az egész túl bonyolultnak tűnik.” Így hát azt mondtam: „Beszerzek egy alvómaszkot – ez sokkal egyszerűbb megoldás.” Egyszerűen csak azt figyeltem meg: hol tudnék én a legjobb csapattag lenni abban, amit létre akarok hozni? És itt, a doTERRA-nál csodálatos dolgokat látunk az emberek képességeiben amikor tényleg elkezdenek érdeklődni – olyan egyszerű dolgok iránt is, mint a megfelelő folyadékbevitel, a mozgás, az étrendváltás. Olyan szintű pozitív reakciókat látok, amelyek mérhetetlen sikerhez vezetnek, mert az emberek végre „bekapcsolódnak a kottába”, igaz? Részt vesznek benne aktívan.
- Igen, pontosan. És minden, amit teszünk – minden apró javítás, változtatás – hozzájárul az átfogó, rendszerszintű változásokhoz, igaz? Semmi sem megy kárba.
- Így van. Az epigenetika újra csak azt jelenti, hogy van lehetőségünk „belejátszani” a génjeink zenéjébe – ezek a gének egész nap „szólnak”, folyamatosan működnek. Teljes mértékben. Tetszik vagy sem – a DNS-ünk folyamatosan dolgozik. Nem rajtunk múlik, hogy működjön-e. Játszódik, éjjel-nappal, megállás nélkül. És az a jelátvitel – akár a gének aktiválása, akár a kikapcsolása – egy állandó folyamat. Azt hiszem, korábban beszéltünk a gyorsaságról – igen, néha gyors eredményeket látunk, de néha nagyon lassan jön a változás. És néha türelmetlenek vagyunk, azt mondjuk: „Hát én csinálom ezt, és mégsem látok változást!” És mi van akkor, ha már évek óta csinálod, és még mindig nincs eredmény? Akkor ez azt jelenti, hogy a szervezeted még nem áll készen – valami a saját „belső terepeden” nem adott… a „matek” nem jön ki, igaz? Ezért nem tapasztalod meg azt a változást, amit szeretnél, mert még nem gyűlt össze elegendő tényező a kívánt eredményhez. Szóval ahelyett, hogy újra áldozati szerepbe bújnánk – vegyük le azt a „szerencsétlen én” kalapot. Lépjünk túl azon, hogy „a génjeim hibája”, meg a hasonló kifogásokon és mondjuk ki inkább: a változás lehetséges. A fejlődés valódi.
- A matek mindig igaz. Egy meg egy az mindig kettő lesz. Fogadjuk ezt el, és tegyük fel a kérdést: „Oké, mit kell tennem, hogy ez az én javamra működjön?”
- Igen, pontosan. Én is végigmentem ezen az elmúlt időszakban – mióta a MetaPWR része lett az életemnek. Több mint másfél éve komolyan használom a MetaPWR-t. És tényleg figyeltem magam: hol látok tényleges elmozdulást, és hol nem mozdul annyit, amennyit szeretnék? A termék ugyanaz. Mások körülöttem eredményeket látnak. Szóval én hol látok eredményt? És hol nem? Voltak olyan területek, ahol én is jobban „odatettem magam”, és ekkor jöttek meg azok a változások, amiket szerettem volna. Amikor kedvezőbb környezetet teremtek az eredmények számára. És más esetekben – ha nem teszed bele, akkor lehet, hogy nem is történik meg. Lehet, hogy nem jön létre az a változás, amit szeretnél.
- Meg kell tenned azokat a változtatásokat. Muszáj. És csak fogadd el, hogy ez a matek igaz – akkor most hogyan tudom ezt saját magamra érvényessé tenni?
- A lényeg az, hogy mi nem utasok vagyunk ezen a hajón, amit testnek hívunk. Nem vagyunk passzív utasok, akiket más irányít. Te vagy a kapitány. És te döntöd el, merre tart ez a hajó. És nem túl jó ötlet egyik reggel arra ébredni, hogy „Jaj, ott egy jéghegy 150 méterre tőlünk!” Annyi figyelmeztetés volt előtte! Láttad a Titanic című színdarabot? Eléggé megrázó. Rengeteg figyelmeztetés érkezett. Egyébként hallottalak egy „Reclaim Your Health” eseményen, és nagyon tetszett, amit ott mondtál. És Dr. Peter – Attia, ha jól ejtem a nevét –, aki az Outlive című könyvet írta. Nagyon kedvelem őt. A könyvében azt írja: „Orvosként én ott vagyok a sasfészekben – figyellek téged, előre nézek.” „Van távcsövem, vannak eszközeim. Tudom értelmezni a laboreredményeidet.” „De a mindennapokban? Te vagy a kapitány. Te vezetsz.” „És rajtad múlik, hogy figyelembe veszed-e a figyelmeztetéseket.” „Nem kell nekirohannod a jéghegynek. Nem ez kell, hogy legyen a te történeted.” Ha figyelsz ezekre… szerintem az odafigyelés és meghallás kulcsfontosságú – mert a testünk állandóan jeleket küld nekünk.
- És az előrelátás része az is, hogy megnézzük a saját örökölt kockázatainkat. Milyen dolgok fordulnak elő gyakran a családomban – a szüleimnél, nagyszüleimnél, és így tovább? És ha ezt tudom, akkor feltehetem a kérdést: milyen környezetet kell kialakítanom magamnak ahhoz, hogy ezek nálam ne jelenjenek meg? Ha örököltem bizonyos genetikai adottságokat – és ilyenünk mindannyiunknak van – de olyan életmódot folytatok, amelyben ezek a gének sosem aktiválódnak, akkor ez felett teljes mértékben én rendelkezem.
- Vagyis nem kell félnünk a génjeinktől – sőt, nemcsak hogy nem kell őket hibáztatni az eredményeinkért, nem is kell belőlük valami ijesztő, fenyegető tényezőt csinálnunk. Ráadásul manapság a DNS-tesztek sokkal könnyebben elérhetők lettek. És van ez a kettősség: „Tudni akarom” meg „Nem akarom tudni.” Ezt egyébként kipróbáltam pár gyerekemnél is – és a gyakoribb válasz az volt: „Nem akarom tudni.” „Nem akarom, hogy ilyen gondolatok legyenek a fejemben.” És ezt valahol megértem, ha egy huszonéves mondja, aki még... De hatvan fölött már úgy vagyok vele: tudod mit, én inkább szeretném tudni. Tájékozottabb akarok lenni. Szerintem ez nagyon hasznos, mert tudom: én irányítom, hogy a génjeim hogyan fejeződnek ki. Teljes mértékben bele tudok ebbe kapcsolódni.
- De amikor a génekről beszélünk, nem csak a „veszélyes” vagy „problémás” génekre kell gondolni. Vannak olyan gének is, amelyek megmutatják, milyen életmódbeli dolgokat érdemes követnünk, mert ezek nagy hatással lehetnek ránk. Ahelyett, hogy olyan irányba vinném az energiáimat, ahol nincs genetikai „támogatásom”... vannak gének, amik viszont segítenének ebben vagy abban – tehát ezeket akarom „bekapcsolni” a megfelelő életmóddal. Tényleg segíteni fog, ha inkább ezeket a tevékenységeket csinálom, nem azokat. A nutrigenomika (gének és táplálkozás kapcsolata) pedig fantasztikus módja annak, hogy megtudjuk: pontosan mit tehetünk az egészségünk érdekében.
- Akkor, amit mondasz, az az, hogy „alkalmazhatom” a génjeimet, hogy értem dolgozzanak? Ha jól értem – mert tudom, hogy ez már elérhető –, én még nem csináltam ilyen tesztet. Néhány nutrigenetikai vizsgálatom volt, de nem végeztem el...Úgy tudom, ma már azt is meg lehet tudni, hogy a tested milyen mozgásformákra reagál a legjobban. És azt is tudom, hogy a zsír-, fehérje- és szénhidrát-hasznosítás képességéről is lehet információt szerezni. Ez pedig megmagyarázhatja, miért reagál a tested úgy az étrendedre, ahogy – és segíthet abban, hogy tudatosabban csináld. Az én tesztem például különböző szinteket jelölt: „kiváló”, „átlagos”, meg „nem túl jó” – én a „nem túl jó”-ba estem, amikor a zsíranyagcseréről volt szó – ami érdekes, mert én mindig vágyom a zsírra. Hát ez logikus. Akkor hogyan tudnám támogatni a testem zsírfeldolgozó képességét? Például emésztést segítőkkel. Pont erről beszélsz – hogy együtt dolgozhatok a génjeimmel, ahelyett hogy tudatlanul ellenük dolgoznék?
- Pontosan. Például nekem a nutrigenetikai tesztem azt mutatta, hogy a szív- és érrendszeri mozgásformákba érdemes energiát fektetnem, mert a testem erre jobban reagál, mint az erőedzésre. Szóval míg te próbálsz nem éjjeli bagollyá válni, én próbálok futóvá válni. Nem tudom, igaz-e ez a „futók gyönyöre” dolog – én még nem éltem át. Egyáltalán létezik? Nem tudom. De azt is megtudtam, hogy kiválóan hasznosítom a szénhidrátokat.
- A szénhidrátok feldolgozásában „kivételes” eredményt kaptam.
- Ami szuperképességnek számít! Csak azt kívánom, bárcsak élvezném is a futást. De próbálkozom. Dolgozom rajta. Van benne egy cél, ami felé törekszem. De az, hogy tudom, hová érdemes koncentrálnom az energiáimat, nagyon sokat segít. És ez az egész visszavezet az epigenetikai beszélgetésünkhöz: hogyan „szerződtethetjük” a génjeinket arra, hogy a javunkra dolgozzanak.
- Szóval beszéltünk arról, hogy az epigenetika egy viszonylag új szereplő a tudomány világában és valójában csak a 2000-es évek elején került igazán reflektorfénybe. Tehát alig húszéves tudományágról beszélünk, igaz? Ez tényleg egy új tudományterület. És mégis – ha szabad szójátékkal élni – rendkívül kifejező és hasznosnak, sőt, megerősítőnek találom azt, amit már most tudunk róla. Szóval beszéltünk jó hírekről, rossz hírekről – többé nem bújhatunk a tudatlanság mögé, mondván: „csak egy passzív utas vagyok a génjeim hajóján”.
- Nem, mi vagyunk ennek a hajónak a kapitányai.
- Ez a hozzáállás már nem állja meg a helyét. Te vagy a saját tested hajójának kapitánya. Ez tehát egy igazán megerősítő gondolatmenet. Úgy gondolom, hasznos lenne, ha a wellness tanácsadók és az ügyfelek egyaránt megértenék a doTERRA epigenetikai tesztelésének lényegét. És hogy ez mit jelent pontosan – mit is vizsgáltok, mit bizonyítanak ezek a tesztek, és hogyan segítenek nekünk jobban megérteni azt a „génjátékot”, amiről eddig beszéltünk?
- Ez egy igazán lenyűgöző területté vált számunkra, valóban rendkívül élvonalbeli. Nem sok más szervezet vagy vállalat van, amely...
- Félbeszakíthatlak? Reklámblokk következik. Csak szeretném, ha tudnád – minél több helyen megfordulok, annál inkább szeretném megünnepelni és megköszönni a doTERRA-nak, hogy ennyire élen járnak.
- Köszönöm.
- Egy csapattársam, egy vezető azt mondta nekem: „Úristen, most jöttem egy konferenciáról, ahol pont ezekről a dolgokról beszéltek,” és hozzátette: „A doTERRA messze előttük jár.” Szóval köszönöm, hogy ilyen innovatívak vagytok. Köszönöm, hogy alkalmaztok olyan eszközöket, mint például az epigenetikai tesztelés. Mert ma már sokkal több minden... Az egyik szépsége annak, hogy majdnem 30 éve ebben az iparágban dolgozunk – és ugye te is és én is hasonló idő óta – az az, hogy most már mindez bizonyítható. Ez óriási előrelépés és én ezt imádom. Bocsánat, hogy félbeszakítottalak, csak szerettem volna köszönetet mondani a doTERRA-nak.
- Ez pedig egy teljesen új dimenziót nyit meg, ahol most már a termékekre is úgy tudunk tekinteni, hogy... Tudjuk, hogy a termékek – akárcsak az ételeink vagy az életmódunk – képesek megváltoztatni a génjeink kifejeződését. És ezek a gének – attól függően, milyen döntéseket hozunk – lehetnek hasznosak vagy kevésbé hasznosak számunkra. Ha megeszek egy Twinkie-t? Valószínűleg nem lesz hasznos. Ha viszont friss salátát eszem? De most már vannak olyan termékeink, amelyekről kimutatható, hogy megváltoztatják a génexpressziót. Változásokat idéznek elő sejtszinten – és ez igazán lenyűgöző.
- Olyan, mintha új ujjakat adnánk a zongorabillentyűkhöz – egyfajta duettet játszunk. Talán ezek az új „ujjak” segítenek megváltoztatni a hangszínt, és azt, hogyan „játsszuk” a génjeinket. Egy újfajta inger, ami aztán megváltoztatja a transzkripciót (a gének átíródását). Mondhatjuk így? Aztán a transzkripció... itt van ez az e-mail hasonlat: beírok egy üzenetet, elküldöm a Google-nak, és az továbbítja a címzetthez. És az továbbhalad a láncolaton keresztül. Ezért fontos visszatérnünk oda, hogy megértsük, mit is mértek pontosan. És hogy a folyamat melyik pontján „kapjátok el” az információt. Tehát ha valaki elkezdi játszani a billentyűket, és a DNS azt mondja: „Hopp, itt most egy új dallam következik”, aztán jön az RNS kifejeződése, ami fehérjékké alakul, ami aztán – ha jól emlékszem, ezt mondtad – sejtekbe kerül? Aztán szervekbe, majd teljes rendszerekbe, igaz? És ez az a pont, ahol számunkra is láthatóvá, érzékelhetővé válik a változás. Talán sejtszinten is, de biztosan szervi és rendszerszinten. Tehát amikor ti epigenetikát mértek – nem a DNS-t – akkor valójában a génexpressziót méritek, igaz? Tehát a géneket – a billentyűket – vizsgáljátok, és azt, hogy másképp játszódnak le.
- Azt nézzük, hogy felfelé vagy lefelé szabályozódnak-e a gének annak alapján, milyen változást idéztünk elő. Megfigyeljük, hogy mely gének fejeződnek ki. Ezután beavatkozunk – például egy termékkel, vagy bármilyen más eszközzel. Majd újra megvizsgáljuk: most mely gének fejeződnek ki? Mely gének szabályozódtak le?
- És ebben az összefüggésben: mely géneket szeretném, ha aktivizálódnának, és melyeket, ha visszafogottabbá válnának? Ennyire intelligensek már a genetikai tudományban?
- Tudjuk bizonyos fokig – vagyis kijelenthetjük, hogy nagyjából értjük a teljes genetikai „könyvtárat” –, de valójában még nem ismerjük az összes gént. Most kezdjük egyre jobban megérteni ezt az egészet. Amikor a Humán Genom Projekt bejelentette, hogy sikerült feltérképezni az emberi géntérképet, az hatalmas, korszakalkotó dolog volt – ráadásul a mi életünkben történt meg! Innentől kezdve már elmondhattuk: „ez itt az emberi genom”, és végre elkezdhettük vizsgálni, hogy mit is csinálnak ezek a gének valójában. Miben segítenek, vagy épp hogyan akadályoznak bennünket, attól függően, mi íródik át (transzkripció útján).
- De bizonyos génekről már most elég sokat tudunk. Például amikor Dr. O-val ültem le beszélgetni, akkor előkerült az egyik kedvencem, az LRP gén – ugye, mennyire jól hangzik? Legalább ennek meg tudom jegyezni a nevét! A többiről ne is kérdezz, azokat már nehezebb visszamondani. De úgy tűnt, hogy ezek elég jól körülhatároltak. A tesztelés során – amikor ezeket a génváltozásokat vizsgáljátok – ugye körülbelül 96 darab szignifikáns változást figyeltetek meg a génexpresszióban? Próbálom helyesen megfogalmazni: tehát 96 olyan gén volt, amelynél egyértelmű, mérhető változást tapasztaltatok. És aztán arról is visszajelzést kapunk, hogy melyik génekről van szó. És elég sok közülük olyan, amelyikről pontosan tudjátok, hogy mit csinál, és azt is, hogy jobb, ha fel vagy le van szabályozva, igaz?
- Igen, pontosan. A kihívás viszont az – és ebben őszinték vagyunk –, hogy amikor visszajön ez a rengeteg adat, akkor felmerül a kérdés: miről is beszéljünk ezek közül? Ha például 5.000 génváltozásról érkezik visszajelzés, akkor hogyan döntjük el, hogy melyiket emeljük ki, és hogyan kommunikáljuk mindezt? Ezért választunk ki néhányat – például az LRP gént.
- Amit Dr. O. is említett. Ő azt mondta, hogy három konkrét gént választottatok ki, amelyekről részletesen beszéltek, pedig a háttérben ennél sokkal több történik.
- Volt olyan gén, ami ötszörös felerősödést (upregulációt) mutatott – tehát ötszörösen megnőtt a kifejeződése. Az ilyen mértékű változásokra természetesen azonnal odafigyelünk: ez már szignifikáns, ezzel érdemes foglalkozni, ezt el kell mesélni. Az epigenetikai kutatásról pedig egyre több adat fog megjelenni a következő években – mivel ez az egyik legmodernebb, legérdekesebb terület jelenleg. És most már képesek vagyunk arra is, hogy kimutassuk, hogyan befolyásolja valami a génexpressziónkat.
- Ez tényleg döbbenetes. Én magam három évvel ezelőtt figyeltem fel erre az egészre, és rögtön kopogtattam is – ha jól emlékszem, talán Corey Lindley volt az egyik első, akit megkerestem. Azt mondtam: a doTERRA-nak ebbe bele kell állnia! Tesztelni kell az olajokat az emberi genommal szemben, és meg kell nézni, mit csinálnak. És most nem is lehetnék boldogabb! Már hallottam néhány utalást arra, milyen fantasztikus dolgokon dolgoztok mostanság – és szerintem mindannyian le leszünk nyűgözve, amikor ezek napvilágra kerülnek.
- Igen, ez tényleg elég menő, és ha elkezdjük megérteni az epigenetikát – amiről ma beszélgettünk –,
ha tényleg megértjük ezt a fogalmat, és képesek vagyunk róla másokkal is beszélni, akkor az óriási segítség lehet számunkra. Így tudjuk majd megosztani ezeket az adatokat sok-sok emberrel,
és valóban segíthetünk nekik azokban a kihívásokban, amikkel éppen küzdenek.
- Ha én egy wellness tanácsadó lennék, és szeretnék pár útravalót elvinni a mai beszélgetésből,
akkor az első, amit mondanék magamnak: „Ha eddig még nem hallottál az epigenetikáról, semmi baj – ez egy alig 20 éves tudományág.”
- Ami még mindig nagyon új.
- Igen, még mindig nagyon-nagyon friss dolog. Úgy 20 éve alig beszéltek róla, és csak az utóbbi néhány évben kezdett elterjedni, bekerülni a köztudatba. Szóval tudd, hogy a céged (a doTERRA) a tudomány élvonalában van!
- Légy megértő magaddal – ez az egész tényleg új.
- A következő fontos dolog, amit tudnod kell: az epigenetika azt mutatja meg, hogy van befolyásod a dolgokra. Te is beleszólhatsz abba a „zenébe”, amit a DNS-ed „játszik”. És ha aktívan részt veszel ebben, akkor te magad is alakíthatod, milyen minőségű lesz az a dallam, ami megszólal. Vagyis az étrendeddel, az életmódoddal, a gondolkodásoddal nagyon is hatással lehetsz arra, mi zajlik a testedben. És ha mindezt összehangolod a doTERRA termékek használatával, akkor tényleg javíthatod azt a „környezeti közeget”, amiben ezek a termékek működnek. Olyan ez, mintha egy duettet játszanátok: ők is ott vannak a billentyűknél veled, és együtt alakítjátok, mi szólal meg. De fontos: nem szabad csak a terméktől várni a csodát. Mert a termékek állandóak, megbízhatók. Csak körbe kell nézned: valaki fantasztikus eredményeket ér el – de az, ha összehasonlítod magad vele, nem mindig segít. Viszont segíthet abban, hogy lásd: „aha, ez is lehetséges”! És ha szeretnél hasonló eredményt, akkor neked is részt kell venned benne. Mert végső soron te vagy a felelős – tudatosan vagy tudattalanul –, de benne vagy.
- Tetszik, nem tetszik – benne vagy.
- És a felmenőid is benne vannak. Szóval, ha keresel egy kis kibúvót, gondolhatsz rájuk is. De valójában óriási lehetőség rejlik abban, hogy partneri viszonyba kerülhetsz a folyamattal. Ezért is szeretem annyira a „duett” kifejezést – mert ez tényleg egy együttműködés. Te döntöd el, hogyan szólaljanak meg a „billentyűk”. Mit választasz: milyen étrendet, milyen életmódot, milyen gondolatokat? Engem például nagyon érdekel a gondolatfegyelem. Hogy mire gondolunk nap mint nap – már az is hatalmas különbséget jelent. Már csak az is, hogy hálával gondolsz valamire, vagy inkább hibáztatsz és áldozatként érzed magad – nos, ez óriási hatással van arra, hogy mi játszódik le a testedben.
- Ez mindannyiunknak reményt kell hogy adjon. Reményt, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a saját helyzetünket, és azt a helyzetet is, amiben azok vannak, akiket szeretünk és akik fontosak nekünk. Ez tényleg egy reményüzenet.
- Megéri az idődet, az energiádat és az erőforrásaidat erre fordítani, abszolút. Szóval először is: ez új dolog. Másodszor: ez igazán jó hír. Olyan jó hír, hogy tényleg van lehetőségünk befolyásolni az eredményt, és ezzel együtt azt is megérteni, hogy az élményeink – legyenek azok jók, rosszak vagy akár undorítók – valójában változtathatók. Én mindig azt szoktam mondani, hogy egy tiszta illóolaj olyan, mintha isteni módon lenne megalkotva, hogy mindig jó irányba mozdítson el téged. Egyszerűen csak így látom, hogy egy jó olaj mindig ott van, hogy előre vigyen. Ha pedig az út göröngyös a jó felé,
lehet, hogy még nem voltál készen arra, hogy igazán együttműködj vele. Gondolj bele, próbáltál már valaha duettet játszani valakivel úgy, hogy folyton a lábára léptetek? Ez azért van, mert nem voltatok igazán felkészülve az együttműködésre. Szóval hogyan tudod magad felkészíteni arra, hogy harmonikus partneri viszony legyen a termékkel? Lehet, hogy például a koffein akadályozza azt a tapasztalatot, amit szeretnél, és ezért lesz az út sokkal göröngyösebb, mint aminek kellene lennie. Vagy a kiszáradás lehet az oka, és persze nem akarok mindig csak a koffeint hibáztatni, de jó példa rá, mert sok minden más is befolyásolhatja ezt. Tehát először: jó hír, hogy tehetünk valamit. Másodszor: tehetünk még többet, hogy fokozzuk a pozitív eredményeket. És végül: a doTERRA lehetőséget ad arra, hogy lássuk, mi minden lehetséges, és talán arra is, hogy jobban figyeljünk oda. Mert amit megosztottál például a „brain aging”-ről (agyöregedésről) – és remélem, jól mondom –, például hogy hat hét használat után a Serenity termékkel mit mutattak a mérések, hogy ezt hogyan magyaráznád? Az agyöregedés mérésében volt valami dereguláció, vagy hogy hívják pontosan?
- Azt mondanám, hogy statisztikailag jelentős különbséget láttunk az agyöregedésben.
- Amit epigenetikai megfigyelések alapján mértünk. Ez arra késztetett engem, és ezért vagyok nagy rajongója ennek, hogy egyrészt köszönöm, hogy bizonyítékot adtok arra, ami történik, és mérhetővé teszitek, megmutatjátok, hogy mit tud egy termék elérni. Nekem, aki már hat hónapja használom a terméket, ez a tudományos háttér sokkal jobban összerakódott a vezetői konferencián, amikor előhoztátok ezt az aggyal kapcsolatos dolgot. Hallgattam, és azt mondtam magamban: „Várjunk csak, ez érdekes!” Aztán visszanéztem a saját tapasztalataimra, és észrevettem, hogy bizonyos dolgok megváltoztak nálam az elmúlt hat hónapban. Talán korábban nem is kötöttem össze közvetlenül ezzel a termékkel, így egy lépést hátraléptem, és megkérdeztem magamtól: „Mit csináltál még ezalatt az idő alatt?” Tudok máshoz kötni bármit is? Azt kellett mondanom, hogy ez valószínűleg az életem egyik legnehezebb hat hónapja volt, amikor eltört a lábam, és minden egyéb nehézség is jött. Szóval nem volt könnyű időszak, de néhány dologban, főleg az agyam kapcsán, láttam, hogy pozitív irányba mozdultak a dolgok. Nagyon hálás voltam, hogy kaptam egy új nézőpontot, amivel meg tudtam figyelni a saját élményemet, és vissza tudtam nézni, hogy valóban változást tapasztaltam-e, és ezt mérni is tudom. A válasz pedig igen, tapasztaltam változást.
- Ahogy itt összefoglaljuk, azt kell mondjam, a doTERRA korai szakaszában – és te is korán csatlakoztál, ugye? – nem volt túl nagy tudományos vagy kutatási részleg, nem volt sok, amit mondhattunk volna arról, hogy hogyan működnek pontosan ezek a dolgok. Ti korán jöttetek, hitteketek a tapasztalatban, hogy amit látunk, az működik és hasznos. Szerencsére most már akkora cég vagyunk,
és a tudomány is eljutott odáig, hogy most már meg tudjuk mutatni a tudományos hátteret arra, amit amúgy is már tudtunk vagy éreztünk. Nem mondunk semmi újat.
- Csak annyit, hogy a 12 évnyi tapasztalatunk alatt láttuk emberek életének változását egyszerűen csak azért, mert megváltoztatták, hogyan játsszák a gének billentyűit. És nagyon izgalmas, hogy most már a tudomány is ezt igazolja.
- Csak szeretném kifejezni a tiszteletemet irántad, mint korai elfogadó iránt, aki azt mondta: „Nincs még sok tudományos bizonyítékom, csak a saját tapasztalatom.” És most pedig itt tartunk, hogy elmondhatjuk: „Nézd, így működik, ezt látjuk a genetikai változásokban, stb.”
Nagyon hálás vagyok, hogy ebben az időszakban a doTERRA-val együtt dolgozhatok, és be tudom hozni a saját képzésemet a ti tapasztalatotokba, és megmutathatom, hogy ezek a dolgok mennyire jól összepasszolnak.
- Imádom ezt, pont úgy, mint bárki más, szeretem, hogy kézzelfogható, mérhető statisztikákat és eredményeket tudunk nyújtani. Gondolj csak az internetre: milyen természetesnek vesszük ma már, pedig mindig a múltra építkezünk, mindig az elődök vállán állunk. Én a majdnem 30 évemet az egészség és wellness szakértőjeként úgy tekintek, hogy az alapot az az időszak adta, amikor egyszerűen csak bíztunk a tapasztalatban. Úgy gondolom, Dr. David Hill az egyik legnagyobb szószólója annak, hogy „bízz a tapasztalatodban”. Hála az égnek, ő már a kezdetektől vezette a gondolkodásmódunkat és a szívünket is. Nem volt amatőr: évekig orvosként dolgozott, míg én egyszerűen az emberek támogatásával és új döntések meghozatalával foglalkoztam. Mindketten hatalmas tapasztalatok vállán álltunk, így könnyű volt egy innovatív mozgalmat elindítani akkoriban. Milyen csodálatos, hogy ma, ahogy tudod, az első vezetőképzésen, amin Dave Sterling-nél voltam, azt mondta: „A tervünk az, hogy az illóolajokat a mainstreambe vigyük.” És a doTERRA ezt tényleg meg is tette! Ugyanakkor a mainstream egyre inkább tudományt szeretne, szóval a pillanat tökéletes, ez egy tökéletes párosítás. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, és nagyon hálás vagyok nektek mindannyiótoknak azért, amit minden nap tesztek, hogy a munkánkat megalapozott, hiteles tudománnyal támogassátok. Ez egy fantasztikus partnerség.
- Köszönöm, Laura.
- Köszönöm!"
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
Termékbeszerzéshez (nagyker áron) keress meg: írj emailt, vagy messenger üzenetet!
Barátsággal:
Szabolcs
email: szabolcs.komaromi at gmail.com
Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080
> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.
Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.
Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!
