Dr. David Hill: Az emberek és a tisztaság ereje

Copyright © Komáromi Szabolcs

A honlap tartalma, illetve oldalainak bármilyen alkotóeleme (szöveg, kép, stb.) Komáromi Szabolcs engedélye nélkül nem használható fel. 

Ebben a bejegyzésben egy igazán inspiráló ember, Dr. David Hill-lel a doTERRA alapító vezetője és igazgatótanácsi tagja vezet minket végig azon a gondolkodásmódon, amely a doTERRA korai napjaiban formálódott meg benne. A kezdeti bizonytalanság az illóolajokkal kapcsolatban idővel egy erőteljes, globális küldetéssé alakult. Ez a küldetés az emberek segítésére, közösségek építésére, valamint az integritásra és a tisztaságra tett elköteleződésre épül. Ez egy felemelő rész - Dr. Hill személyes története és szakértelme emlékeztet minket arra, hogy bízzunk a megérzéseinkben. És arra is, hogy az igazi hatás gyakran a kis sikerek pillanataiban születik meg. (az interjút a doTERRA Europe termékoktatási menedzsere Ludo Bolcato készítette)

- Nagy konferencián vagyunk most, és rengeteg információt fogunk megosztani. Mindig izgalmas visszatérni olyan helyekre, ahol már jártam korábban, de még inkább a nagyszerű emberek és az események miatt, amelyek itt történnek. Szóval köszönöm, igazán megtisztelő itt lenni.

- Akkor csapjunk is bele! Engem személy szerint nagyon érdekelne a történeted, a múltad. Megosztanál velünk egy kicsit többet erről?

- Hát, ez egy elég összetett… vagy mondjuk úgy: „tömény” kérdés, igaz?

- Gyakorlatilag három kérdést próbáltam belesűríteni egybe.

- Nos, maradjunk inkább annál, ahol most tartunk. Mindig is kíváncsi természetem volt, szerettem volna megérteni olyan dolgokat, amiket nem ismertem, és talán még fontosabb: új dolgokat felfedezni. Egyébként semmiben sem vagyok különb másoktól. Az életünket gyakran a szükségleteink formálják, azok a helyzetek, amelyekkel szembesülünk. És pontosan ez történt velünk is, a családunkkal. Egészségügyi és más jellegű kihívásokkal kellett szembenéznünk. Néhány barátomnak volt már tapasztalata az illóolajokkal. Egyszer az egyikük bejött az irodámba, és feltett egy egyszerű kérdést: Miért nem gondolkodsz el az illóolajokon? Nos, már gondoltam rájuk korábban is, de őszintén szólva ostobaságnak tartottam őket. Semmit nem akartam velük kezdeni, tényleg elutasítottam az egészet. Volt egy korábbi élményem egy betegemtől, aki jó szándékkal próbált segíteni, de számomra ez egy nagyon rossz tapasztalat volt – egyáltalán nem volt hasznos. Ez az a klasszikus eset volt: „Itt egy olaj, ártani nem tud, használd nyugodtan, minden rendben lesz.” Csakhogy az adott helyzethez ez egy borzasztóan rossz választás volt, és elég fájdalmas is lett a vége. Konkrétan a kukába dobtam az üveget, és azt mondtam: „Na, én soha többé nem foglalkozom ilyesmivel.” De hát emberek vagyunk, a szokásaink rabjai. És végül ez vezetett el ahhoz a teljes átalakuláshoz, amit most – évtizedekkel később – látunk. Átalakult az, ahogyan családként gondolkodunk, amit családként teszünk – és talán még fontosabb: az is, ahogyan a pályámat és a szakmai múltamat formáltam. Néha visszatekintek, és kissé meghatódva gondolkodom el rajta, hogyan is jutottam el idáig. Tényleg elgondolkodsz rajta, de ha visszanézel, láthatod azokat a sorsfordító pillanatokat... azokat a pillanatokat, amikor ideje volt a változásnak, ideje volt másként gondolkodni. És számunkra ez volt az utunk kezdete. Ami számomra – és a családom, különösen a feleségem számára – igazán örömteli az az, hogy sosem tértünk le erről az útról. Valóban találtunk valamit, amiben őszintén hittünk. Pedig akkoriban még alig volt mibe kapaszkodni – kevés tudás, kevés megbízható információ állt rendelkezésre. Olyasmi, amit én „valódinak” vagy akár csak használhatónak neveznék, szinte nem is létezett. De ez engem nem zavart. Tényleg nem számított. Volt egy alapelv, egy gondolat: ez értékes lehet – és én többet akartam tudni róla. És íme – itt vagyunk.

- És hogyan tanultál bele? Hogyan képezted magad ebben a témában?

- Nos, ez volt az a pont… Tudod, mindig szeretek párhuzamot vonni a saját tapasztalataim és mások helyzete között. Sokan lehet, hogy azt kérdezik: „Honnan tudjak többet az illóolajokról? Hol találok hiteles információkat?” És általában az élethelyzeteink vezetnek oda, hogy keresni kezdünk – mert valamit épp megtapasztalunk. De nem mindig vannak meg a válaszaink. Az illóolajokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb kezdeti csalódásom az volt, hogy bár rendkívül lelkes voltam, és szerettem volna megérteni, amiről hallottam nem volt valódi, értékelhető információ. Sok téves információ keringett. Amikor nincsenek válaszaink, hajlamosak vagyunk kitölteni az űrt olyan dolgokkal, amik szebbé vagy vonzóbbá teszik a sztorit – még ha nem is pontosak. Emlékszem, egyszer egy előadáson ültem, ahol valaki az illóolajokról beszélt, konkrétan a borsmentáról és azt mondta, hogy a borsmenta azért élénkít, mert elősegíti a vörösvérsejtek osztódását. És ott ültem, és azt gondoltam: „Hoppá, itt valami nem stimmel. A vörösvértestek nem osztódnak.” Az nem a dolguk.

- Feltetted a kezed?

 

- Nem, nem szóltam semmit, de belül elég nagy döbbenet volt. Nem az illóolajokban való hit rendült meg, hanem az a felismerés, hogy „Senki sem tudja igazán a válaszokat.” És én olyan ember vagyok, hogy ha valaki azt mondja: „Ezt nem lehet megcsinálni,” Akkor bennem rögtön beindul: „Tényleg? Na, csak figyelj, meg fogom csinálni.” És ez volt a fordulópont számomra: ha nincsenek valós válaszok, ha tényleg odáig jutottunk, hogy az emberek csak kitalálnak dolgokat, mert „biztos élénkít, mert több lesz a vörösvértest”. Ez egyáltalán nem így működik. A borsmenta esetében egy idegrendszeri válaszreakcióról van szó. Így elkezdtem felhasználni minden orvosi tapasztalatomat és tudásomat, valamint azt, amit az emberi élettanról és kémiáról tudtam. Rengeteg apró részletet kellett összekapcsolni. És rengeteg időt szántam erre. Eleinte feltételezésekkel éltem: „Ez talán egy jobb válasz lehet.” „Valószínűleg ezért történik ez a hatás.” És ezek a gondolatok nem voltak légből kapottak, nem álltak messze a lényegről. Nagyon is arra koncentráltam, hogy miért működik így ez az olaj. És sajnos, mindez a kémiára vezetett vissza. Nem szeretem a kémiát. Tényleg nem. Az iskolában sem tetszett, azóta sem kedveltem meg. De úgy tűnik, minden beszélgetés ide lyukad ki, mert épp ez adja az olajok erejét: a kémiájuk. Sok időt töltöttem azzal, hogy rátaláljak ezekre az összefüggésekre, amiket korábban senki sem kötött össze. Ahogy korábban is mondtam, óriási kiváltság, hogy ma már ezekre a kérdésekre válaszaink vannak. A doTERRA olyan dolgokat vitt véghez, amit korábban még senki. Olyan felfedezéseink vannak, amiket mások még nem tettek meg. Olyan eredményeket értünk el, amiket sokan lehetetlennek hittek. Emlékszem, egyszer azt mondtam egy munkatársamnak:  „A doTERRA-nál nincs luxusunk csak részmunkaidős úttörőnek lenni. Neked sincs meg ez a lehetőség, nekem sincs. A wellness tanácsadóinknak sincs meg ez a szabadság. Egyszerűen nem lehetünk „félállású úttörők.” De ennek az éremnek van egy másik oldala is: Vállalnunk kell, hogy megkérdőjelezzük a még ismeretlent. Vállalnunk kell azt is, hogy olyasmit tegyünk, amit még senki sem próbált. És bár néha én is kevésnek érzem magam, ami sokakat meglep, de tényleg – ha belegondolsz, elképzelni sem lehetett volna, hogy most hol tartunk. De mindezekben az érzésekben – a kételyekben, az izgatottságban, az energiában – mindig ugyanaz az alapvető dolog kering: a felfedezés iránti vágy. Nem kell kitalálnunk semmit az illóolajokról. A tapasztalataink valóságosak. Mélyek. Sorsfordítók. Nem ismerek még egy dolgot, ami olyat tudna, mint az illóolajok. Ezért könnyű elkötelezettnek maradni. Könnyű fókuszáltan haladni. És ugyanezt kérjük másoktól is. Bízz a saját élményeidben, és merj olyasmit tenni, amit mások még nem tettek meg. És számunkra ez az alapelv nagyon is bevált az évek során.

- Igen, már egy ideje ezen az úton járunk. Mostanra bízunk bizonyos termékekben. De volt olyan pillanat a múltban, amikor meg kellett magyaráznod másoknak, mondjuk a családnak, barátoknak, hogy mit csinálsz?

- Gyakran mesélem azt a történetet anyukámról. Szerintem őszintén büszke volt rám és arra, amit addig elértem. De amikor elkezdtem az illóolajokkal foglalkozni, egyszer megkérdezte tőlem: „Miért? Olyan jó hírneved van. Annyit dolgoztál érte. Miért kockáztatnád ezt meg? Miért dobnád el mindezt?” Ez mélyen elgondolkodtatott. És végül csak ennyit válaszoltam magamnak: Mert úgy érzem, ez a helyes út. Úgy érzem, hogy ez az, amit tennünk kell. És bár előttem egy ismeretlen világ tárult fel, tele dolgokkal, amiket nem értettem, mégis izgatottan, valódi energiával és céllal léptem bele. Gyors fordulat volt ez nekem, mert az emberekkel szerzett tapasztalatok valóságosak voltak – néha megmagyarázhatatlanok, néha nehezek. Sok támadás ért engem az évek során. Emlékszem, nagyon kemény dolgokat mondtak rólam. A kezdetekkor, számomra is érthetetlen okból, néha felvettem a telefont, és valaki ezt mondta: „Tudom, hol laksz. El foglak tenni láb alól.”

- Ez döbbenetes.

- És csak ültem ott, és azt gondoltam: „Mi folyik itt? Én csak segíteni próbálok.” Te csak próbálod... Szóval igen, nem várhatod el, hogy olyasmit tegyél, amit még soha senki, és közben minden simán megy. Tudom, úgy hangzik, mintha csak magamról beszélnék – de valójában nem erről van szó. Az egész doTERRA-ról beszélek. A doTERRA sokféle kihívást élt már túl, és állta a sarat. Most is vannak kihívásaink, amelyeket meg kell oldanunk, túl kell lépnünk rajtuk, tovább kell haladnunk. Mindig lesz ellenállás, ha valami igazán nagyszerű dolgot próbálsz létrehozni. Számomra ez a folyamat része lett. Egyszerűen ez van. Ezt el kell fogadni. És attól, hogy valaki mond valamit, még nem lesz igaz. Ez egyébként mindkét irányba igaz. Ha valaki azt mondja: „A doTERRA olajok nem is olyan jók” – attól az még nem igaz. Ahogyan az sem lesz másnak igaz, ha te azt mondod: „A doTERRA olajok a világ legjobbjai.” Szükség van saját tapasztalatra. Mindenkinek végig kell járnia a saját útját. És hálás vagyok – még ha visszatekintve néhány időszak kellemetlen is volt. Mindez elvezetett oda, ahol most tartunk. És ezért igazán hálás vagyok. Mert amit most érzek: hogy megingathatatlan vagyok. Mélyen értem, és tudom, amit tudok és ez nem önös érdekből fakad, hanem valódi őszinteségből, mert szeretném, ha mások is megismernék, amit mi felfedeztünk. Mert ha nekem segített, nekik is segíthet.

- Mikor jött el az a pillanat, amikor átváltottál abból, hogy „volt egy jó tapasztalatom” abba, hogy „hadd tanítsalak meg téged is”, vagy „meg akarom osztani ezt veled”?

- Őszintén szólva, nem tudom megmondani, mikor volt pontosan az a pillanat. Szerintem nem is egy konkrét pillanatról volt szó. Inkább egy fokozatos átmenet volt – az „ez érdekes” érzéstől az „oké, most már teljesen benne vagyok” elköteleződésig. Elkezdtem vezetni egy rendelőt, ahol kizárólag természetes gyógyászati módszerekkel foglalkoztunk. Ez önmagában is egy rendkívül inspiráló közeg volt – minden nap tanulási lehetőséget jelentett. Az én saját tapasztalataim az illóolajokkal akkor még nagyon korlátozottak voltak. De olyan helyzetbe kerültem, ahol emberek jöttek hozzám, akik elképesztően erős tapasztalatokat éltek át. És én tudni akartam, hogy miért. Meg akartam érteni, miért történt ez velük. Hittem abban, hogy amit mondanak, az igaz. Sok mindent magam is láttam a saját szememmel. És a saját tevékenységünk során is megtapasztaltuk őket. De nem volt egyetlen konkrét pillanat – inkább egy egész folyamat volt, amin keresztülmentem. Gyorsan történt. Az elköteleződésem nagyon gyorsan kialakult. De a tudás és a megértés már sokkal több időt igényelt. És tudod, úgy beszélünk erről, mintha mindezt a tudást előre birtokolni kellene... Lehet, hogy bizonyos problémák kezeléséhez ez szükséges is. Természetesen jó, ha valaki mély, belső tudással rendelkezik és képes nehéz dolgokat megtenni. És hálás vagyok, hogy mi ezt meg tudtuk valósítani. De hadd emlékeztessek valamire: az én legelső élményeim az illóolajokkal ugyanolyanok voltak, mint bárki másé. „Nem tudom… Csak jobban érzem magam.” Gyakran hozom fel példának a feleségemet. Tudod, ő minden nap használ tömjénolajat. Látom, ahogy csinálja. A nyelve alá cseppenti – ez a napi rutinjának része. Egyszer úgy döntöttem, megkérdezem tőle: „Miért? Miért használod a tömjént?” Kicsit célozgatva, sejtelmesen kérdeztem: „Miért használod minden nap a tömjént?” Volt egy titkos reményem: azt akartam, hogy azt válaszolja „Mert a világ legokosabb férjéhez mentem feleségül, és ő mondta, hogy a tömjén nagyon értékes.”

- Persze.

 

- De nem ezt mondta. Egyszerűen csak annyit mondott: „Nem tudom. Csak jobban érzem magam.” És szerintem néha rendben van, ha nem tudjuk mindenre a választ. Persze, szeretnénk felfedezni, tudni. Cégként is igyekszünk a határokat feszegetni. Van egy teljes részleg a cégnél, ahol évek óta részt veszek a munkában, és ott az a szemlélet: „Nem, erre választ kell találnunk.” És ezért hálás is vagyok. De félrevezető, ha valaki úgy érzi, vagy úgy gondolkodik, hogy... „Nem tudom hatékonyan használni az olajokat, mert nem ismerem a levendula teljes kémiáját, vagy nem tudom pontosan, hogyan kell alkalmazni.” Ez az egyik legszebb dolog abban, amit felfedeztünk, hogy bár most már ismerjük az olajok összetett tudományos hátterét, az egész rendszert, ami korábban nem is létezett, a használatuk egyszerűsége megmaradt. Nem tudom, hogy ezt mindenki észrevette-e, de a használati módjuk mit sem változott. Az illóolajok minősége megváltozott. Mi hoztuk ezt el újként a piacra – valami olyasmit, ami korábban ebben a formában, ezen a szinten egyszerűen nem létezett. Mély tudást és komoly megértést is vittünk magunkkal. De a használat egyszerűsége – amit nap mint nap csinálunk – teljesen változatlan maradt. És szerintem fontos, hogy az emberek ezt megértsék. Nem kell szakértőnek lenned, aki mindent tud – ahhoz, hogy bátran, biztonságosan és hatékonyan használd az illóolajokat.

- Ez a lehető legszebb példája az egyszerűség erejének.

- Igen, ez valóban az egyszerűségről szól – de ugyanannyira arról is, hogy bízz a saját tapasztalataidban. Hiszen a mi cégünk nagyrészt nőkből és édesanyákból áll, akik gondoskodnak a családjukról és olyan csodálatos dolgokat visznek véghez, amelyekhez szerintem elsősorban ők értenek igazán és ezt rendkívüli magabiztossággal teszik. És bízhatnak is ebben a tapasztalatban. Használd ki mindazt, amit tudunk, tanítunk és megosztunk. Élj ezekkel a lehetőségekkel, hogy még nagyobb legyen az önbizalmad. De soha ne kételkedj a saját képességeidben – amikor magadon, a családodon vagy a barátaidon segítesz. Ez mindannyiunkra igaz.

- Vissza tudnál vinni minket arra a pillanatra, amikor kinyitottátok az első nagy adag illóolajat? Nos, nem is biztos, hogy akkor már doTERRA-nak hívták. Valószínűleg még nagyon a kezdeteknél jártunk. De emlékszem, láttam egy videót rólad és Emilyről, ahogy épp kinyitjátok...

- Ez egy… ez tényleg…

- Mikor is volt ez?

- Ez tényleg egy meghatározó pillanat volt. Szóval amikor elindítottuk a céget, én, Dave és Emily voltunk hárman. Elmentünk valahova – én mindig úgy emlékeztem, hogy egy mexikói étterembe, de Dave és Emily minden alkalommal kijavítanak, amikor erről szó esik. „Nem, egy olasz étterem volt!” Én meg mindig azt mondom: „De hát emlékszem a chipsre és a salsára…” de végül is mindegy. A lényeg, hogy ott beszélgettünk először arról, hogy mi is lehetne a doTERRA. Akkor még nem is hívtuk így – nem volt neve az egésznek. Az első beszélgetésünk egyetlen központi gondolat köré épült, mégpedig az, hogy: vajon meg lehet ezt másképp csinálni, mint ahogyan eddig tették? Mert mindannyian felismertük, milyen komoly problémák vannak a minőséggel és a tudás, az információ hiányosságaival is. Tudtuk, hogy az illóolajok teljesen kívül estek a „hétköznapi” dolgokon. Senki sem tekintette őket a normális egészségmegőrzés részének. Őszintén szólva, furának számítottál, ha illóolajokat használtál amit mi magunk is megtapasztaltunk, ki így, ki úgy. Furcsa illatod van, furcsán viselkedsz… Olyan vagy, mint aki tudatosan elutasítja a megszokott öngondoskodást. Nem ironikus, hogy manapság inkább az tűnik furának, aki nem csinálja ezeket a dolgokat? Ha nem teszel proaktívan az egészségedért és ennek most már egy egészen új jelentése van – aminek az illóolajok a központi elemei lettek ami jól mutatja, milyen messzire jutottunk azóta. De az első beszélgetésünk lényege az volt: képesek vagyunk-e ezt megcsinálni? Hazamentünk, és beszéltünk a családunkkal. Én is beszéltem a feleségemmel, és hittünk benne, hogy képesek vagyunk rá. És így belevágtunk – mindannyian. De az első kihívásunk az volt, hogy egyszerűen nem találtunk. Meg kellett találnunk az illóolajokat. És tudod, Emily-nek igaza volt, amikor azt mondta, hogy mindegyikünknek megvolt a maga feladata. Én azon dolgoztam, hogyan is fogalmazzuk meg, mit mondjunk róluk egyáltalán. Mert rengeteg téves, pontatlan információ keringett akkoriban és ha azt akartuk, hogy ez az egész a mainstream részévé váljon és az volt a célunk, mert már a kezdetektől hittünk abban, hogy az illóolajok mindenkinek segíthetnek. Nem akartuk beskatulyázni ezt csak egy szűk rétegnek vagy egy bizonyos élethelyzetre. Azt akartuk, hogy ez teljes egészében végigvonuljon az egész folyamaton.

- Ez biztosan nehéz volt.

- Igen, sok szempontból nehéz volt ezt pontosan meghatározni de minden egyes döntésünket ez a központi elképzelés vezérelte: az emberek kapcsolódjanak az illóolajok értékéhez. Azt akartuk, hogy az emberek saját maguk tapasztalják meg, mennyire értékesek ezek az olajok. De ehhez nekünk kellett megteremtenünk az értéket az olajokon keresztül. Szóval ehhez kellett tudás, kellett forrás – honnan szerezzük be az olajokat, hogyan garantáljuk a minőséget… És ennek kezdtük el a legelső lépéseit. És addigra már jó ideje dolgoztunk a háttérben. Sőt, már előadásokat tartottam az illóolajokról… anélkül, hogy egy csepp is lett volna nálam.

- Komolyan?

- Igen… hát, elég kellemetlen helyzet volt. Elmondasz mindenféle fantasztikus dolgot, majd a végén csak annyit tudsz mondani: „Ha majd lesznek olajaink, csodásak lesznek. Imádni fogjátok!” Mert tényleg nehéz volt megtalálni a megfelelő forrásokat. A megbeszéléseinket először az oremi könyvtárban tartottuk – ez egy közeli kisváros volt, központi helyszínként szolgált. A könyvtár alagsorában találkoztunk titokban, hogy dolgozzunk az ötletünkön. Ahogy haladtunk előre a cégalapítással, nem szerettük volna, ha kidobnak minket, de ahogy egyre jobban beleéltük magunkat, egyre lelkesebbek lettünk – és végül tényleg kidobtak minket. Volt azonban egy barátunk, akinek az irodaháza aljában volt egy kis helyiség… inkább egy tároló, szinte takarítószertár. Konkrétan egy takarítószoba volt. És azt mondta: „Ha ki tudjátok takarítani, akkor a tiétek lehet. Használjátok irodának!” Úgyhogy le is költöztünk ebbe a kis alagsori helyiségbe. Volt egy kis hatláb hosszú (kb. 180 cm) fehér összecsukható asztalunk, ami pont elfoglalta a helyiséget egyik faltól a másikig. És hát… nem lehetett csak úgy ki-be járkálni. Ha valakinek ki kellett mennie, mindenkinek fel kellett állnia, hogy ki tudjon jutni, aztán mikor visszajött, mindenki visszaszállingózott a kis helyére. Szóval tényleg aprócska volt a hely. Emlékszem, egyszer Emily bejött és azt mondta: „Azt hiszem, találtam néhány olajat, amivel el tudnánk indulni.” És hittünk ezeknek az olajoknak a minőségében – mások voltak, különlegesek. Valóban egyediek voltak. Emlékszem arra a pillanatra, amikor megkaptuk és kinyitottuk az első mintát ezekből az olajokból. És azt hiszem, akkor éreztük meg igazán a doTERRA történetében, a saját utunk fordulópontján, hogy tényleg tovább tudunk lépni. Hogy ez valósággá válhat. Most már tovább tudunk lépni arról a pontról, ahol eddig voltunk. Emlékszem az első találkozóra, amit tartottam – annyira izgatott voltam, mert végre voltak mintáim! Igen, volt néhány mintaolaj, amit meg tudtam mutatni. A korábbi előadásokon nem is igazán az illóolajokról beszéltem, mert az emberek csak annyit kérdeztek: „De hát meg se lehet venni őket!” „Nem, még nem lehet, de ne aggódjatok, meg fogjuk oldani” – mondtam. És hát… az elég kellemetlen helyzet volt. De az az első alkalom, amikor valódi olajokkal tarthattam bemutatót, elképesztően jó élmény volt! Mert az emberek végre maguk is megtapasztalhatták az illóolajokat és mindazt, amiről addig csak beszéltünk, amiket feltételeztünk róluk. Minden tevékenység, ami ma már a doTERRA szívét alkotja, akkor kezdett életre kelni és ezek hihetetlenül izgalmas idők voltak. Ez fordulópont volt, mert előtte ez egy komoly akadályt jelentett számunkra. Őszintén szólva, ez ma is nehézség lenne mert ha valaki illóolajat akar beszerezni, hacsak nem ugyanazt csinálja, mint mi – ugyanolyan mélységben és alapossággal, akkor az olajok lényegében ugyanonnan származnak. És pont ez volt a mi kihívásunk: hogy mi nem tehetjük ezt. Nem járhattuk ugyanazt az utat, mint mindenki más. Ezért indítottuk el azt a folyamatot, amiből mára kinőtt a Co-Impact Sourcing – egy hatalmas, globális rendszer és minden, amit ezzel kapcsolatban világszerte teszünk. Mert ez az egyetlen útja annak, hogy valóban kontrollálni tudd a minőséget. Ez messze a legnagyobb kihívás abban, amit csinálunk. És ez jelenti a legnagyobb költséget is a cégünk számára. De ez az is, ami a legdinamikusabban megkülönböztet bennünket másoktól. Szóval dühít, amikor valaki azt mondja: „Ez olyan, mint a doTERRA” vagy amikor azt állítják: „Igen, mi is ezt csináljuk.” Nem, ti nem csináljátok. Nem csináljátok. Nem tettétek bele azt az időt, azt az energiát, amit mi. Szép dolog, ha ezt hinni akarjátok, vagy hogy majd egyszer tudjátok, de mondani, hogy csináljátok, és valóban megtenni – az nem ugyanaz. Ezért vagyunk igazán büszkék. Hálásak vagyunk, hogy azok a kezdeti beszélgetések, amik akkor még csak ötletek voltak, az a hármas beszélgetés köztünk nem arról szólt, hogy „mi a pénzügyi terv” vagy „mi a modell” hanem arról, hogy „hogyan csináljuk ezt másképp?” És mostanra valóra vált. Emlékszem, Európában voltunk épp. Bulgáriában – Dave, Emily és én. És volt egy pillanat. A feleségem és a fiunk is velünk volt, és együtt figyeltük, ahogy kibontakoznak az események. És a fejemben hirtelen minden összeállt. Emlékszem, hárman ültünk az egyik nagy lepárlógép tetején amit telepakoltunk levendulával és más növényekkel. Ott ültünk a fedélen, Emilyvel beszélgettünk, Dave odajött, leült mellénk – és elsírtuk magunkat. Nem a lepárolt levendula miatt, hanem mert felismertük: ez egy újabb fordulópont volt. És egy újabb fejezet lezárult abból, amit elértünk. Ezekről beszélgettünk már a legelején is és rájöttünk, hogy ezzel az új üzemmel egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk a doTERRA útján. Így aztán kialakul egy gazdag, szövevényes "szövet", ami mindannyiunkat összeköt. Úgy érzem, kicsit eluralom a beszélgetést, de hát te kérdezted és ez a gazdag, mély élményvilág nemcsak számomra, hanem mások számára is létrejött és bár visszatekintve pontosan emlékszem meghatározó pillanatokra ha beszélnénk bárkivel, aki igazán benne van a doTERRA világában, azt mondaná: „Ez nem csak az, amit csinálok – ez az, aki vagyok.” Ez az, amiben hiszek. Megtaláltam benne az értéket. Értéket találtam abban, amit ezek az olajok adnak nekem. És abban is, hogy másoknak segíthetek általuk ami része annak a kultúrának, amit tudatosan akartunk felépíteni. És ha valaki ezt tényleg megéli az a csodálatos a doTERRA-ban, hogy ez a gazdag belső élményvilág számukra is valóság. És az okok, amiért ezt érzik, gyakran meglepően hasonlóak – nem is annyira egyediek, mint gondolnánk. Mindannyian hasonló élményeket élünk meg a doTERRA-ban. És számomra ez az egyik jele annak, hogy valami igazán figyelemre méltót, egyedit, másfajta dolgot hoztunk létre. Ezért hálás vagyok, amikor visszatekintek, hogy azok az álmok, az akkori beszélgetéseink nemcsak megvalósultak, de pontosan úgy, ahogy szerettük volna. Minden kihívás, minden nehézség ellenére még a kritikák és támadások ellenére is – amik jöttek, és jönni is fognak nem engedheted, hogy ezek kizökkentsenek. És most itt tartunk.

- Igen, ez gyönyörű. Köszönöm, hogy végigvezettél ezen az úton.

- Annyi gondolat kavarog bennem… Tudod, feltetted azt a kérdést, és én rögtön éreztem: „Erre hosszú válasz jön…” de mégis el akartam mondani, mert ezt nem lehet egyetlen pillanatra leszűkíteni. Ez az egész közös történetünk lényege – amit együtt hoztunk létre.

- Tudom, hogy már beszéltünk a tisztaságról, és arról, milyen fontos számunkra. Régebben ez problémát jelentett? Úgy értem, hiszen nyilvánvalóan az illóolajok világa elég szabályozatlan. Szóval hogyan tudtátok elmagyarázni az embereknek az olajok tisztaságát?

- Ez valóban kihívást jelentett, mert akkoriban mi is ugyanazokkal a feltételekkel szembesültünk, mint mindenki más, hogy „itt egy teszt, ezt kell megcsinálni”, és kész. A különbséget ott hoztuk létre, hogy kiléptünk ebből a megszokott modellből és azt mondtuk: „Nem. Mi olyan partnereket keresünk, akikkel valódi bizalommal dolgozhatunk, és akiknek a munkáját mi is ellenőrizni tudjuk.” Nem olyasvalakire van szükségünk, aki egyszerűen azt mondja: „Ez az, megbízhatsz benne.” Ki kellett lépnünk ebből a keretből mert saját próbálkozásainkból és tesztjeinkből tudtuk, hogy az nem jelent valódi minőséget. Tudtuk, hogy ezek a tényleges minőségi elvárások nagyrészt nem is léteztek a gyakorlatban. Persze mindez komoly kihívásokkal járt, mert idővel számos olyan tesztet fejlesztettünk ki, amelyek korábban egyszerűen nem is léteztek. És olyan folyamatokat is kidolgoztunk, amelyek szintén úttörő jellegűek voltak. És ahogy tudod, szinte tudatosan kívül helyeztük magunkat az egész iparágon és azt mondtuk: „Rendben van, ti csináljátok, amit csináltok.” Sosem támadtunk másokat vagy mondtuk, hogy „rosszul csináljátok.” Mi csak azt mondtuk: „Számunkra ez nem elfogadható.” „Számunkra ez nem a helyes út.” Mert számunkra alapvetés, hogy amit kiadunk a kezünkből, az pontosan az, amit állítunk róla. Mostanra ebben már nagyon kifinomulttá váltunk, de a kezdetekben ez óriási kihívás volt. És úgy tudtuk ezt áthidalni, hogy személyes kapcsolatokat alakítottunk ki. Ugyanolyan mély kíváncsisággal és kérdezéssel fordultunk ehhez a területhez mint bármely más, számunkra fontos részhez. Nem féltünk kemény kérdéseket feltenni. Nem féltünk kívülálló, iparágon kívüli laborokat keresni, és megkérni őket: „Teszteljétek le ezt, mondjátok meg, mit láttok.” Ők nem voltak érdekeltek abban, hogy azt mondják: „Ez jó, vedd meg.” Vagy: „Ez rossz, ne vedd meg.” Mert nem voltak részesei az üzleti döntéseknek. Sokat kritizáltak minket ezekért a lépésekért, mert ezek nem illettek bele a megszokott iparági mintába. De máshogy nem is juthattunk volna el oda, ahová akartunk – ki kellett lépnünk a megszokott keretekből. És mostanra egy teljesen saját utat építettünk ki magunknak, ami valódi, átlátható és hiteles és kétségtelenül a legfenntarthatóbb, legmegbízhatóbb tesztelési és beszerzési rendszer, ami csak létezik ezen a területen. Továbbra is együttműködünk másokkal – ahogy tudod, kórházakkal és egyetemekkel dolgozunk együtt világszerte, mert ezek a felfedezések nemcsak nekünk fontosak, hanem más területek, más szakmák számára is. Ezért nekünk nemcsak a saját használat szintjén kell magas színvonalat tartanunk hanem olyan színvonalat, ami más területeken, például az orvosi vagy tudományos világban is megállja a helyét. Ez egyszerre volt rendkívül kifizetődő és kihívásokkal teli és úgy gondolom, ez az egyik legfontosabb különbségtétel a doTERRA és más cégek között.

- És most talán mi vagyunk azok, akik mások számára is meghatározzák a mércét.

- Érdekes számomra, hogy mostanra vannak olyan szervezetek, amelyek az illóolajokat vizsgálva azt mondják: van egy, ami egyértelműen különbözik az összes többitől. És ez számunkra megerősítő visszajelzés. Amikor ilyesmit hall az ember, csak annyit tud mondani: „Köszönöm. Köszönöm szépen.” Hiszen mi az igazat mondjuk. Nem járunk félre, amit csinálunk, az őszinte és tiszta. Minden lépésünk nyílt és becsületes. Ezért óriási dolog számunkra, hogy most már kívülről is kapunk elismerést. De meg kell mondanom: ez nem a mi mozgatórugónk. Nem ez visz minket előre. Nem az vezérel minket, hogy mások elismerjenek vagy kedveljenek minket. Ez sosem volt a célunk. A mi motivációnk mindig is egyetlen, alapvető dologra épült: Az illóolajoknak megfelelő, tiszta és hiteles keretrendszerre van szükségük. Mert különben minden, amiről beszélünk, érvényét veszti. Mert akkor tényleg csak ugyanolyanok lennénk, mint mindenki más. És ha tényleg olyanok lennénk, mint mindenki más – ezt még sosem mondtam el nyilvánosan –, akkor én ma már nem is foglalkoznék illóolajokkal. Ha nem tudtuk volna elérni azt, amit elértünk, akkor én már nem lennék része ennek az egésznek. Mert különben ez nem lenne más, mint meghamisított és megváltoztatott kémia. És nem akarok senkit sem bántani, de mi épp ebből a rendszerből akartunk kilépni. Szóval semmi értelme nem lett volna annak, hogy ugyanazt folytassuk, mint mások.

- Igen, ezt el tudom képzelni. És ahogy korábban mondtad, hogy fenn kell tartanunk a magas szintű szabványokat mert ez nemcsak rólunk szól, hanem más emberekről is, sőt, nálunk nagyobb dolgokról hiszen egyetemekkel és kórházakkal működünk együtt.

- Szóval ez is olyan dolog, amire sokan azt mondják: „Uramisten, ezek egy kicsit túltolják, hogy ennyi kórházzal meg egyetemmel próbálnak együttműködni.” Elmondhatom, hogy ez soha nem volt tudatos célunk? Sokkal inkább arról volt szó, hogy ők kerestek meg minket. És amikor megkerestek minket, természetesen örömmel mondtunk igent, mert ez a kutatásunk, a felfedezéseink természetes folytatása volt. Ez már régóta része a kutatási munkánknak és világszerte neves egyetemekkel és kutatóintézetekkel dolgozunk együtt, hogy visszaigazolják az eredményeinket. „Nézzétek, ezek az eredményeink. Ismételjük meg, teszteljétek ti is.” És most már emberi klinikai vizsgálatokat is végzünk. Ahhoz, hogy ilyen teszteket végezhessünk, át kell mennünk egy teljes folyamaton, meg kell felelnünk a szigorú követelményeknek. Néha lenyűgöz, ha belegondolok, mennyi kutatást végeztünk, és mennyi mindent értünk el és milyen eredményeket tudtunk felmutatni. Furcsa módon mégis az van, hogy ugyanazt hiszem most is, amit mindig is hittem. Az illóolajok működnek. Egyszerűen működnek. Ennyi. Jó érzés, hogy ezt mások is elismerik, de az önbizalmam nem ebből fakad. Amikor ma reggel felkeltem, tudtam, melyik olajokat fogom használni. Tudtam, melyik termékhez nyúlok. Az önbizalmam nem azért van, mert azt mondom magamnak reggel: „Ó, emlékszem, amikor Dr. Parrish ezt tesztelte a Johns Hopkins Egyetemen, és ezt találta…” „És ez messze jobb, mint bármelyik másik olaj ebben a kategóriában.” Nem így működik az agyam. Az én gondolkodásom ugyanúgy működik, mint bárki másé. Tudom, hogy ma erre az olajra van szükségem, a saját okaim miatt, mert érzem, tudom, mi zajlik bennem, a testemben. Ez az, amikor felelősséget vállalunk magunkért. De mindennek a hátterében ott van az a sok minden, amiről már beszéltünk. A bizalmam mégis ugyanott gyökerezik, mint másoké. A saját tapasztalataimból.

- Megkérdezhetem, hogyan szerezted ezeket a tapasztalatokat? Mert lehet, hogy valaki most kezdi, és fogalma sincs, honnan induljon, igaz? Mesélj - oszd meg velünk a titkokat!

- Hát, igazából van is benne valami… Szóval honnan ered ez az egész? Hát, követtem el hibákat az illóolajokkal kapcsolatban, nem is egyet. Az első tapasztalataim közé tartozott, hogy olajcseppeket tettem kapszulába meg hasonlók. Emlékszem, egyszer oregánóolajat vettem be kapszulában és hát nem a legjobb a látásom, úgyhogy küszködtem azzal, hogy belecseppentsem az olajat a kapszulába.

- Túl sokat cseppentettél bele?

- Nem, nem is az volt a baj, hogy túl sokat tettem bele, hanem az, hogy közben az egész kezem csupa olaj lett, és ezt nem vettem észre. Nem túl kellemes, amikor ezután az ember megdörzsöli a szemét. Vagy megtörli a száját... Ez egyfajta természetes plasztikai beavatkozás, mert utána az ajkaid konkrétan elzsibbadnak, eltorzulnak — szóval igen az ember szerez ilyen tapasztalatokat.  Az első élményem az illóolajjal egyáltalán nem volt jó.

- Megkérdezhetem, mi történt?

- Volt egy kisebb, nyílt sebem, és valaki azt tanácsolta, tegyek rá eukaliptuszolajat - „Az majd szépen begyógyítja.” Hát nem, inkább úgy égetett, mint az őrület, és elvette a kedvem az egész illóolajos mizériától. Szóval mindannyian átélünk ilyen kellemetlen élményeket. De most nem ezekről beszélek. Emlékszem, amikor elindítottuk a doTERRA-t, az utca túloldalán lakó szomszédom… Ő és a férje folyamatosan csúfoltak, kinevettek. Egyik reggel gondterhelten ébredtem, valamit nem tudtam megoldani. Azt gondoltam, megyek egyet sétálni. Korán volt, úgy hajnali négy körül. Visszafelé láttam, hogy a szomszédom, Becky, egy szemetes vödröt pucol. Azt gondoltam, „Mit csinál ilyenkor?” Átmentem hozzá, kicsit meg is ijedt, nem volt szándékos. Aztán elmondta, hogy a lánya, Brinley, rosszul van, egész éjjel hányt. Mondtam neki: „Tudok segíteni.” Adtam neki egy kis borsmentát. „Próbáljuk ki, hátha megnyugtatja a gyomrát.” Ha jól emlékszem, egy kis gyömbért is adtam mellé. Még aznap reggel kopogott az ajtómon. És olyat mondott, amit soha nem felejtek el. Azt mondta: „Ez volt az első alkalom, hogy anyaként úgy éreztem, valóban tudok segíteni a gyerekemnek.” Azt mondta: „Mindent kipróbáltam, még orvoshoz is vittem, de semmi nem segített igazán.” Na, pont az ilyen élményekről beszélek. Azokról a pillanatokról, amikor rájössz: „Ez tényleg használt nekem.” Nem kell, hogy hatalmas dolgok legyenek. Gyakran azt hisszük, majd egy óriási, életet megváltoztató élmény győz meg. Pedig sokszor ezek az apró, „mikropillanatok” számítanak igazán. Az évek során ezek összeadódnak. És ezért mondom mindig: A doTERRA iránti hitünk nem az én munkámból vagy kutatásaimból fakad. Hanem a te személyes élményeidből. Lehet, hogy a kezdeti önbizalmad abból fakadt, hogy képesek voltunk úgy beszélni az illóolajokról, ahogyan máskülönben nem tudtunk volna. És ez csodálatos. Hálás vagyok érte, és örülök, ha néhány esetben én is hozzájárulhattam ehhez. De őszintén szólva, nem hiszem, hogy az emberek önbizalma igazán ebből eredne. Ezért mindig ugyanazt tanácsolom az embereknek. Néha meglepődöm, amikor az emberek mesélnek nekem pár dolgot, amit kipróbáltak, de közben nyilvánvaló, hogy valójában nincsenek igazán benne a doTERRA-ban. Látszik, hogy az önbizalmuk nem tud kibontakozni. Sokan azt várják, vagy egyenesen szeretnék, hogy valaki megmondja nekik: „Ez az, amit tenned kell.” És nekem egyáltalán nem gond, ha ezt meg kell tennem valakiért. Komolyan mondom. Az egyik legnagyobb öröm számomra az, amikor egy-egy rendezvény után órákig beszélgethetek emberekkel. Nagyon hálás vagyok ezért, mert ez az én önbizalmamat is erősíti. De amit igazán szeretnék, az az, hogy az emberek legyenek bátrak. Ne féljetek kipróbálni dolgokat. Néha azt mondom az embereknek: nézd, azért ne spricceld valakinek az oregánót a szemébe. Ez alapvető józan ész, ugye. Vagy például ne öntsd az olajat közvetlenül a füledbe. Szintén alapvető. De néha úgy érzem, megbénít minket az ismeretlentől való félelem. És emiatt el is veszítjük annak lehetőségét, hogy megtanuljunk dolgokat, amiket megismerhetnénk. Ezért csak azt kérem, ne féljetek. Lehet, hogy levendulát választottál, pedig a Serenity keverék talán jobb lett volna. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de a levendula biztosan nem lesz rossz választás – segíteni fog, és érezhető lesz a hatása. Szóval ne féljetek használni az illóolajokat – használjátok őket bátran, önbizalommal. Bízz a saját tapasztalataidban – de először csinálj dolgokat, amik lehetővé teszik, hogy megszerezd ezeket a tapasztalatokat. Azt hiszem, most jövünk ki egy olyan korszakból, amikor az emberek jobban megosztottak, mint valaha. És most egy olyan időszakban vagyunk, amikor különösen fontos lenne, hogy megtanuljunk bízni magunkban, de az emberek mégis bénultan állnak ez előtt. Én is ugyanúgy tanultam meg a saját tapasztalataimból, mint bárki más. Nem számított az, hogy… Az egyik legkorábbi emlékem, hogy egy orvosi viziten voltam, és hányingerről beszélgettünk. Volt egy beteg, akinek állandó hányingere volt, és az orvosok sorolták, mi mindent próbáltak már ki. Mondtam: „Tudjátok, szerintem csak használjunk gyömbért, mert az aktiválja az 5HT3 receptorokat az emésztőrendszerben…” „…és a szerotonin működését is támogatja.” Ők meg csak néztek: „Miről beszélsz?” Mondtam: „Ott van a Guyton-féle Élettan könyvben.” A vicces az egészben, hogy pont aznap reggel olvastam ezt. És akkor beugrott: „Ezért működik a gyömbér a hányinger ellen!” Ez a receptor aktiválódása volt a kulcs. Ez volt az első alkalom, amikor elgondolkodtam rajta: az illóolajok valójában egészen másképp hatnak a testünk sejtjeire. Voltak ilyen „kapcsoló pontok”, fordulópontok, amikor olyan dolgokat tanultam meg, amiket addig sem nem tudtam, sem nem olvastam korábban. Egyszerűen csak azt éreztem: élettanilag ez teljesen logikus, kémiailag is értelmezhető. És aztán a tapasztalat visszaigazolta ezt az érzést. Úgyhogy elkezdtük használni a gyömbért ennél a betegnél, és gyakorlatilag megváltozott az egész helyzete. Na ez az a fajta tapasztalat. Lehet, hogy az én indoklásom mögött ott állt az egész orvosi tapasztalatom, az élettan ismereteim, és minden más, amit orvosként tanultam. De egy édesanya sem más okból tenne ilyet, mint én. Egyszerűen csak azért, mert úgy gondolja: „Szerintem ez segíthet.” Ami végső soron nekem is az egyetlen dolog volt, amire támaszkodhattam. „Úgy hiszem, ez segíthet. Próbáljuk ki.” És tényleg segített. Ez teljesen ugyanaz a folyamat. Nem kell tudnod azt, amit én tudok.

- Mi sem tudunk mindent.

- Én sem tudok mindent, szóval... Ugyanazt csinálom, amit bárki más. Csak ma reggel olvasgattam valamit, és arra gondoltam, „Tudod mit? Szerintem ez az olaj segíthetne ebben az esetben.” Eszembe jutott egy barátom, és izgatott vagyok, hogy kipróbáljam rajta ezt az olajat. Szeretnék adni neked egy olajat, próbáld ki, és nézd meg, nem segít-e neki ebben a helyzetben. Miben különbözik ez attól, amikor valaki egyszerűen csak azt érzi belülről, „Azt hiszem, segíthetnék a szomszédomnak.” Nem tudok mindent a helyzet okáról, hátteréről, még azt sem biztos, hogy pontosan mi zajlik ott, de azt érzem, ez segíthetne nekik. Tudom, hogy stresszesek. Tudom, hogy rosszul érzik magukat. És úgy érzem, tudok segíteni.

- Mi az, ami a mai napig motivál téged, hogy továbbra is tanulj, kutass és használd az illóolajokat?

- Olyan ez, mint egy áramlás – néha erősebb, néha gyengébb. Mondhatjuk így? Tudod, én mindig is szerettem tanulni. Mindig vonzott, hogy megértsek olyan dolgokat, amiket korábban nem értettem. Szeretem a kihívásokat. Ez rengeteget ad nekem, ez hajt előre. De az, ami a legmélyén igazán motivál, az ugyanaz, ami mindenki mást is. Szeretem a családomat, és mindazt, amit számomra jelentenek. A legjobbat akarom nekik. A feleségem hatalmas hatással volt az illóolajokkal való utamra – az ő őszinte, kedves és szeretetteljes természete, ahogy mindig segíteni akart nekem. Számomra ez a mai napig motivációt jelent. Ugyanezeket a dolgokat figyeltem meg az elmúlt évtizedek világ körüli útjai során. Lehet, hogy tévedek, de szerintem három alapvető dolgot szeretne minden ember. Szeretném tudni, hogy számítok. Szeretném tudni, hogy tartozom valahova. És azt is, hogy van értelme annak, amit csinálok – hogy változást hozok. És ha valaki megkérdezné tőlem, hogyan jellemezném a dōTERRA kultúráját, pontosan ezekhez a pontokhoz térnék vissza. Ez rendkívül inspiráló számomra. Ahogy mindenki más a dōTERRA-nál, mi is sok áldozatot hoztunk. Nem könnyű évente 300 napot utazni, távol lenni a családodtól. De csak tegnap este a feleségemmel sétálni mentünk – az évfordulónkat ünnepeltük. Csak egy kis sétát terveztünk, talán vacsorázunk valamit, vagy egyszerűen csak együtt vagyunk. És összefutottunk két különböző wellness tanácsadó csoporttal, akik lelkesen meséltek a történeteikről – könnyekkel a szemükben. Na, ez az, ami igazán motiváló. Olyankor érzed igazán, hogy valami náladnál sokkal nagyobbnak vagy a része. És amit igazán szerettem ebben: nem az számított, hogy én mit tettem értük. Hanem az, amit valaki más tett értük. Bemutatta nekik az olajokat. Lehetőséget adott nekik. És most ők is ezt teszik másokért. Ezek azok a dolgok, amik a mai napig a leginkább motiválnak minket. Ez hajt minket. És őszintén, nem is tudom, hogyan lehetne valaha is „befejezni” a munkát a dōTERRA-nál. Néha azt mondom, jó lenne egy kis szünet – hisz öregszem. De mégsem tudom elképzelni, hogy valaha is tényleg befejezném a munkám itt. Mert ezek az élmények annyira gazdagok, és mert érzem, hogy valami olyasminek vagyok a része, amit egyedül soha nem tudtam volna létrehozni. Nem a dicsőségért, vagy valamilyen elismerésért. Hanem azért, mert ezáltal úgy érzem: segíthetek másoknak. Úgy érzem, tartozom valahová. És ez kielégíti azokat az alapvető emberi szükségleteket, amik mindannyiunkban megvannak. És nem ismerek ennél erősebb motivációt. 

Az emberek és a tisztaság ereje az AromaTouch technikával

David Hill a továbbiakban megosztja az AromaTouch-technika kidolgozását, amelyet úgy terveztek, hogy egyszerű, hatékony és mindenki számára elérhető legyen. Megvizsgálják az illóolaj-kategóriák tudatos kiválasztását, az érintés és az illat közötti terápiás kapcsolatot, valamint az adás mint gyógyítási forma mögött rejlő tudományos alapokat. Dr. Hill visszatekint a dōTERRA fejlődésére, megosztja kedvenc illóolajait, és arra bátorítja az embereket, hogy fedezzék fel, mi működik számukra, anélkül, hogy túlterhelve éreznék magukat.

 

- Elmesélnéd, hogyan született meg benned az AromaTouch ötlete?

- Igen, ez egy nagyon konkrét dolog volt, két esemény is hatással volt rá. Az egyik az volt, amikor elkezdtük megosztani az illóolajokat, tanítani róluk. A cég már elindult az útján, én pedig rengeteget utaztam emiatt. Amikor hazaértem, rendszerint kimerülten - sokszor fájdalmakkal  -, mert napokon át a repülőgépen egy középső ülésen utaztam. A feleségem mindig nagyon kedves volt, megkérdezte: „Mit tehetek érted? Rátegyek valami olajat? Miben segíthetek?” És ez mindig nagyon jól esett.
De elgondolkodtam: nem lehetne egy olyan módszer, amit bárki használhat - függetlenül a tudásától, tapasztalatától, sőt, még az önbizalmától is -, amivel hatékonyan segíthet másokon az olajokkal?
Ami biztonságos, és mégis következetes eredményeket hoz? Ezen kezdtem el gondolkodni: hogyan lehetne az illóolajokat úgy beépíteni a család mindennapi rutinjába, hogy közben bárki biztonságosan és magabiztosan tudja őket használni.

A másik dolog, ami történt, hogy amikor előadásokat tartottam, utána mindig odajöttek hozzám emberek, és ugyanazt kérdezték: „Mit tegyek, ha...?” Mindig volt valamilyen konkrét helyzetük. És ez rendben is volt, hiszen tudtam, hogy azért vagyok ott, hogy segítsek, és átadjam a tapasztalataimat. Sokszor azonban nagyon összetett dolgokat mondtam nekik. Ők pedig becsülettel mindent felírtak, lépésről lépésre: „Először ezt csináld, aztán ezt, utána amazt...” De aztán elmentek, és gyanítottam, hogy otthon valójában nem tudták mindezt megvalósítani. Túl sok információt zúdítottam rájuk, minden tudásomat egyszerre próbáltam átadni. „Ja, és ezt még ne felejtsd el... és ezt se hagyd ki!”
Egy idő után ez túl bonyolulttá és túl nehézzé vált. Azóta megtanultam egy nagyon értékes dolgot az illóolajokról: A varázslat az egyszerűségben rejlik. Ha valamiért igazán küzdünk, az nem az a pillanat, amikor minden olajat elő kell venni, amit valaha ismertünk. Nem kell 35 különböző olajat használni csak azért, mert tudjuk, hogy léteznek. Ilyenkor könnyen túlterheljük magunkat. Sokkal jobb, ha fókuszáltak maradunk, egyszerűen használjuk az olajokat - így nemcsak az alkalmazás lesz következetes, hanem az eredmény is. Ez volt az a másik kulcsmomentum, ami elindított bennem valamit.

Ahogy ez a két gondolat összeért bennem, elindult az AromaTouch megszületése - bár akkor még nem volt neve. Folyamatosan, újra és újra ezen gondolkodtam: „Minek kell része lennie? Mit kell lefednie ennek a technikának?” Így született meg a rendszerszintű szemlélet, amit orvosi tapasztalataim alapján dolgoztam ki. A pácienseim többsége mindig ugyanazokkal a problémákkal küzdött - ez alapján kategóriákba soroltam az olajokat, és kísérletezni kezdtem. Körülbelül másfél évig tartott, míg a folyamatos munkának köszönhetően megszületett az AromaTouch.

Az első AromaTouch tanfolyamot New Jersey-ben tartottam, 2009-ben - bár nem emlékszem pontosan, az év elején vagy végén volt. Rettentően izgultam, hiszen még senki sem látta ezt a módszert korábban. 49 ember volt ott (vagy 48), én pedig lépésről lépésre bemutattam nekik az AromaTouch technikát. Számomra ez egy különleges út volt. És az a legcsodálatosabb, hogy még most is ugyanúgy működik, mint akkor. Hatékony, erőteljes - és az emberek otthon is biztonságosan használhatják. Mi is rendszeresen alkalmazzuk otthon. Számomra ez alapvető része az egészségem megőrzésének. Szeretem, ahogy működik. Szeretem a benne rejlő egyszerűséget. Nem kell értened a kémiát vagy az élettant - a tested érti magától. És mégis: te is el tudod végezni az AromaTouch technikát, méghozzá magabiztosan. Köszönöm, hogy felhoztad ezt a témát, mert nagyon közel áll a szívemhez. A következő napokban még fogok róla beszélni, de a legfőbb üzenetem az emberek felé az: Próbáld ki. Ez a technika valóban képes változást hozni. Segít fenntartani mindazokat az alapokat, amelyek az egészségünk valódi alapját jelentik - És pontosan ezekhez nyúl vissza az AromaTouch.

- Megkérdezhetem: ezek az olajok mindig is így voltak eltervezve, vagy volt más ötleted is kezdetben?

- Ha akkoriban beléptél volna az irodámba, láthattad volna, hogy papírhalmok borítják az asztalom - tele kutatással. Én hajlamos vagyok az irodám ablakaira rajzolni. Ott szoktam gondolkodni. És szeretem is, ha ott maradnak a gondolataim, mert általában nem tudok egy problémát egyetlen megközelítéssel megoldani - így többféle irányból közelítem meg. Emlékszem, amikor bevezettük az Adaptive terméket, senki nem kérte tőlem, de én úgy döntöttem: „Végiggondolom, hogyan és miért működik ez a formula.” Van egy hosszú üvegablak-sor az irodám egyik oldalán, és a másik oldalon is végig - elkezdtem az egyik sarokból, és végig dolgoztam magam rajtuk, egészen a másik végéig. Emlékszem arra a napra, amikor az utolsó kis jegyzetemet írtam fel, és azt gondoltam: „Ezért működik.” Olyan érzés volt, mint egy „Csodálatos elme” -pillanat. Azt gondoltam, „Na jó, én teljesen megőrültem, ennek semmi értelme!” De valójában mégis volt benne valami. Ott is hagytam egy darabig, hogy vissza tudjak rá térni, újra végigmenni rajta. Aztán apróbb módosításokat végeztem rajta. És ezalatt az idő alatt egy fontos felismerésre jutottam az AromaTouch kapcsán is. Vannak dolgok az AromaTouch-ban, amik egyszerűen megmagyarázhatatlanok. Még amikor tanítom is a technikát, néha azt mondom az embereknek: „Bárcsak pontosan el tudnám mondani, miért működik.” Vannak sejtéseim, feltételezéseim, hogy talán mi történik - de nem tudom minden részletét megmagyarázni. Ez egyfajta összhatás: az érintés, az illat, az olajok kémiája - mind együtt hat. És ahogy dolgoztam az Adaptive fejlesztésén, eszembe jutott: „Te jó ég, ez hiányzott az AromaTouch-ból is!” Ez az idegi ingerületátvivő folyamatokkal, az illóolajok aromatikus hatásaival és azoknak a testre gyakorolt összetett hatásaival függ össze. Ahogy ezek az aromák hatnak különféle rendszerekre, és milyen láncreakciókat indítanak el - na, ez volt az a „nagy felismerés”. Olyannyira fontos volt, hogy felhívtam az AromaTouch csapatot, és azt mondtam: „Beszélnem kell veletek. Tudom, hogy régóta kérdezitek tőlem ezt - hadd magyarázzam el, miért működik az AromaTouch úgy, ahogy működik.” Számomra ezek fantasztikus párhuzamok az illóolajok világában. És érdekes módon épp erről fogok beszélni az elkövetkező napokban is.

Arra szeretném bátorítani az embereket, hogy teljesen más szemszögből nézzenek az illóolajokra - És remélem, hogy ez segít megérteni az alapokat is. Vicces belegondolni: évekig kutattam, vizsgáltam, rendszereztem - és most mégis arra jutok, hogy egy évvel ezelőtt ott ültem az irodámban, és azt gondoltam: „Tényleg csak ennyit kellett volna tudnom évekkel ezelőtt. Ennyi elég lett volna.” Nagyon izgatott vagyok, hogy ezt megoszthatom. (Nem akarok spoilerezni!) Persze még sok nagy felfedezés vár ránk az illóolajokkal kapcsolatban. De a valódi értékük az egyszerű dolgokban rejlik. Ezért is mondom mindig: ne aggódj, ha nem értesz mindent a kémiából. Nem kell, hogy minden részletet tudj. Ne érezd magad kevésnek emiatt - tökéletesen elég vagy úgy is, ahogy vagy. Bízz az ösztöneidben. Bízz a saját tapasztalataidban. Tanulj, amennyit csak tudsz - de nem kell, hogy mindent érts. És az AromaTouch pontosan ezekben a „hézagokban” segít - Egy olyan kapocs, amit bárki alkalmazhat, akár mélyebb tudás nélkül is.

- Szerintem nagyon felemelő lehet az embereknek, hogy képesek…
…hogy egyszerűen - idézőjelben mondva - meg tudnak ajándékozni valakit ezzel az élménnyel. Ez egy gyönyörű módja annak, hogy elkezdjék megosztani az olajokat, használni őket.

- Szerintem a legtöbben így is éreznek az AromaTouch kapcsán:
Megkapják azt a különleges lehetőséget, hogy adhatnak valamit másnak, amit maguknak nem tudnak megadni. Mert ezt magadnak nem tudod megcsinálni.

- Igen, pontosan.

- És én szeretem ezt a lehetőséget, mert óriási ereje van annak, ha segíthetsz valakinek. Nagyon érdekes kutatásokat végeztek erről: Fogtak egy csoportot, akik különféle egészségügyi problémákkal küzdöttek, és lehetőséget kaptak arra, hogy segítsenek másoknak. Néha olyannak segítettek, akit már ismertek, máskor pedig teljesen idegennek. És érdekes módon, amikor idegennek segítettek, az még erőteljesebb hatással volt rájuk. A szolgálat - az önzetlen segítség - pozitív hatással volt a saját egészségi állapotukra. Persze nem oldotta meg a legsúlyosabb problémáikat, de a testük jobban kezdett működni, javultak az egészségügyi mutatóik - és ez tartósan fenn is maradt. És nekem ez az, amit az AromaTouch is képvisel. Sokan mondják, hogy egyszerűen jobban érzik magukat, amikor valaki másnak adnak AromaTouch élményt.

- Még ha csak ott vannak is, belélegzik az illatokat.

- Ők maguk is részesülnek az élményből, az aromákból, de ezt fokozza az is, hogy önmagukból is adnak valamit valaki másnak. Akkor is, ha az a valaki egy teljesen idegen. És valljuk be - időről időre mindannyiunknak adódik ilyen lehetőség.

- És ha nem is az egész AromaTouch, akkor talán csak a kéztechnika…

- Így van, a kéztechnika is tökéletes. 

- Hogyan látod a doTERRA jövőjét? Mit jelent ez számodra?

- Ez nehéz kérdés. Nem tudok úgy a jövőre gondolni, hogy ne vegyem figyelembe azokat a kihívásokat, amelyek jelenleg is érintenek minket, és azokat, amik még előttünk állnak - még ha nem is tudjuk előre, mik lesznek azok. Mindig próbálunk a lehető legjobban felkészülni, de az biztos, hogy újra meg újra szembe kell majd néznünk kihívásokkal. Globálisan működünk, többmilliárd dolláros cég vagyunk - ez együtt jár ezzel. De készen állunk rá. És aktívan dolgozunk is rajta. Sokszor nehéz döntéseket kell meghoznunk - nemcsak nekünk, hanem az egész szervezet minden szintjén. Ezért azt kérem: legyenek az emberek türelmesek velünk. Kemény ügyeken dolgozunk, és ez mindig így is lesz. De számomra ez egyben erőt is ad - mert hiszem, hogy érdemes nehéz dolgokat is vállalni. Mi nem futamodunk meg. Nem mondjuk azt: „Ez túl nehéz, inkább hagyjuk.” Nem. Mi nekiállunk, és végigcsináljuk. Persze ez csak az egyik oldala a dolognak. De szerintem a doTERRA még mindig csak az út elején jár. A fejlődési pályánk azt mutatja: rengeteg lehetőség van még előttünk. Bár sokan azt hiszik, hogy már mindent tudnak az illóolajokról, valójában nem azt tudják, amit mi tudunk. És ez hatalmas lehetőséget jelent. A legtöbb energiámat az a gondolat adja, hogy a doTERRA-ban rengeteg dolog megmagyarázhatatlan. Nehéz szavakba önteni, miért volt ilyen sikeres a cég. Nehéz elmagyarázni, miért lesz a részükké az embereknek. Miért érzik otthon magukat ebben a kultúrában, miért rezonál velük ez a közeg. És ez adja számomra az igazi lendületet a jövőre nézve. A kihívások jönnek-mennek - azokon átdolgozzuk magunkat. De a doTERRA valódi értéke, a központi lényege - az, amit még milliók nem is ismernek. És ha megismernék, biztos vagyok benne, hogy csatlakozni akarnának hozzá. Nézd, tudom, hogy nehéz megosztani az illóolajokat az emberekkel. Főleg, amikor azt mondják: „De hát én meg tudom venni tizedáron máshol…” Tudom. Persze, hogy meg tudod. De a mi áraink nem „pénzlehúzásból” születtek. Hanem mert ezek az olajok tényleg mások, és mi azt akarjuk, hogy az emberek ezt megtapasztalhassák. Ezért van számomra értéke a doTERRA-nak. A legutóbbi kongresszuson mondtam is:
„Visszatértem a doTERRA-hoz.” Sokan meglepődtek: „De hát… elmentél?” Nem, nem mentem el. De tudjátok, évtizedeken át folyamatosan utaztam, évente 300 napot voltam távol. A „legkevésbé utazós évem” is 285-286 nap volt.

- Ezt hogy lehetett kibírni?

- Nem tudom. Őszintén, mi sem tudjuk, hogy bírtuk ki. De tényleg: évente nagyjából 300 napot távol voltam a feleségemtől, a gyerekeimtől, az unokáimtól. Elértem egy töréspontot. Hazamentem. Időt töltöttem a családommal. És ez csodálatos volt. És most már tudom: szeretnék ebből többet is. Szükségem van erre. De hát itt vagyunk, és még mindig dolgozunk. Én is teljes munkaidőben az irodában vagyok. Őszintén szólva még mindig sokat utazom - többet, mint amennyit szeretnék. Sajnálom, hogy lemaradok az unokáim születésnapjáról, meg más fontos pillanatokról. Ott akarok lenni a családommal. Küzdünk azzal, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. És ezt nem azért mondom, hogy sajnálatot keltsek. Kérlek, ne így értsétek. Azért mondom, mert szerintem sokan mások is átélik ugyanezt, akik elkötelezik magukat a doTERRA mellett. Ez erőfeszítést igényel - megosztani, tanítani, másokat támogatni -, és ez beépül az ember életébe. Ezért én is azt tanácsolom mindenkinek: Találjátok meg azt az egyensúlyt, ami számotokra működik.
De ne billenjen át annyira a mérleg, hogy a doTERRA elveszítse az értelmét számotokra. Szóval igen, én is ezen dolgozom. De milyen izgalmas jövő áll előttünk! Én ebben száz százalékig hiszek, a bensőm legmélyéig. Volt idő, amikor azt gondoltam: „Ez most túl nehéz… hol van a kitartásunk? Elfáradtam. Mások is elfáradtak. Hogy fogjuk ezt bírni?” De most teljesen új energiánk van.
Úgy érezzük, jó irányba haladunk. Sokan megkérdezik: „Mi fog változni a doTERRA-ban?” Én azt remélem, hogy hatékonyabbak leszünk. Jobban fogjuk csinálni, amit csinálunk. De remélem, hogy soha nem változunk meg abban, akik vagyunk. A mi középpontunkban az illóolajok állnak. Mindenben.
És azok, akik eljönnek a kongresszusra, ezt tőlem világosan hallani is fogják: „Ez vagyunk mi.” Nem kell újratalálni a céget. Lehet, hogy frissítenünk kell magunkat - egyénenként. Időnként emlékeztetnünk kell magunkat, miért csináljuk. Nekem is szükségem volt erre tegnap. Találkoztunk két különböző csoport wellness tanácsadóval, és meghallgattuk a történeteiket. A feleségemmel együtt, amikor eljöttünk, azt mondtuk: „Micsoda gyönyörű emlékeztető volt ez, hogy valami olyat teszünk, ami túlmutat rajtunk.” És mi elkötelezettek vagyunk ez iránt. Ez ad energiát - még akkor is, ha közben az élet más területei nyomást gyakorolnak ránk. De ez nem a doTERRA jövője. A doTERRA jövője önmagában rejlik. A szándékunkban. Néha azt mondom a csapatomnak:
„Eljön majd a nap, amikor én már csak egy kedves emlék leszek. Hiányozni fogok nektek…”

- Ne mondj ilyet!

- Aztán idővel egy távoli emlék leszek. Aztán egy nap valaki megáll egy kép előtt a falon, és megkérdezi: „Ez meg ki volt?”

- De szerintem amit létrehoztál, az örökre velünk marad.

- Ez az üzenet.

- Az alkalmazottainknak, a wellness tanácsadóinknak, mindenkinek.

- Ez az, ami miatt igazán lelkesedni lehet a doTERRA-ban. Mert túl fog mutatni rajtunk. És én örökké hálás vagyok ezért. Hogy ez is része lehet a hagyatékomnak. Hálás vagyok, hogy részese lehettem. Igen, rengeteget dolgoztunk, sok mindenről lemondtunk - de hálás vagyok, és a feleségem is az, a családom is. És a valóság az, hogy ez túl kell hogy éljen minket, mert különben nincs jövője a doTERRA-nak. És ez az, ami engem igazán izgat -
mert látom, ahogy él és lélegzik a wellness tanácsadóinkban, él és lélegzik az alkalmazottainkban, él és lélegzik abban a kultúrában, ami jelentőségteljes mások számára. Lehet, hogy ez így idealista hangzik, de nem az, ha átéled. És ez lesz a te élményed is, ha megengeded magadnak. Csak merülj bele teljesen a doTERRA-ba. És aztán idővel te is egy kedves emlék leszel… …majd egy távoli… …majd talán már nem is emlékeznek a nevedre, de amit tettél, az tovább él másokon keresztül. És hát… hogyan lehetne nem lelkesedni egy ilyen jövőért? Ezért dolgozunk. Ez az, amiben valóban hiszünk. És ha ez azt jelenti, hogy álmodozó vagyok, hát… akkor örömmel vállalom.

- Ó, igen. Teljes mértékben egyetértek veled.

- Mert különben… az egésznek nincs sok értelme. Ha valami nem képes túlmutatni rajtad, akkor az egész egy kicsit öncélú és értelmetlen.

- Legyünk inkább álmodók.

- Igen, legyünk! Teljesen egyetértek.

- Nem távozhatsz az asztaltól anélkül, hogy ezt meg ne kérdezném:
Melyik lenne az a három "lakatlan szigeti" illóolaj, amit mindenképp magaddal vinnél? Amik nélkül egyszerűen nem tudnál élni?

- Ó, ez meg fogja lepni az embereket. Az egyik viszont biztos nem fog meglepni: tömjén.

- Várható volt!

- A tömjén mindennek az alapja. Rengeteg tanulmányt olvastam, sokat gondolkodtam rajta. Gyakran mondom, hogy széles spektrumú a hatása – sok oka van ennek. Szóval igen: tömjén. A második: kurkuma. Miért pont az?

- Az illóolaj vagy a kapszula?

- Ha megengednéd, hogy a kapszulát válasszam, akkor azt vinném. Nagyon szeretem az illóolajat is, de amit ezzel a termékkel megalkottunk, az teljesen egyedi. Tudod, maga a növény – a kurkuma – többet tartalmaz, mint csak az illóolajat. Ott vannak a kurkuminoidok, amik önmagukban nem igazán szívódnak fel jól a szervezetben. Nem biohasznosulóak. Viszont ha visszakevered az illóolajjal, és egy különleges bevitel formájában adod… akkor a kurkuminoidok felszívódása több mint hétszeresére nő. Így megkapod az illóolaj hatását, meg a kurkuma teljes növényi értékét. Ez nálam alapdarab. A saját élethelyzeteimhez ez napi szintű segítség.

A harmadik olaj, ami nálam szintén mindennapi használatban van: a copaiba. Van benne valami különleges. A benne található béta-kariofillén valóban értékes, főleg ahogyan a testtel kapcsolatba lép. Ugyanazokat a problémákat más biológiai útvonalakon keresztül közelíti meg, mint például a kurkuma. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, mintha hasonlóak lennének, de valójában egyáltalán nem duplikálják egymást. Más-más hatásmechanizmussal dolgoznak.

 

Szóval nekem ez a három együtt: hihetetlenül hatékony. Persze, sok más olajat is használok. Tényleg sokat. Ez része a napi rutinomnak. Ha bejössz az irodámba, érezni fogod az olajat a levegőben. Ha nálunk jársz otthon, ott is megy a párologtató. És ne merj a homlokodhoz kapni, mintha fájna - mert azonnal megoldjuk a problémát. Komolyan – meg fogjuk oldani. Vannak célzott megoldásaim, és vannak olyan igényeim, amik rendszeresen felmerülnek a nap folyamán. A napjaim általában eléggé stresszesek, ezért sokféle olajat használok, hogy nyugodt maradjak, és tiszta fejjel tudjak haladni. De ha már itt tartunk… hadd osszak meg egy kis gondolatot, ami lehet, hogy meglep majd. Mindig nagyon óvatos vagyok, amikor ezt kimondom, és néha azon tűnődöm, hogy egyáltalán kell-e mondanom.

- Mondjad csak nyugodtan.

- Amikor elindítottuk a céget, tíz olajjal kezdtünk. Olyanokat választottunk, amiket megtaláltunk vagy amiket saját magunk kevertünk ki. Tudod, hogy ezzel a tízzel gyakorlatilag mindent meg tudnék oldani?

- Csak azzal a tízzel?

- Majdnem mindent. Igen. Ez mindig meglepi az embereket. Mert persze jönnek a reakciók: „De hát én imádom az Adaptive-ot!” „A Serenity a kedvencem!” „Én Citrus Bliss nélkül nem tudok élni!” Mit értesz az alatt, hogy nem kellenek? Én nem azt mondom, hogy ezek nem értékesek. Valójában rengeteg olajunk van, mert az embereknek rengeteg eltérő igénye és ízlése van. Például nem csak egy citrusolajunk van – van belőle jó pár. Talán túl sok is. A lényeg, hogy saját magadnak kell megtalálnod, mi az, ami igazán működik. És teljesen rendben van, ha ez mondjuk 8 vagy 10 olaj. Lehet, hogy neked egy kicsit több, mert a családi dinamika más: a házastárs, a gyerekek, az unokák… hát persze, hogy akkor kell 40-50 olaj is akár. De ne érezd rosszul magad, ha van az a néhány "alapdarab", amit újra meg újra használsz. Ezek a te olajaid. Ezek azok, amik igazán a részeid lettek. Azért van ekkora választék, hogy különféle egészségi állapotokra tudjunk reagálni. Vannak célzott megoldások – például a ZenGest. Ha kimondom ezt, te már pontosan tudod, mire való. De vannak olajaink, amik egyszerűen csak a személyes preferenciát képviselik. Szóval találd meg, ami neked szól. Számomra az a három olaj, amiket már korábban említettem – egyszerűen nem tudok nélkülük élni. És igen, ez sokakat meglep, de természetesen rengeteg más olajat is használok napi szinten. Citrusolaj például? El se tudom képzelni a napom nélküle. Ez tényleg alap. Vannak olyan napi rutinok, amik egyszerűen szükségesek – azért, hogy felépítsd azt az alapot, amire a testednek szüksége van. És erről még sokat fogunk tanulni a következő időszakban - izgalmas dolgok várnak ránk. És mielőtt befejeznénk, mondhatok még egy-két dolgot? Egyszerűen csak szeretném mindenkinek megköszönni. Nemcsak a saját nevemben, hanem az összes alapító társam nevében, valamint a családjaink nevében is – nem csak az enyémről van szó. Tudjuk, hogy ez nem mindig könnyű. Tudjuk, milyen sok elköteleződést igényel, hogy valaki igazán jelen legyen a doTERRA életében. És nagyon hálásak vagyunk minden erőfeszítésért. De ami még fontosabb: nagyon izgatottak vagyunk aziránt, merre tartunk. Merre vezet az utunk. Szóval, őszintén: köszönjük mindannyiótoknak.

- Igen. Köszönöm újra. Nagyon-nagyon hálás vagyok. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy beszélgethettem veled.

- Köszönöm. És köszönöm, hogy meghívtatok ma. Reméljük, hamarosan újra találkozunk!

 

Copyright © Komáromi Szabolcs

A honlap tartalma, illetve oldalainak bármilyen alkotóeleme (szöveg, kép, stb.) Komáromi Szabolcs engedélye nélkül nem használható fel. 

 

Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080

Termékbeszerzéshez (nagyker áron) keress meg: írj emailt, vagy messenger üzenetet!

Barátsággal:

Szabolcs

email: szabolcs.komaromi at gmail.com

Kérdésed van? Hívj! 70 433 6080 

> > > Tartalomjegyzék a többi termékhez ezen az oldalon.

Hivatalos árlista itt nyílik külön ablakban.   

Kövesd az Olajkertet Facebook-on, vagy iratkozz fel a blog email értesítőjére az oldal tetején, ha érdekel hasonló tartalom!